Létfenntartó pletykálkodás 2010-03-01 Kívül-belül Megosztás: Tweet Egy brit pszichológus, bizonyos Nicholas Emler szerint beszélgetéseink nyolcvan százalékát a pletykálkodás tölti ki A pletyka alapvető fontosságú az emberi társadalom szempontjából ? állítják kutatók, akik nem féltek még az állatvilágba is betekinteni, hogy lássák, ők mit nyernének, ha pletykálkodhatnának. Tényleg ennyire meg akarjuk győzni magunkat, hogy a pletykálkodás helyes? Az emberek szívesen beszélnek magukról, de sokkal szívesebben másokról. Az emberi kommunikáció vizsgálatainak kezdetén egy felmérést végző gondolkodó arra jutott, hogy a nők beszéde sokkal több sallangot tartalmaz, amihez a pletykálkodás is hozzátartozik. Ez a képzet máig megállja a helyét sok férfi szemében, pedig az újabb, pártatlanabb vizsgálatok már azt bizonyítják, hogy a férfiak beszélnek többet másokról, de ettől függetlenül a nők pletykálkodása tartja fenn a társadalmi egyensúlyt. De mit is jelent pontosan?A fent említett állatvilágos vizsgálatnál arra jutottak kutatók, hogy a nőstények szerepe például egy páviáncsoport esetében az összetartás érzésének megerősítése a csoport egyes tagjaiban. A nőnemű egyedek ezt társaik megvakargatásával biztosítják, ami nem csak erősebb közösségi élményt, hanem magasabb szaporulatot is jelent, ami, mint gondolhatjuk, elég fontos tud lenni. A mai nők hasonló dolgot tesznek ? csak ők mások kibeszélésével. Ha ugyan ezt a korábban példaként felhozott páviánok csinálnák, kutatók állítják, hogy valószínűleg kiemelkednének az állatvilágból. Ugyanis ha beszélni tudnának, akkor amúgy is sokkal könnyebben örökítenék az egyedek tapasztalatát, de ha egyenesen pletykálkodni tanulnának meg? onnantól kezdve oda kéne figyelnie rájuk az emberiségnek. A pletykálkodás ugyanis nem csak az összetartást növeli, – lehetővé téve, hogy egy-egy csoport létszáma ne merüljön ki legfeljebb 50 főben, ahogy egy mostani páviáncsoportnál történik, – hanem a társadalom és az azt alkotó egyének sokkal részletesebb megismerésére is képessé tesz. Ugyanis míg az életünk során csakis korlátozott számú egyénről szerezhetünk tudomást. (Konkrétan csak azokról, akikkel kapcsolatba kerülünk.) Addig a pletykálkodás segítségével töménytelen mennyiségű egyénről szerezhetünk információt. Persze ez a szám is véges, hiszen az emberiség sem végtelen számú emberből áll, de remélhetőleg sosem fog emiatt fájni a fejünk.Ezek tudatában tényleg ki kell mondanunk: a pletykálkodás jó dolog, mert A: összetartja az emberiséget, B: segíti mások megismerését. Persze ezzel senkit nem tudunk lecsitítani, ha éppen egy róla terjesztett, hamis pletyka miatt dühöng. Ahogy a főnök sem fog örülni, ha a céges x-aktákat megszellőzteti néha a titkárnő. Tehát jobb, ha időnként nem csak a legújabb felméréseket, hanem pár régebbi bölcseletet is szem előtt tart az ember, mielőtt nekiáll másokról beszélni a hátuk mögött. Ilyen lehet például Popper Péter állítása, ami szerint a pletykálkodás a lódítás és rágalom között ficánkol. A lódítás játékos. A hazugság gonosz. A pletyka pedig még nem döntötte el, hogy milyen akar lenni. Forrás:
