Táputak

Táplálékaink tápanyagokat tartalmaznak, melyek biztosítják a szervezetünk számára szükséges építőanyagokat, fenntartják és szabályozzák az anyagcsere-folyamatokat, és fedezik a szervezet energiaigényét.

A ?testépítő” tápanyagok a fehérjék és ásványi anyagok, az anyagcsere-folyamatok fenntartásában és szabályozásában a vitaminoknak és nyomelemeknek, az energiaigény fedezésében pedig a zsíroknak, szénhidrátoknak, és kisebb mértékben a fehérjéknek van fontos szerepük.

Út a tetőtől a..

A tápanyagok emésztése, lebontása és felszívása az emésztőrendszer feladata. Mind emésztő-, mind légző rendszerünk kezdete a szájüreg. A szájüregben a fogak a táplálék őrlésében, a nyelv ízlelőbimbói az édes, sós, savanyú és keserű ízek megkülönböztetésében vesznek részt. Már az étel megpillantása kiváltja a nyál képződését, amelyből nyálmirigyeink naponta mintegy 1,5 litert termelnek. A nyál emésztőenzimekkel vonja be a falatot, mely a garaton keresztül, a nyelőcsövön át az izomrostok összehúzódásából és elernyedéséből származó hullámmozgás, azaz perisztaltikus mozgás révén a gyomorba jut.

A gyomorban megkezdődik a fehérjék emésztése. A gyomorsav végzi a táplálék fertőtlenítését és előkészítését az emésztőenzimek működéséhez, a gyomor pedig ritmusos összehúzódásaival összekeveri az ételt az emésztőenzimekkel.

A gyomorban a táplálék összetételétől függően egy-négy órát tartózkodik, majd a vékonybél első szakaszába, a nyombélbe vagy patkóbélbe kerül. A nyombélben tovább folytatódik az emésztés. A hasnyálmirigy által termelt enzimek a zsírokat, fehérjéket és a szénhidrátokat emésztik, a máj által termelt epe pedig a zsírok feldarabolását végzi. A nyombél bélbolyhokkal borított felülete a tápanyagok fokozott felszívódását segíti elő. Az emésztési folyamat alatt bélmozgások biztosítják a béltartalom emésztőnedvekkel való keveredését, valamint továbbítását a vékonybél további szakaszai, az éhbél és a csípőbél felé.

A tápanyagok a vér- és nyirokereken keresztül a májba jutnak. A máj szervezetünk kémiai üzeme: a szénhidrátokból felszívódott cukrot glikogénné, tartalék tápanyaggá alakítja, a glikogénraktárak megtelése után pedig a felesleges tápanyagokból zsírokat állít elő. Ha nagy a tápanyagkínálat, a glükózból (cukorból) és az aminosavakból is zsírokat épít fel. Ez az oka annak, hogy nemcsak a zsíros, hanem a fehérjében és szénhidrátban gazdag ételek is elhízáshoz vezethetnek.

A vékonybélből egy billentyűn keresztül a vastagbélbe kerül a béltartalom, itt tápanyagbontás már nincs. A vastagbélben lévő bélbaktériumok a normális bélműködéshez szükségesek: vitaminokat termelnek, a szervezetünk számára emészthetetlen cellulózt glükózzá alakítják. A táplálék maradéka 15-24 órát tartózkodik a vastagbélben, ezalatt felszívódik a víztartalom több, mint fele. A tápcsatorna a nyelőcső, a gyomor, a patkóbél, a vékonybél és a vastagbél falában lévő simaizmok segítségével összehúzódásokat végez. Az emésztési folyamat során e perisztaltikus mozgás továbbítja a béltermékeket egészen a végbélig. Ha a végbél megtelik, székletürítési inger jelentkezik. A felesleges salakanyagok széklet formájában távoznak a végbélnyíláson keresztül, a vízben oldódó anyagok nagy részét pedig a vizelettel a vese választja ki.
Hallal könnyebb?

Egy nagyszabású finn vizsgálat megerősítette azt a feltételezést, miszerint a halevés csökkenti a depressziós tüneteket: akik ritkán esznek halat, 31 százalékkal nagyobb eséllyel lesznek depressziósak. Ez persze nem jelenti azt, hogy ha sok halat eszünk, bizonyosan elkerüljük a rossz hangulattal járó betegséget, de a halfogyasztás mennyisége összefüggésben áll egy ország depressziós megbetegedéseinek számával. A vizsgálati eredmények ugyan kizárólag nők esetében bizonyultak statisztikailag megbízhatónak, de férfiaknál is hasonló tendenciát mutattak. A kapcsolat oka egy zsírmolekula, mely megtalálható a halhúsban, s amely segít a mániás-depressziós tünetek csökkentésében. Az omega-3 telítetlen zsírsavakat 1999-ben kapszulaként alkalmazták, és kutatások igazolták hatékonyságukat. A kutatók szerint azonban korai lenne azt állítani, hogy a halevéssel vagy akár az omega-3 zsírsav közvetlen bevitelével elkerülhető lenne a depresszió. Az összefüggések pontosabb feltérképezésére további kutatások szükségesek.

Forrás: