Krónikus stressz és népességfogyás

Az idült stressz környezeti ártalom. Főleg pszicho-szomatikus betegségeket (depresszió, hipertónia, koszorúér-és fekély betegség, nemi aktivitás csökkenés stb.) okoz.

Selye kísérleti állatokban írta le az ?általános adaptációs szindrómát?(1936). Ez a nem specifikus szervezeti reakció a ?stressz?.

Három fázisa közül az első kettő (alarm-reakció, rezisztencia) a ?jó? stressz, állatnak, embernek túlélést jelent. A harmadik, a kimerülés, a ?rossz?, vagy krónikus stressz. Ebben az állat gyakran elpusztul, az ember megbetegszik, vagy meghal. Az idült stressz környezeti ártalom. Főleg pszicho-szomatikus betegségeket (depresszió, hipertónia, koszorúér-és fekély betegség, nemi aktivitás csökkenés stb.) okoz.  Az idült stressz azért nagyon fontos, mert kihat a szaporodásra, az ember legalapvetőbb biológiai funkciójára, önmaga ?újratermelésére?.

A népességfogyás hazánkban létünket fenyegető realitás.

Néhány ok :
– tömegeket érintő megrázó esemény (háború, természeti katasztrófa),
– globális környezetünkből származó tényezők (súlyos társadalmi feszültségek, munkahelyi stressz, félelem, közöny),
– egyes személyeket érintő hatások (családi haláleset, szegénység, éhezés, szorongás, idő előtti nyugdíjazás, létbizonytalanság, stb.).

A PPF mindig ?húsba vágó? aktuális kérdéseket tárgyal. Ilyen a magyar lakosság vészes fogyása főleg az utóbbi 3 évtizedben.

Csak erről a 3 évtizedről van szó?

-A XX. századi demográfiai adatok szerint jelentős lélekszámcsökkenés nagy nemzeti traumák (Trianon, világháborúk, náci-megszállás, holokauszt) miatt nem következett be. Ez talán az erős konzervatív erkölcsi értékrend (újrakezdés, család, összetartó közösségek, spirituális ?szakrális neveltetés) védő funkciójára vezethető vissza.

Mikor és miért kezdődött el a fogyás?

– Úgy tűnik, két szakaszban. Az első.  1945-1989 között a szovjet-érdekszférában:   a nemzeti öntudat lerombolása, a lakosság megfélemlítése (államosítás, kolhozosítás, kitelepítés), 1956 leverése, megtorlása, disszidál sok tízezer fő. A ?legvidámabb barakk? ára : 20 milliárd USD; depresszió, alkoholizmus: évekig világelsők vagyunk!  Születésszám a Ratkó-korszakban : 50-es évek 240.000, 70-esekben már csak 170.000. A második. A ?rendszerváltás? – 1989-2008. Öröm, majd csalódás.

?Kimentek a tankok, bejöttek a bankok?.

Sokrétű válság:
– ideológiai (neoliberális),
– gazdasági (javak 80%-20%-os  megoszlása),
– politikai, erkölcsi (hazudozás, ügyeskedés),
– anyagi(államadósság ~100 milliárd USD + a nemzeti vagyon nagy része eltűnt),
– demográfiai (évi születésszám ~ 95 ezer, a stabil népesség fenntartásához  2.1/fő élveszülés helyett csak 1.2/fő, ~ 2050-re 7-8 milliós népesség.

Humánreprodukciós katasztrófa küszöbén! Visszafordítható?
Szülőképesek magatartásformái: szinglik, az 1. szülés kitolódása, diplomás nők: hosszabb továbbtanulás, évi  > 40.000 fő a fogyás.  Hangulati : (nincs jövőkép,  ellenálló képességünk alig van !)

Epilógus. 1945 – 2008 között két (egymásra épülő?), népességsokkoló periódust éltünk meg. Mindkettő a hagyományos magyar konzervatív értékrendtől idegen (kommunista,  neoliberális) ideológiát igyekezett ránk kényszeríteni. Mostanra ezek összeadódtak. Ez vezethetett a jelen helyzethez.

A lehetséges kiút. A korábbi nemzetvédő értékrend (erő, öntudat, büszkeség) visszaállítása. Szolidaritás alapú erős család-támogatás. Egészséges, sportos életmód. Az elesettek, gyengék felkarolása. Együttműködés minden, magát magyarnak valló honfitársunkkal politikai, vallási, származási hovatartozástól függetlenül.

Forrás: