Az alultápláltság okai, tünetei

Az alultápláltság az elégtelen kalóriabevitel (“mennyiségi éhezés”), illetve egy vagy több esszenciális tápanyag hiányának eredménye (“minőségi éhezés”).

Az alultápláltság elsősorban olyan személyekre jellemző, akik súlya az egészséges testsúly alatt marad. Az alultápláltságot leggyakrabban a testtömegindexel (angolul body mass index, rövidítve BMI) fejezik ki, de a testzsírszázalék vizsgálata is mérvadó lehet. Alultápláltnak számítanak a 18,5-nél alacsonyabb testtömegindexszel rendelkező személyek.

Amint a bevezetőben is olvasható, az alultápláltságnak két formája van: az elsődleges alultápláltságnál a szervezet egyszerűen nem jut annyi táplálékhoz és benne a szükséges tápanyagokhoz, amennyire szüksége lenne ( általában szegénység vagy éhínség miatt). Másodlagos formájánál bármennyire is meglepő lehet, de megfelelő táplálkozás mellett a szervezet nem képes megemészteni vagy felvenni az elfogyasztott táplálékot (pl.:valamely betegség vagy gyógyszer mellékhatásaként).

Egészséges vagy akár túlsúlyos személy is lehet bizonyos szempontból alultáplált, ha az elfogyasztott táplálék nem tartalmaz megfelelő mennyiségű ásványi anyagokat, nyomelemeket, fehérjéket vagy vitaminokat (pl. egyoldalú táplálkozás miatt). Ekkor beszélhetünk minőségbeli éhezésről.

A fejlett országokban az alultápláltság általában sokkal ritkább, esetlegesen az egyoldalú táplálkozás okozhat problémát. Ott inkább a túltápláltság ( túl sok kalória vagy valamilyen tápanyag – fehérje, zsír, szénhidrát, vitamin, ásványi anyag vagy egyéb táplálékkiegészítő – túlzott mennyiségű fogyasztása) a jellemző, amely sajnos idővel elhízáshoz, avagy egyes vitaminok esetében szintén megbetegedéshez vezethet.

Az alultápláltság általában szegényebb embereknél és azok gyermekeinél, illetve főleg  pszichiátriai rendellenességekben szenvedőknél és hajléktalanoknál fordul elő. Bizonyos súlyos betegségben szenvedőknél is előfordulhat az étvágy elvesztése miatt vagy azért, mert testük tápanyag-szükséglete jelentősen megnőtt (pl.:égési sérülés esetén szükséges a jó minőségű és megfelelő mennyiségű fehérje fogyasztása).

Az alultápláltság az idős embereket is érintheti. Sajnos elmondható, hogy szinte minden 7. idős ember Magyarországon  kevesebb, mint 1000 kalóriát fogyaszt egy nap – ami egyáltalán nem elegendő. A kórházakban és egyéb ápolási intézményekben kezelt idős emberek fele sem fogyaszt elég kalóriát.

A fejlődő országokban a gyermekek halálának legfőbb oka az elégtelen energiabevitel. A súlyos kalóriahiány súlyos sorvadáshoz (marazmus) vezethet, amely sajnálatos módon a legtöbb fejlődő országban igen gyakori. Általában újszülötteknél és nagyon kis gyermekeknél alakul ki, akik lesoványodnak és kiszáradnak. A szoptatás általában védelmet nyújt e betegség ellen. A súlyosan hiányos fehérjebevitel is egyéb kor kialakulásához vezethet.

Ilyen jellegű betegség a Föld olyan területeire korlátozódik, ahol az elválasztás után a gyermeknek adott szokványos ételek fehérjetartalma elégtelen, annak ellenére, hogy szénhidrát formájában elegendő kalória található benne. Ilyen ételek például a jamgyökér, a kasszava, a rizs, az édes burgonya és a zöld banán. A betegség azonban bárkiben kialakulhat, akinek étrendje főként szénhidrátokból áll. A betegekben folyadék halmozódik fel, ezért puffadtnak, kövérnek tűnnek.

Okok

Az alultápláltság lehet élelemhiány, az étkezést, a lebontást vagy a feldolgozást érintő rendellenesség, vagy a nagymértékben megnőtt kalóriaigény következménye.  Esetlegesen egyes gyógyszerek fogyasztása is alultápláltságot idézhet elő. Egyes gyógyszerek például csökkenti az étvágyat, míg mások fogyasztása hányingert okoz, ami így módon szintén az étvágy csökkenésével jár.

Az idős emberek alultápláltságáért több tényező felelős. Az idősek általában kevesebbet esznek. Akik egyedül esznek, azokban kevesebb a késztetés az ételek elkészítésére és elfogyasztására. Fizikai károsodások vagy mozgásproblémák nehezítik a bevásárlást, és az ételek elkészítését. Az idős embereknek kevesebb élelemre van szükségük a teltségérzés eléréséhez, feltehetőleg azért, mert a korral járó kémiai változások csökkentik az étvágyukat, és növelik a jóllakottság érzését. A szaglás és ízlelés romlása csökkenti az evés élvezeti értékét. Végül, az öregedés miatt egyes tápanyagok felszívódása is nehezebbé válik.

Panaszok, tünetek

Az elégtelen kalóriabevitel legszembetűnőbb, elsődleges jele a testben levő zsír (zsírszövet) mennyiségének csökkenése. Ha nem juttatunk elegendő kalóriát a szervezetbe, akkor a saját szöveteit kezdi el lebontani, hogy belőlük energiához jusson (egyaránt sajnos zsír és izomszövetet is) –  hasonlóan ahhoz, mintha a bútorokat égetnénk el, hogy meleg legyen a házban.

Ha a kalóriahiány súlyos és tartós ideig áll fenn, akkor a felnőttek testsúlyuk felét, a gyermekek még ennél is többet veszíthetnek. A csontok kiállnak, a bőr vékonnyá, szárazzá, rugalmatlanná, fakóvá és hűvössé válik. A haj száraz és ritka lesz, könnyen kihullik. Ha ez a fogyás valamilyen rendellenesség következménye, kahexiának nevezzük. További tünetek a fáradtság, a testhőmérséklet fenntartásának képtelensége, a hasmenés, az étvágycsökkenés, az érzékenység és az apátia, mely egyes esetekben oda vezet, hogy az illető nem reagál a környezeti ingerekre.

Az alultáplált gyermekek viselkedésének fejlődése észrevehetően lelassul, mentális retardáció léphet fel. Egyes fehérvérsejtek száma csökken, hasonlóan az AIDS-ben megbetegedettekhez. Ennek következményeként az immunrendszer legyengül, a fertőzések kockázata megnő. Ha a kalóriahiány hosszú időn keresztül áll fenn, szív- és légzési elégtelenség alakulhat ki. A teljes éhezés (a táplálkozás teljes hiánya) 8-12 hét alatt végzetes következményhez vezethet.

Felismerés és kezelés

Az orvos az alultápláltságot többnyire a beteg külső megjelenése alapján is diagnosztizálhatja. Pontosítani vérvizsgálattal tudja az eset súlyosságát. Mérhető például a beteg albumin szintje, ami lecsökken, ha valaki nem fogyaszt elég fehérjét. Fizikai vizsgálatok, röntgenfelvételek és vérvizsgálatok útján is felderíthető az alultápláltság, és annak további hatásai.

A legtöbb betegnél a kezelés során a kalóriabevitelt fokozatosan kell növelni. A napi többszöri, kis mennyiségű, de tápanyagokban gazdag étkezés a legcélravezetőbb. Az éhező beteget óvatosan kell visszaszoktatni az evéshez. Néhány esetben a tápanyagot nem lehet szájon át bejuttatni. Ebben az esetben a tápanyagokat az emésztőrendszerbe juttatott csövön, szondán át vagy intravénásan, infúzióban lehet adni.

Forrás: