Az edzőbá legyen kedves! 2011-08-05 Mozgásban Megosztás: Tweet Egy új tanulmány szerint motiváltabbak és kitartóbbak azok a gyerekcsapatok, ahol az edző hagyja kis tanítványait eleget játszani, és nem hasonlítgatja a csapattagokat egymáshoz. "A nagy titok olyan körülmények megteremtésében rejlik, ahol a játékosok nem hasonlítgatják magukat össze másokkal.” – írta a tanulmány szerzője, Jean Cote, a kanadai Királyi Egyetem kineziológiai és egészségügyi tanulmányok karának vezetője. Az összehasonlítás helyett arra kell bíztatni a gyerekeket, hogy a saját egyéni képességeiket fejlesszék. Az eredményeket a The Sports Psychologist szeptemberi száma teszi közzé. Cote és munkatársai 510 kanadai fiatalt kérdeztek ki a sporttapasztalataikról, a 9-19 éves korosztály tagjai közül. Mindegyikük játszott iskolai vagy szabadidős csapatokban a következő sportágak valamelyikében: baseball, kosárlabda, curling, tánc, amerikai futball, jégkorong, evezés, szinkronúszás vagy röplabda. A tanulmányból kiderült, hogy több tényezőtől függ a pozitív élmény: például, ha a gyerek a csapat részének érzi magát; ha az edzők az egyéni fejlesztésre helyezték a hangsúlyt, a csapat többi tagjához mért képességektől függetlenül; ha az edző és a csapattársak a lehető legjobb, de elérhető teljesítményre bíztatták. Negatív élménynek élték meg azt, ha valaki fitogtatta az erősebb képességeit vagy összehasonlítgatták őket másokkal. Az eredmények arra utalnak, hogy a filmekben látott, tipikus, vörös fejjel üvöltöző, de mégis szeretni való edző nem a legalkalmasabb a gyermekek irányítására. Cote szerint az a legjobb sportvezető, aki igyekszik mindenkivel személyre szabottan foglalkozni, élvezetes feladatokat talál ki. A szülőknek érdemes megfigyelniük, hogy gyermekük mosolyog-e a gyakorlatok során, valóban élvezi-e azokat. Ha nem, akkor fontolóra kell venni az edzőváltást. "Három dolog befolyásolja a személyes fejlődést: az erőfeszítés, az összpontosítás és az élvezet.” – magyarázta Cote. „Vegyük a tévénézést. Élvezetes, ez biztos, de nem kell hozzá erőfeszítés és koncentráció, tehát nem a legjobb a fejlődéshez. Ha viszont megnézzük a sportot, a gyerekek, akik beleadnak apait-anyait, általában örömüket is lelik benne.” Nagyon fiatal korban azonban nem jó erőltetni a sportolást. „Ha egy 12-13 éves vállal egész éves elkötelezettséget, nagyobb eséllyel marad ki később. Nem számít a tehetség, ha nincs semmi motiváció. Fiatal korban semmit nem kell elkapkodni, fokozatosan kell emelni a terhelést 14-15 éves korig. Az egész az egyensúlyról szól.” Forrás:
