Aranypisztráng fokhagymás bundában 2014-08-14 Egészséges otthon Megosztás: Tweet Számos felmérés utal arra, hogy Mi, Magyarok igen kevés halat fogyasztunk, ráadásul hiába gazdag országunk a természetes közegükben, azaz folyókban és tavakban, rengeteg az import, messzi külföldi hal, még olyan helyeken is, ahol nem is gondolná az ember, melyek valljuk meg őszintén, sosem lehetnek olyan ízletesek, mint a frissen fogottak. Hazánkban az elterjedtebb és kevésbé igényes halfajok mellett három helyen is tenyésztenek pisztrángot, mely alapjába véve is különleges éteknek számít, de a Bükkben, azon belül is Lillafüreden, a Garadna-patak völgyében található pisztrángtelepen egy igen ritka változatot is fogyaszthatunk. Bár a telepen tenyésztenek, és helyben fogyasztható is sebes és szivárványos pisztráng is, az igazán különleges falatot mégis a természetes úton kialakult albínó faj, az aranypisztráng szolgálja, már mint, ha épp annyi van, hogy szolgálhatja. Mert az aranypisztráng igen érzékeny és kényes. Ezen tulajdonságai miatt igen kevés helyen tenyésztik a világon, itt, a Garadna-patak völgyében is nagyon figyelnek rájuk, de még így is, jó esetben is csak nagy ritkán van módunk megkóstolni. Idén először például csak az októberi Pisztrángos Ötös Napokon nyílt erre lehetőség. Bár a pisztrángok íze – ha ugyanazon táplálékon nőnek fel – ugyanolyan mindnek, az aranypisztráng mégis más. Egyediségét testfelépítése adja: vékony és laza izomzata. Persze egy ilyen ritkaságot nem is ildomos „hagyományosan” elkészíteni. Így vették a friss pisztrángot, majd megforgatták alaposan kukoricaliszt panírban, melyhez előtte hozzá adtak egy kis fehérborsot – mert a fekete a csodás aranysárga színét sötétítené, és sok-sok fokhagymát. Ezt követően aranysárgára és ropogósra sütötték, majd sült krumplival tálalták. Az eredmény egy olyan omlós étel, melyet majd hogy nem rágni sem kell. Az aranypisztráng húsa szinte önmagától hullik szét szánkban, a ropogósra sült – olajban egyáltalán nem tocsogó – bőre pedig a finom panírral együtt mennyei íz bombaként követi, miközben lassú falatonként, olykor csukott szemmel fogyasztjuk el. Az aranypisztrángot – szerencsés esetben – szezonban minden hétvégén megkóstolhatjuk a Lillafüred és Ómassa között található pisztrángtelepen. Forrás:
