Lelki libikóka! 2011-10-11 Kívül-belül Megosztás: Tweet A helyzet változatlan – mondja kissé rezignáltan Kurimay Tamás, a Szent János Kórház pszichiátriai osztályának vezető főorvosa, a Magyar Pszichiátriai Társaság elnöke. A rövid és tömör megállapítás arra vonatkozik, hogy egy évvel ezelőtt uniós felmérés készült Európa 27 országának lelki állapotáról, lelki egészségéről. A megmérettetésnél Magyarország könnyűnek találtatott, ami köznapi nyelvre lefordítva annyit jelent: csaknem a legpesszimistább ország a miénk. A világ szinte el is könyveli a magyart borúlátó, jövőkép nélküli, lógó orral, örömtelen arccal járó népnek. A pszichiáter szerint nincs is sok túlzás a megállapításban. – Minden ötödik ember depressziós nálunk. És ez, mint tudjuk, nem egyszerűen rossz kedvet, borús hangulatot jelent, hanem súlyos lelki kórt és egyben hatalmas társadalmi terhet, hiszen a népesség jelentős százaléka mentális okok miatt nem tud dolgozni – magyarázza. – Hogy miben keressük az okot? A romló életminőségben, a gazdasági válság mindenkit érzékenyen érintő negatív hatásaiban, abban, hogy csökkent az idők folyamán a lelki teherbíró képességünk. Mindez nem csak ránk jellemző, Magyarországnál sokkal tehetősebb országokban is megfigyelhető. – A lelkiállapot romlása – az Egészségügyi Világszervezet (WHO) felmérése szerint – ijesztő méreteket ölt a világon. Ha nem történik kedvező változás, néhány év múlva a lelki betegségek jelentik a második legsúlyosabb kórokat a "rangsorban." – Ez valóban így van. Hivatkozva a már említett felmérésre: 350 millió depressziós él a világon, 300 millió az alkoholbetegek száma és 1 millióan skizofrének. Mindehhez tartozik még, hogy évente egymillióan vetnek véget önkezűleg életüknek. – Tehát borul a lelki egyensúly, ez a rendkívül érzékeny libikóka. Vajon miért? – Az okokat mindenütt keresik. Egy nép mentális helyzete kettős tükör: mutatja a társadalom állapotát egyfelől, másfelől viszont az állampolgárok lelki stabilitása, hangulata, lelki közérzete visszahat a társadalom egészére is. Az is köztudott, hogy a testi-lelki egészség nem választható külön. Ha a kettő közti harmónia megbomlik, előbb utóbb különféle betegségek jelentkeznek. A lelki egészség ugyanolyan figyelmet, gondozást igényel, akár a testi. És ezt a gondozást nem a pszichiátriai hálózatban kell elkezdeni. Már gyermekkorban, iskoláskor előtt, sőt megkockáztatom, hogy már a magzati élet védelme során, a családtervezéskor. Amikor a későbbi élet folyamán különféle negatív hatásokra kialakulnak a lelki bajok, szorongásos kórképek, önértékelési zavarok, személyiségzavarok, helytelen viselkedési formák, az érintettek rendszerint nem fordulnak időben szakemberhez, 60-80 százalékuk csak későn kap megfelelő, hatékony terápiát. Ha a megelőzés és a primér prevenció elmarad, a krónikus lelki sérülések gyógyítása már sokkal hosszabb időt igényel, és a rehabilitáció, a beteg visszavezetése az egészséges társadalomba egyre nehezebb és költségesebb. Vannak rizikócsoportok, amelyekre különösképpen oda kell figyelni – gyerekek, idősek, betegek, hajléktalanok, szenvedélybetegek. Ebben a munkában a szakembereken kívül nagy szükség van az olyan segítő foglalkozásúakra is, mint a pedagógusok, családgondozók, szociális munkások és önkéntesek. – A Pszichiátriai Társaság miként tud részt vállalni ebben a munkában? – A pszichiátria területén kevés a szakember, főként gyermekpszichiáterből van hiány. Csodát nem tudunk ígérni nekik, de egy reális jövőkép, életpályamodell felrajzolásával igyekszünk vonzóvá tenni ezt a nehéz szakterületet, hogy biztosítva legyen az utánpótlás, és hogy a több éve pályán lévők ne fásuljanak el, ne égjenek ki. Hiszen ezen a humánerőforrást fokozottan igénylő területen az infrastruktúra maga a személyzet: lelkével, fizikumával, egész személyiségével részt kell vennie a gyógyító folyamatban. Itt a siker kulcsa a terápiás kapcsolat megfelelő kiépítése a pácienssel. Mindenképpen kedvezőbbmunkakörülményeket szeretnénk számukra teremteni. A társaság igyekszik széles körű kapcsolatokat kiépíteni mind az egészségügyi döntéshozókkal, mind a betegcsoportokkal és civil szervezetekkel. Nemzetközi méretekben is bekapcsolódunk a szakma vérkeringésébe, csatlakozunk az Európai Unió aktuális programjaihoz. Nemrégiben jött létre a Lelki Egészség Európai Paktuma, amelyben szakértőkként veszünk részt. És hogy miben reménykedhetünk a jövőt tekintve? Egyrészt az érvényes, 2010-20-ig tartó átfogó egészségügyi szűrőprogramban, másrészt abban, hogy a Semmelweis tervben szereplő Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet felépül majd, és a pszichiátriai betegségeket sikerül eredményesen csökkenteni. Ez a cél, és törekvés túlmutat a szakmai kompetencián. A társadalmi környezet, a szociális biztonság fordíthatja meg leginkább a mostani negatív spirált, ami azt jelentheti, hogy nemcsak a statisztika válik kedvezőbbé a lelki betegségek listáján, hanem a testi-lelki egészség libikókája is a helyére billen, egyensúlyba kerül. Forrás:
