Nézzünk inkább előre! 2010-04-03 Kívül-belül Megosztás: Tweet Ötven felett az élet nem csak akkor nem áll meg, ha egy kocsiban ülünk. Az ötvenedik életévén átlépő ember számára sem áll meg a világ. ?Háttal állok minden ragyogásnak, minden mosolynak, minden bűnnek. Legbelül csupa múlt vagyok? írta Csoóri Sándor. Sokan háttal állnak a jelennek, a jövőnek és csupán az emlékekkel néznek szembe. Élni kell a mát és értékelni kell saját magunkat, nem csupán az elmúlásról révedezni. Hiszen ki bújna össze egy régi időket idéző lepedőgyűrésre a párjával most, hogy a gyerekek végre kirepültek? Vagy ki álmodozna mindazokról a dolgokról, amiket közelgő nyugdíjba vonulása után megtehet? Ki lenne az ifjú párok utolsó mentsvára, akik első éveiket töltik szülőként, és néha bizony nehezen jut idejük gyerekekre is, munkára is, egymásra is. Vágyébresztő Ötven felett általában már a ?gyerekek? a saját család megalapításával vannak elfoglalva, és bizony gyakran háttérbe szorulnak a nagyszülőkké előlépő felmenők. Ilyenkor van az ideje annak, hogy az elcsendesülő házban újra helyet kapjon a romantika. Húsz-harmincévnyi együttélés bizony már megtaníthatta a párokat arra, hogy mit szeret a másik. Csöndes magányuk pedig kiváló alkalom arra, hogy megint többet törődjenek önmagukkal és egymással.Változókor Egy kis törődéssel annak is elejét vehetjük, hogy férfiaknál és nőknél egyaránt meginduljon az erre a korra annyira jellemző kapuzárási pánik. Ébresszük fel mi magunk az évek során párunkban rekedt szexuális töltetet, és ne hagyjuk, hogy ezt egy idegen harmadik személy tegye meg helyettünk. A nők pedig ne feledjék, hogy a változókor nem nőiességük elvesztésének előszele. Sőt sokkal nagyobb szabadságot adhat, amikor már nem kell félni a véletlen gyermeknemzéstől. Gyerekmegőrzők Ötven felett valószínű, hogy a családba érkező új jövevényeknek hála a szülőkből nagyszülők lesznek, akik néha nagyon nagy jót tesznek az ifjú szülőkkel, ha a hétvégékre, ünnepnapokra ?őrizetet? vállalnak a kisdedek felett. Ezen túl mindig szükség lehet a tanácsaikra, hiszen ők mindazon már túl vannak, ami még a szülőkre vár: az első fogzás, az első betegség, az első lépések? Mert hiába változnak az idők, hiszen ezek örök dolgok. Persze az más kérdés, mikor már azon lesz a vita, hogy naponta mennyi időt tölthet tévé előtt a gyerek. De ilyenkor ne feledjék a nagyszülők: ezúttal már nem az ő feladatuk, hogy újabb generációt neveljenek fel. Úgyhogy ezt inkább hagyják rá a fiatalokra.Álmodozók Ötven felett ideje, hogy újra álmodozni kezdjenek. Immár nincsenek gyerekek, akiket iskoláztatni, ruházni, etetni kell. Nagyon nehéz változtatni a beidegződött szokásokon, pedig nyugodtan adhatnának ezek után több teret a saját vágyaiknak, amik még nem valósultak meg. Írjuk fel azokat a dolgokat, amiket, amíg még erőnk engedi, szeretnénk megtenni. És ne hagyjuk, hogy ezek a lapok megsárguljanak az időtől. Lesznek olyan kívánságok, amik anyagi ráfordítást igényelnek, de több lesz közöttük, amik inkább időt és energiát követel. De egészen más pénzért és megélhetésért dolgozni, mint a saját vágyainkért. Ötven felett az ember már sok tapasztalatot gyűjtött a világról. Ezek tudatában itt az ideje, hogy életünk egy egészen új szakasza kezdődjön. Nem a kamaszos lángolásé. Sokkal inkább az élet tudatos élvezéséé. Forrás:
