A szerelem megszépít?

A boldogság a legjobb szépítőszer – tartja a mondás, és ezzel többé-kevésbé mindenki egyetért.

Számtalan oka lehet annak, hogy boldognak érezzük magunkat, de egyértelműen az első helyen a szerelem és a szeretet áll. Vagyis az érzés, hogy szeretünk valakit, aki viszonozza is a szerelmünket. Talán ehhez csak az anya és csecsemője boldog egysége hasonlítható, amikor még teljes a harmónia, a feltétlen szeretet élménye.

Érzelmek hatnak megjelenésünkre

Amikor megpillantunk valakit például az utcán, a mozgásából, a tartásából, a járásának ritmusából – anélkül, hogy tudatában lennénk – véleményt formálunk róla. Esetleg azt gondoljuk, hogy ideges, vagy talán nagyon szomorú, esetleg kicsit szórakozott, ráérős. Persze azt is gondolhatjuk, hogy nagyon boldog, lelkes valami miatt. Semmit sem tudunk még róla, talán még az arcát sem láttuk pontosan, de az összképből már kiderül valami.

Egy depressziós ember lassabban jár, hátát begörbíti, tekintetét a föld felé irányítja, szája széle lebiggyed. Mozgása kicsit tétova, reakciói lassabbak, és ha beszélgetünk vele, észrevehetjük, hogy arcmimikája igen szegényes, szinte merev. Idősebbnek is tűnhet a valódi koránál, a ráncok mélyebbnek tűnnek az arcán, és mindezek miatt csúnyábbnak is látjuk, mint amilyen valójában. Erős lehet a késztetésünk, hogy megkérdezzük tőle, mi a baj, mitől ilyen szomorú, lehangolt. Nem tévedtünk nagyot – gondoljuk magunkban – miután kiderült emberünkről, hogy éppen most vesztette el az állását, válófélben van, esetleg nemrég egy rossz hírt kapott.

Vagyis érzelmeinket, hangulatunkat nem vagyunk képesek eltitkolni, mert az egész testünk az adott érzelem hatása alá kerül, és a mimikánk, a testbeszédünk is ezt az adott érzést fogja tükrözni. Persze megpróbálhatjuk kontroll alatt tartani, eltitkolni érzéseinket, de valami mindig elárulja a valódi érzelmeket. Egy hirtelen mozdulat, egy idegesen dobogó ujj, vagy egy csillogó tekintet bármikor leleplezheti gazdáját.

Az érzelmi kifejezések kommunikációja

Bizonyos arckifejezéseknek egyetemes jelentésük van, attól a kultúrától függetlenül, amelyben az egyén nevelkedett. Hat alapérzelem van, amelyeket az arckifejezés alapján biztonsággal képesek vagyunk azonosítani: öröm, düh, bánat, undor, félelem és a meglepődés. Ezeknek az érzelmeknek a pontos kifejezése valaha nagyon fontos volt a túlélés miatt. Az undor vagy az elutasítás kifejezése például az állat azon kísérletén alapszik, amellyel megszabadulni igyekszik valami kellemetlentől, amit bevett, lenyelt.

Egyes arckifejezések és gesztusok csak az adott kultúrában nyerik el valódi értelmüket, más közegből származó ember félreértheti azokat. Például Kínában, ha valaki kinyújtja a nyelvét, az nem a gúnyolódás, hanem a meglepődés jele. Érdekesség, hogy a dolog fordítva is működik: ha valaki elkezd mosolyogni, és ezt több másodpercen keresztül fenntartja, akkor egy idő után valóban boldogabbnak fogja magát érezni, mintha morcosan nézne.

Fotó: 123rf.com

Ebből az következik, hogy egy boldog ember, az öröm miatt, többet fog mosolyogni, és a mosolygás még boldogabbá teszi. Továbbá, ha valakire mosolyogva nézünk, ez a másik emberben is kellemes érzést fog kiváltani, és ő is vigyorogni kezd. Ha mindehhez társul az egymás iránti szeretet érzése is, akkor tudatunk tovább fokozza a jóérzésünket, és még boldogabbak leszünk. Ez az öröm aztán megjelenik testtartásunkon, mozdulatainkon, egész lényünkön, ami szebbé és fiatalabbá, élettelibbé is varázsol egyúttal.

Szeretni és szeretve lenni

Míg egy magányos, és szomorú ember bezárkózik önmagába, addig egy szerelmes ember kinyílik mások és a világ felé. Átéli, hogy szeretik, hogy elfogadják, és ezzel együtt megnő az önbizalma is. A másikon keresztül látja magát, és amit lát, azzal elégedett. Szinte megszereti önmagát, szívesebben néz a tükörbe, és más emberekre is, többet mosolyog, – ami bizonyítottan szépíti az arcot – és más embereket is szebbnek, és szeretetreméltóbbnak lát. Aki elégedett, annak rendezettebbek az arcvonásai, nyíltabb a tekintete, szebb a kisugárzása, mint annak az embernek, aki elégedetlen önmagával. A testtartása egyenesebb lesz, mozgása dinamikusabb, megjelenése harmonikusabb és ettől szebbnek is tűnik, mint a bánatos, vagy ideges ember.