Fogadj örökbe, most és mindörökre! 2011-09-30 Babaváró Megosztás: Tweet Manapság egyre többet hallani olyan párokról, akiknek nehezen vagy egyáltalán nem sikerül a gyermekáldás. Túl a különféle orvosi beavatkozásokon és több éves várakozáson, a szülőpár dönthet úgy, hogy az örökbefogadást választják. Komoly felkészülés, várakozás előzi meg, hogy a házaspár otthonába vihesse azt a csecsemőt, vagy kisgyermeket, akiről a vér szerinti szülei valamilyen okból lemondtak. Mindenki veszteséggel indul Az örökbefogadás témakörében kulcsfontosságú lélektani fogalom, a veszteség és annak szerepe az örökbe fogadó családok életében. Az örökbefogadással foglalkozó szakirodalom egy úgynevezett veszteség-háromszögről beszél. Veszteséget él át a vér szerinti szülő, mikor örökbe adja gyermekét, veszteség éri a gyermeket, akiről anyja lemond, és veszteség éri az örökbe fogadó szülőt is, hogy nem született gyermeke. A sikeres örökbefogadás feltétele, hogy a szülők lelkileg, testileg és szellemileg is felkészüljenek gyermekük fogadására. Az örökbefogadás életre szóló elköteleződés, olyan mentális „szülői plusz feladatokkal” jár, amit minden leendő örökbefogadónak nemcsak ismernie kell, hanem érzelmileg is át kell élnie, és el kell fogadnia. A néhány hetes kornál idősebben örökbe fogadott gyerek korai kötődése sérülhet abból adódóan, hogy a kezdeti időben több veszteségélményt is átélni kényszerül a gondozó személyek változása miatt. A korai gondozás során a szülőanya/gondozó gyakran nem megfelelő módon áll rendelkezésére, a szükségleteire ráhangolódó, empatikus, megfelelően tükröző bánásmód hiányában cseperedik a gyermek. Az örökbe fogadó szülőknek tudniuk kell, hogy a kezdetektől nem családban nevelkedő gyermek az átlagos gyermekgondozásnál jóval intenzívebb szülői odafordulást igényel. Az örökbefogadás előzményei Az örökbe fogadó szülőknél, az örökbefogadást rendszerint kellemetlen és bizonytalan kimenetelű meddőségi vizsgálatok, hosszan tartó orvosi beavatkozások, a teherbe esést segítő, arra a statisztikai adatok alapján alacsony százalékban esélyt adó, a nők egészségi állapotát veszélyeztető, költséges beavatkozások előzik meg. A gyermektelenség okáról kimutatható egészségkárosodásuk hiányában, sokszor orvosi magyarázatot sem kapnak a párok. Addig természetes és magától értetődő jövőképüket újra kell értékelniük a leendő szülőknek. Kiből válhat jó örökbefogadó szülő? Az válhat „elég jó” örökbe fogadó szülővé, mondja a szakirodalom, aki a saját nemzőképtelenségével kibékült, átélte, elgyászolta meg nem született gyermekét, és az örökbefogadást, mint alternatív gyermekvállalási lehetőséget kész elfogadni. Sajnos, a gyermektelenséget nem mindenki képes kellő mértékben feldolgozni, felvállalni önmaga és ezért környezete előtt sem. A fel nem vállalt, titokban tartott örökbefogadások zavart okoznak a szülő és a gyerek, valamint az ilyen módon működő örökbe fogadó családok szűkebb és tágabb környezetével való kapcsolatában. Ahogy fejlődik a gyermek A leendő szülők érthető módon keveset tudnak a saját családjából kikerülő, veszteséget átélt gyermekek pszichés sajátosságairól. A korai elszakadást átélt örökbe fogadott gyermek, átlagtól eltérő reakcióit sokszor nem a fejlődés természetes velejárójának, hanem saját szülői kudarcuknak tudják be a meddőség okozta traumatizáltságuk miatt szülői szerepükben elbizonytalanodott, önképükben, önbecsülésükben időszakosan labilis örökbefogadók. A nehézségek, amelyekkel szembe kell nézni az örökbefogadás során: • A hosszan tartó gyermekvárással járó pszichés és fizikai megterhelések. • A szűkebb és tágabb környezet felől érkező sürgetettség a gyermekvállalással kapcsolatban. • A gyermektelenség társadalmi kezelése. • Hiányzik a terhesség és szülés mint előkészítési szakasz. • A gyermekkel kialakuló elsődleges kötődés halasztódik. • Az örökbe fogadó szülőknél az örökbefogadást hosszú orvosi beavatkozás előzi meg. A párok intim szférájába való beavatkozás hatására a párok énképe romlik. • Elvárják önmaguktól és tőlük, hogy ugyanúgy kötődjenek, mintha biológiai gyerekük lenne, miközben el kell fogadniuk a gyerek örökbefogadottságát és a biológiai anyát. • Az örökbefogadás megmondásának terhe, és ennek felelőssége, a gyerek erre adott reakciójának elviselése. • Az örökletes tulajdonságok ismeretének a hiánya, ezzel kapcsolatos kíváncsiság, aggodalom. • A vér szerinti szülő, mint örök harmadik a család életében. • A környezettel való megoszthatóság kérdése. • Serdülőkori identitásválság idején, megfelelően segítő és támogató módon a gyerek rendelkezésére állni. • Amennyiben eljött az ideje, segíteni a vér szerinti szülővel való kapcsolatfelvételt. A megmondás ténye és minősége nagyon fontos: a gyermek örökbefogadottságát nem szabad sem túlhangsúlyozni, sem elbagatellizálni. Egyet biztosan tudunk, az örökbe fogadott gyermek alapélménye különbözik vér szerinti társaitól, mivel más anya neveli fel, mint aki megszülte. Ezt a tényt sosem szabad elfelejteni. Forrás:
