Nem létezik a „homoszexuális gén”?

Környezet és genetika egyaránt számít

Néhány korábbi elképzeléssel szemben nem létezik olyan gén, amely befolyásolja egy személy szexuális viselkedését –  állapította meg egy nagyszabású tanulmány.

Bár kutatók korábban úgy gondolták, kell lennie valami ilyesminek, nem létezik „meleg gén” vagy „homoszexuális gén”. Egy új, nagyszabású tanulmány megállapította, hogy egy ember azonos neműekhez történő vonzódását a genetika és a környezet befolyásának összetett keveréke határozza meg, hasonlóan ahhoz, ahogyan számos más emberi tulajdonságot.

„Ez a fajunk variabilitásának természetes és normális része” – mondta Ben Neale, a Harvard Egytem és a MIT Broad Intézet Stanley Pszichiátriai Kutató Központjának genetika professzora. – “Mindennek támogatnia kell azt az álláspontot is, miszerint nem kell fejlesztenünk gyógymódot a homoszexualitásra. Ez nem mindenkinek érdeke” – tette hozzá.

A nemzetközi tanulmány az Egyesült Államokból és Egyesült Királyságból származó, közel 480 ezer ember genetikai profiljára összpontosított. Ez a csoport százszor nagyobb volt, mint bármely korábbi tanulmányé, amely összefüggést keresett a genetika és a homoszexualitás között – mondta Andrea Ganna, a Massachusetts-i Általános Kórház analitikai és transzlációs genetikai osztályának munkatársa.

A kutatócsoport öt olyan specifikus genetikai variánst fedezett fel, melyek szignifikánsan összefüggnek az azonos neműek iránti érdeklődéssel. Ám ezek kombinálása kevesebb mint 1 százalék esetében magyarázta bármelyik ember vonzódását a saját neméhez. Vagyis, a genetika nagyjából 8-25 százalékban járul hozzá a homoszexualitáshoz, figyelembe véve többezer genetikai tulajdonságot, amely végső soron részt vesz az ember szexuális vágyainak kialakításában.

Neale megjegyezte, hogy valójában lehetetlen megjósolni az egyén szexuális viselkedését a genomja alapján, ugyanis a genetika kevesebb mint felében vesz részt ennek a dolognak – annak ellenére, hogy persze jelentős tényező. A felfedezések mindenesetre megerősítik a diverzitás jelentőségét, mint a szexuális viselkedés kulcsfontosságú  aspektusát.

A GLAAD, mely a világ legnagyobb homoszexuális érdekképviseleti csoportja, úgy véli: az eredmények azt mutatják, hogy a szexuális orientáció csupán az emberi tapasztalat egy normális része.

„Ez az új tanulmány még több bizonyítékot nyújt arra, hogy ha valaki meleg vagy leszbikus, az az emberi élet normális része. Ezt a következtetést vonják le a kutatók is, időről-időre” – mondta Zeke Stokes, a GLAAD programvezetője. Hozzátette, az új kutatás megerősíti a régóta kialakult felfogást is, miszerint a természet vagy a táplálkozás nem befolyásolja, miként viselkednek a homoszexuálisok.

Az eredmények megkérdőjelezik a Kinsey-féle, a szexuális vonzódásra régóta alkalmazott osztályozási skálát is, melyet részben Alfred Kinsey szex kutató fejlesztett ki. A tanulmány készítői szerint ez a skála a szexuális viselkedés sokszínűségének leegyszerűsítése. Nem tér ki például arra, mi a többi dimenzió, amely az emberi vágyat formálja.

“Az eredmények arra is rávilágítanak, hogy a genetikai variáció nagyobb mértékben befolyásolja az azonos neműek szexuális viselkedését a férfiaknál, mint a nőknél, ez valószínűleg igazolja a nők szexualitásának összetettségét” – mondta Melinda Mills, az Oxfordi Egyetem szociológia professzora.

A kutatók most arra kíváncsiak, vajon egy személy férfiak és nők iránti vonzódását egymástól elkülönülten kell-e kezelni, s e két tulajdonság formálja-e az ember általános szexuális identitását és vágyait. A tanulmány a Science szaklapban közölték a kutatók.

Forrás: https://napidoktor.hu/index.php