Változó családmodell 2011-02-25 Kebelbarát Megosztás: Tweet Gyermekközpontú, gyermekszerető nép a magyar – a megállapítás gyakran hangoztatott és elfogadott, ennek ellenére megkérdőjelezhető a felvetés. Legalábbis ez derült ki a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének igazgatóhelyettese, a kiváló tudós-kutató, Kopp Mária vezette Népesedési Kerekasztal legutóbbi tájékoztatóján. Mi szól a megállapítás mellett, és mi ellene? Erről beszéltek a "kerekasztal" mellett szociológusok, pszichológusok és más szakemberek. Elhangzott, hogy Magyarország költ legtöbbet a gyermekellátásra. Ugyanakkor ha a lesújtó demográfiai adatokat, a születések csökkenő számát nézzük, valamint a megszületett gyermekek esélyegyenlőtlenségét, akkor fordul a kocka. Gyermekszületés és gyermekszegénység tekintetében az utolsók közt kullogunk. E kettősségnek a ténymegállapításon túl fontos üzenet is van. Bár társadalmilag egységes az álláspont, miszerint a gyerek befektetés a jövőbe, nincs egységes program a fiatal korosztály testi-lelki egészségének megtartására. Különválik az oktatás, a szociális ellátás, az egészségügy és a bűnmegelőzés sokféle kezdeményezése, nincs egységes stratégia, és így a "sok bába közt elvész a gyerek", a szó legszorosabb értelmében. Vagyis hiányzik az Európai Unióban is szorgalmazott és javasolt interszektorális együttműködés a fiatal nemzedék jóléte érdekében. A gyermek jövője közös jövőnket is jelenti – ezt hangsúlyozták a résztvevők, leszögezve: egy nemzet fejlettségét, közösségi mentalitását, összefogásra való készségét, képességét, jelenét és jövőjét is meghatározza, miként gondoskodik a gyermekekről. A szakértők szerint amikor gyermekjólétről beszélünk, nem csupán az egészség, azaz a betegség hiánya a lényeg, hanem egy olyan holisztikus állapot, szemlélet, amely valóban jóléti körülményeket biztosít, olyanokat, amelyekben jó gyereknek lenni, mert értéknek tekintik a gyereket. Évente százezret sem éri el a gyermekszületések száma Magyarországon. Igaz, sokan hangoztatják, hogy magánügy a gyerekvállalás, és az is, hogy ki hány gyereket szül. Ez azonban nem így van. A gyerek nemzeti, stratégiai tényező. Ma, amikor egyre gyakrabban kerül szóba a fenntartható nyugdíjreform kérdése, egyáltalán nem közömbös a demográfiai mutatók alakulása – fejtették ki a résztvevők. Természetesen gyereket nem a statisztika kedvezőbb mutatói miatt szülnek a nők, hanem mert a jövőt, életük folytatását kívánják biztosítani. A nyugdíjrendszer is hat a demográfia alakulására A tanácskozáson elhangzott az a merésznek tűnő, de valóságtartalommal bíró kijelentés, miszerint a társadalombiztosítás azzal, hogy garantálja az idősek létbiztonságát, voltaképpen "ellenösztönzi" a gyermekvállalást. Ma már mindenki számára világos, hogy a demográfiai helyzet alakulása összefügg a nyugdíjrendszerrel, de ez visszafelé is igaz: a nyugdíjrendszer is hat a demográfia alakulására. Ebből az következik, hogy a fenntartható nyugdíjrendszer érdekében mindenkinek maga mögé kell állítani egy járulékfizető polgárt idős napjaira. Akármilyen különösen hangzik, semmit nem von le a gyerekszeretet "imázsából" a mindennapok diktálta törvényszerűség. Persze mindehhez meg kell teremteni a gyermekvállalás kedvező körülményeit, az abban történő érdekeltséget, mindenek előtt stabil egzisztenciát adó munkahelyeket, az anyaság értékként történő elismerését. A magyar családok általában két vagy több gyermeket szeretnének. Ennek ellenére a várt, kívánt gyermekek sem születnek meg. Az okokat kell megkeresni – húzták alá a szakemberek. A gyermekvállalás hosszú távú program, hosszú távú elkötelezettséget és következményeket jelent, és csak hosszú távon stabilan működő intézményrendszer segítheti elő. A jövő nyugdíjrendszere most van alakulóban. Akármilyen megoldás születik, az biztos, hogy sikere szempontjából nem lesz közömbös, ki hány gyereket nevel. A családmodell változására, a két-három gyermekes családokra mindenképpen szükség van, csakúgy, mint arra, hogy a gyermek-egészségügyi ellátottság és egyenlőtlenség szempontjából az ország előbbre lépjen az utolsó helyről. Ma még a viták, javaslatok idejét éljük, de az senki számára nem lehet kétséges, hogy egy normális társadalom működéséhez a reáltőke mellett szükség van a humántőkére is. Egyre nagyobb mértékben. Forrás: