Fény és hangok nélkül a sós vízben: ki lehet ezt bírni? 2012-01-09 Természetesen Megosztás: Tweet Mit szólna, ha befektetnék egy sötét, hangoktól is elzárt sós vizes tartályba? Egyáltalán, mi ennek a célja? Létezik egy szelíd gyógymód, melynek lényege, hogy a páciens egy sós vízzel teli, fény- és hangmentes tartályban tölt egy órát. A szerkezet neve izolációs vagy flotációs tartály, de hívják még John C. Lilly tartálynak, érzékszerv-csillapító-, nyugalom- és gondolkodó tartálynak is. Olyan tartályról van szó, amelybe nem jut be fény sem hang, a sós víz pedig a bőrnek megfelelő hőmérsékletű. Először John C. Lilly használta, 1954-ben, hogy tesztelje az érzékszervek kizárásának hatását. Ilyen tartályokat meditációhoz, relaxációhoz használnak, és az alternatív gyógyászat is alkalmazza. Valódi neve „érzékszervektől megfosztó” tartály volt, hiszen benne teljes nyugalom uralkodik. Története John C. Lilly orvos és neuropszichiáter 1954-ben találta fel a tartályt. Pszichoanalízises gyakorlaton volt, amikor elkezdett kísérletezni vele. Egyik teória szerint, az agy energiaforrásai belsők, és nem függnek a külső környezettől. Ha minden ingertől megfosztják, az agy „aludni tér”. Ezt a feltételezést akarta tesztelni a megalkotott tartállyal, mely kizár minden külső ingert. Egy környezetet alkotott, mely teljesen elszigetelt. Terápiás jelleggel 1970 óta használják a flotation tartályt. A módszer a korlátozott környezeti inger terápia (REST) nevet kapta. Az eredeti modellekben az alámerülő emberek bonyolult maszkot viseltek, hogy lélegezzenek a víz alatt, ám ez is elvonta a figyelmet az elszigeteltség megtapasztalásától, ráadásul hosszú ideig viselni kényelmetlen volt. A sziszegő levegő miatt szintén nem lehetett teljes a nyugalom, az egyszínű fekete maszk pedig gyakorlatilag vakká tette átmenetileg a tartály használóját, és segítségre szorult, ha ki akart jönni belőle. Az újabb tartályokban epsom só (magézium-szulfát, vagy keserűsó néven ismert) kerül a vízbe, hogy növelje annak sűrűségét, ezért az ember arca a víz fölé kerül. A fülek dugóval vannak bedugva, így szinte semmit nem hall a tartályban. A szaglás is lecsökken, különösen, ha a vizet nem kezelik klórral. Meztelenül merülnek Az idők folyamán a flotation tartályok száma egyre nőtt, de minden országban másfajta szabályozása van a fertőtlenítésnek. Európában a klór-, bróm és a peroxid-fertőtlenítést is sikerrel használják. A tartályba meztelenül lépnek az emberek, mivel hosszú távon a fürdőruha kényelmetlen nyomást gyakorolhat a tartályban tartózkodó bőrére. A felhasználónak le kell zuhanyoznia szappannal, és alaposan megtörölnie magát, mielőtt a tartályt használja, hogy a víz minél tovább tiszta maradjon. Használat után szintén zuhanyozni kell, hogy a bőrről lemossuk az epsom sót. A legtöbb izolációs tartályban többféle módon is igyekeznek biztosítani a teljes csendet. A fűtési rendszer a tank külső falában található. A nagyon lassú melegvíz-áramlás segít a tartály használóját a tank közepén tartani, hogy ne ütődjön neki a falnak. Nagyon apró hullámok a légzés miatt így is keletkeznek. A tartály egyébként műanyagból készül. A magas minőségű flotation tankok orvosi rozsdamentes acélt is tartalmaznak, melyeken az erős sóoldat és a fertőtlenítőszerek sem tudnak áthatolni. A rosszabb minőségűekben kevesebb fém van, amely rozsdásodik. Hasznos, ha a tusoló ugyanott van, ahol a tartály:a tank használója a zuhanyzóból közvetlenül is léphet a tartályba, száradás nélkül, a használat után pedig azonnal lezuhanyozhat, és ezzel törölheti magáról a maró sót. Az izolációs tartály használatának típusaival folytatjuk. Forrás:
