A gyereknevelés útvesztői 2011-08-19 Lázadók Megosztás: Tweet Minden gyerek és szülő kapcsolat egyedi, ám mégis van néhány tipikus eset. Felismered magad: menedzser-szülő vagy inkább, netán a babusgató? Az is lehet, hogy inkább az önfeláldozó szülő esete passzol rád leginkább? Most kiderül! A gyereknevelés-téma azért nehéz, mert olyan, mint a foci. A lelátóról mindenki ért hozzá, és mindenki azt gondolja, hogy nála van a tuti megoldás – kezdi kibontani a gyerek-felnőtt kapcsolatot Szuhai Nóra, az „Élj a Tehetségeddel” Generációs Tehetségmentor Program vezetője. Úgy gondolom – mondja a humán fejlesztő -, hogy minden szülő és gyermek viszony egyedi kapcsolatra utal, így nincs jó, jobb vagy legjobb nevelési módszer. Azt szoktam javasolni a szülőknek, úgy neveljék a gyermeküket, ahogy abban a pillanatban az adott körülmények között a legjobbnak vélik, mert a nevelés mindig kétoldalú folyamat. Mit tesz, a szülő és ez hogyan hat a gyerekre. Talán a legfontosabbalapelv: Úgy neveljünk, hogy a lelkiismeretünk nyugodt legyen. Az eredmény úgy sem azonnal mérhető. Legtöbbször csak évek múlva derül ki milyen csináltunk jól, vagy rosszul a gyerekeinkkel együttműködve. Mégis vannak tipikus szülői viselkedés minták. Mondanál néhányat? Ilyen pl. a menedzser típusú szülő, aki a gyerek személyiségétől függetlenül különböző lehetőségeket és fejlesztéseket nyújt a gyereknek. Ez alapvetően jó ha figyelembe veszi a gyerek igényeit. De úgy lesz ez a típus egyensúlyban a gyerekkel, ha meghagyja jó néhány területen a szabad döntés és elkövetett hibák lehetőségét. Ha állandóan szervezi a gyereknek az életét, és ellenőrzi a sikerességét elveszi a gyerektől a saját felelősségét, aminek hosszú távú következménye, hogy a gyermek nem tud majd a későbbiekben önállóan dönteni, és minden feladatot állandó kényszerteljesítésként él meg. A másik tipikus eset, a babusgató szülő esete, aki állandóan aggódik a gyerekéért, mindentől meg akarja óvni. Ebben az esetben a gyerek függővé válik a szülői oltalomtól, és évek alatt olyan érzelmi kötődés jön létre, amelyben a biztonságérzet nem belső erő kérdése lesz. Az ilyen szülői mintával felnövő gyereknekpl. nagyon nehéz egészséges párkapcsolatot kialakítani, mert a párjuk mellett is folyamatosan az óvó szülőhöz szaladgálnak megoldásokért. Van, aki önfeláldozásnak éli meg a gyereknevelést. Kommunikációjában állandóan emlékezteti a gyereket: „ezt érted teszem” „minden nap áldozatot hozok miattad”. Itt az elsődleges szándék, a törődés kihangsúlyozása, de hosszútávon ezzel nem hálát és szeretetet ébreszt a gyerekben, hanem félelmet és bűntudatot kelt. Mi egy szülő alapvető feladata? Odafigyelés és realitás. Meglátni, a gyerek a valós képességeit, igényeit. Mi az, ami érdekli őt, mi az, amitől fél, vagy nehezen teljesíthető a számára. Adjon biztonságérzetet, de adjon neki elég teret és főleg lehetőséget, hogy kipróbálhassa magát. Legyél ott a gyerek életében, miközben szabadságot és élményeket adsz neki. Ezek fontosak, függetlenül attól, hogy a gyerek hány éves. Egy kisgyereknek az állatkert és a lufi jó érzés, a felnőtt gyereknek élmény lehet egy egész éjszakába nyúló nagy beszélgetés filozófiai témákról. Mindegy mit csináltok együtt, a lényeg a közös öröm. Ha szeretsz kertészkedni, vagy autót szerelni, zenét hallgatni, mutasd meg ebben mi a csoda, mesélj, tegyétek együtt! A saját izgatott lelkesedésed fogja megadni azt a hangulatot, ami sokáig él majd a gyereked szívében. Forrás:
