Hüvelyi kontra csikló orgazmus - Tények és tévhitek

A női orgazmus a szexualitás egyik legnagyobb misztériuma. Abban azonban minden kutató egyetért, hogy a női orgazmuskészség sokkal bonyolultabb folyamat, és nem spontán kialakuló képesség, mint a férfiaknál.

Talán ezért sok a kérdés, és talán még több a tévhit vele kapcsolatban.

Létezik vagy nem létezik a “hüvelyi orgazmus”?
Valami baj van velem, hogy “csak” a csiklóm ingerlésével jutok el a csúcsra?
Vajon minden nő képes rá?

Sok nő érzi magát rosszul azért, mert csak a klitorisz ingerlésével képes eljutni a csúcsra, másodrendűnek gondolják a hüvelyi orgazmushoz képest. Sokan szégyellik magukat A férfiakban is sokszor rossz érzést kelt, ha nem tudják a nőt aktus közben kielégíteni. Vannak akik a saját férfiasságukat kérdőjelezik meg.

Honnan erednek ezek a tévhitek?

A hüvelyi (vaginális) és a csikló (klitorális) orgazmust Sigmund Freud különböztette meg oly módon, hogy az előbbit tekintette a pszichoszexuálisan érett nők egyetlen kielégülési módjának. A klitorális orgazmus szerinte a tinik és a szexuálisan éretlen nők sajátja. Tette mindezt úgy, hogy nem tanulmányozta a női anatómiát!

A későbbiekben aztán, a női orgazmus kutatása során bebizonyosodott, hogy szó sincs a hüvelyi orgazmus felsőbbrendűségéről. Napjainkban, a modern képalkotó eljárásoknak köszönhetően már azt is tudjuk, hogy bármilyen szexuális ingerlés, legyen az a csikló, a hüvely vagy akár a mell ingerlése, az agyban ugyan azokat a területeket aktiválja. Így lehetséges például, hogy valaki csak a mellbimbójának az ingerlésével is képes eljutni a csúcsra.

Tények és tévhitek

Létezik hüvelyi orgazmus?

Először is tisztázzuk, hogy mit nevezünk orgazmusnak. Női orgazmus alatt a hüvelyt körülvevő izmok reflexszerű, ritmikus összehúzódását értjük. Ennek gyakorisága kb. 3-15 között mozog és az intenzitása fokozatosan csökken. Erőssége minden nőnél más. Leggyakrabban valamilyen fizikai stimuláció eredményeképp jön létre.

“Hüvelyi orgazmusnál” ez a fizikai stimuláció általában a közösülés, vagyis a pénisz behatolása a hüvelybe. Fontos azonban tudnunk, hogy a hüvely rendkívül kevés idegvégződést tartalmaz – ellentétben az idegvégződésekkel bőven ellátott csiklóval -, ezért csupán a hüvely ingerlése nem tud önmagában orgazmust “produkálni”.

Általában úgy gondolunk a hüvelyre és a csiklóra, mint két különálló szervre, holott ezek a valóságban egy idegekkel és izmokkal átszőtt “hálózatrendszert” képeznek. Ennek a tévhitnek általában az az alapja, hogy nem tudjuk igazán, mekkora is a csikló valójában.

A fenti kép jól mutatja, hogy a klitorisz látható része, a makk, csupán az egész szerv kb. 10%-át teszi ki, és igazából körülveszi az egész hüvelyt, húgycsövet és a végbélnyílást is.

“Valami baj van velem, hogy csak a csiklóm ingerlésével jutok el a csúcsra?”

Szexuális izgalom hatására a csikló megduzzad és érzékennyé válik. Ingerlése a legkülönfélébb módokon történhet, ami egyes nőkből orgazmust, míg másokból kellemetlen érzéseket, akár fájdalmat válthat ki.

A klitorisz aktus közben (főleg bizonyos testhelyzetekben) is ingerelve van, még ha indirekt módon is. (Sőt , manapság folynak a kutatások, hogy a “misztikus G-pont” is a csikló részét képezi.) A csiklónak tehát nagyon fontos szerepe van a “hüvelyi orgazmus” elérésében. Ebben az eseten is tulajdonképpen a csiklót éri az inger, csak nem a látható részét, a makkot, hanem láthatatlan, a hüvelyhez közelebb eső részét.

Ne érezzük tehát magunkat rosszul, ha mi “csak” klitorálisan tudunk elélvezni. Nem létezik kétféle orgazmust, hisz mindkettőhöz szükséges a csikló direkt vagy indirekt stimulálása.

“Én nem vagyok képes az orgazmusra.”

A női orgazmuskészség valóban nagyon egyéni dolog. A nők nem “kapják készen”, mint a férfiak az első éjszakai magömléskor. A neveltetés, a hormonháztartás, a pszichés tényezők, a korábbi tapasztalatok mind befolyásolják, hogy a nő képes-e átlépni az orgazmushoz szükséges izgalmi szint küszöbértékét.

Mivel azonban az orgazmuskészség egy tanulási folyamat eredménye, ne érezze senki rosszul magát, ha jelenleg nem képes elérni azt. Ez csupán annyit jelent, hogy megakadt a folyamat egy bizonyos pontján. Még az úgynevezett anorgazmiában (az orgazmus teljes és állandó hiánya) szenvedő nők is képesek elérni a kielégülést, ha kilendítjük őket arról a pontról, ahol megrekedtek, és folytatják “tanulmányaikat”.