Amikor a fagyi visszanyal

Néha mindenkiben felszínre tör a gyermek. Minden esetben, amikor előjön a kíváncsiságod, az ártatlan tisztaságod, a fantáziád, a felhőtlenséged ez történik.

„Kortól függetlenül a csodavárás hangulata mindenkiben ott rejtőzik. Ki ne álmodozott volna segítő jó tündérről vagy arról, mi lesz, ha megnyeri az ötös lottót. Velünk is történhet csoda. Ezt a reményt a belső gyermekünk élteti” – meséli Szuhai Nóra humán fejlesztő, aki szerint a belső gyermekünk létezése kiegészíti a mindennapjainkat, és milyensége megjelenik a hétköznapi cselekvéseinkben.

Mikor tör felszínre a belső gyermek?

Amikor a barátnőiddel sétálsz, és bohóckodva végig viháncoljátok az Andrássy utat. Amikor 50 évesen besétálsz egy játékboltba, megveszed a legdrágább matchboxot és úgy őrzöd az éjjeliszekrényeden, mint egy kilós aranytömböt. Minden esetben, amikor előjön a kreativitásod, a kíváncsiságod, az ártatlan tisztaságod, a lelki erőd, a fantáziád, a felhőtlenséged.

Eric Berne humanisztikus pszichológus szerint a belső gyermek a mindennapi viselkedésünkben is megjelenik. Viselkedési mintáinkban, vagy a gyermeki, vagy a felnőtt vagy pedig a szülői énedet követed. A gyermeki éned a kíváncsi, a kreatív, a türelmetlen, a feltétlen szerető éned, míg a szülői énednél van az igazság, a számonkérés és a szigorúság. A felnőtt éned tulajdonságai között a mérlegelés, a racionalitás, a türelem és a kompromisszumkészség található meg.

Különböző élethelyzeteket különböző szerepekkel élünk. Így pl. ha nem tudsz feldolgozni egy történést, és emiatt durcás leszel, megsértődsz, majd pedig stresszhelyzettel reagálsz, az a belső gyermeked sérülésére utalhat. Egy olyan helyzetre, amikor gyerekkorodban vélt,vagy valós sérelem ért, amit tudat alatt azóta is feldolgozatlanul hordozol.

Ez azt jelenti, hogy ha sokat dacolok, vagy megsértődöm, nem vagyok felnőtt?

Részben igen, de inkább azt, hogy a gyermeki éned,amelyet magadban őrzöl sok sérülést hordoz. Minél több a frusztrációd, minél többször vagy durcás, dacos, azt üzeni nekem, hogy elfogadásra, szeretetre vágysz, amit azért nem adsz meg magadnak, mert tudat alatt még mindig fáj egy régi rossz élmény. Persze azt is tudnod kell, hogy gyakran magunknak okozunk ilyen sérüléseket, a külsőszereplőknek nincs köze hozzá. Pl. Anya teljes szeretettel elvisz oviba.

Neki is rossz, hogy el kell szakadnia tőled, de ez az élet rendje. Ő dolgozik, te oviban vagy. Ezt a belső gyermeked megélheti úgy, hogy nem szeret és el akar dobni magától. Rettegésként éled a mindennapi óvodát, mert attól félsz egyszer tényleg nem jön érted. Ez a megélés a későbbiekben kihat a kapcsolataidra: dühvel reagálsz majd minden olyan helyzetre, amikor pl. a barátnőd nem hív fel időben.

Fiataloknál tapasztaltam, hogy eladó sorba kerülve várják a királylányt, vagy a királyfit fehér lovon, aki egyszer csak belovagol az életükbe, hogy boldogan éljenek, amíg meg nem halnak. Pedig a helyzet az, hogy ideális partner nincs is és van is, mert a hercegek egyrészt nagyon ritkák, ugyanakkor mindenki ideális lehet a számunkra, akitől elfogadjuk a szeretetet, és azt a simogatást, amelyre a belső gyermekünknek szüksége van. Tehát a fagyi visszanyal.

Azt gondolom, nagyon fontos, hogy odafigyeljünk a bennünk élő gyermek üzeneteire, néha hagyjuk magunkból előbújni, és ne csak a szülői meg a felnőtt énünkkel dolgozzunk, mert mindenkinek szüksége van a játékra, könnyűségre, kreatív ötletekre. Persze az életünk kihívásait nem ez az énünk fogja megoldani, de jelentősége legalább akkora, mint a másik kettőnek.

Forrás: