Kemény Dénes a víz útján

Sokat lehet olvasni manapság, hogy testünk 60 százaléka víz, én sokszor úgy érzem, a lelkem nagyobb részét is a víz uralja

Az elmúlt évtizedek, melyeket a medencében, majd a medence szélén töltöttem biztosítottak a víz építő erejéről, hiszen sok fiatal fiút láttam ott formálódni. Csibész fiúkat, akik vízipisztollyal támadtak edzés után egymásra, és a lányokra, akik minél több időt töltöttek a víz közelében, annál több mindent kaptak tőle: csapatszellemet, fegyelmet, célokat, küzdelmeket, sikereket, taktikát és örömöket.

Szinte olyan ez, mint amikor a forrás elindul, és útja során magával ragadja az értékeket, kiválasztja a kövekből az értékes ásványokat. Amikor pedig a felszínre kerül, már minden, amit magával sodor, letisztult formával rendelkezik és maga is egy sokat tapasztalt, sokat megélt „versenyző” lesz.

KemenyDenes_4800

Az egykor ifjú vízilabdázó Kemény fiúból is rögös és kanyargós út után így lettem mostanra sok „Kemény” fiú második számú formáló ereje, az első számú maradt a víz. Az elmúlt 13 évben figyeltem az első edzésektől egészen a világversenyekig, milyen új-régi értékek ragadnak a fiúkra, hogyan csiszolódnak egymáshoz és hogyan tisztul le a játék, amivel eddig magyarok millióinak szereztünk örömet. Azt is látom, amikor nem a jó mederben játszunk, de tudom, hogy a kudarcok erősítenek minket.

Sokszor döntöttem el, még ez a nyár, és vége, elbúcsúzom a víztől, aztán januárban már ismét a medence szélén találtam magam. Újraélem az utamat, a víz útját. És persze reménykedem, hogy a fináléban megint a medencében végzem.

Forrás: