Rákóczi Feri – A férfiak étele a hús 2011-05-08 Sztáregészség Megosztás: Tweet Az evolúció nem véletlenül dolgozott azon, hogy olyan erős fogazatot fejlesszen, amivel mi emberek húst tudunk fogyasztani. – vallja Rákóczi Ferenc. Én az abszolút mindent mindennel evő típus vagyok, de ebbe beletartozik a húst hússal is. Azon emberek közé tartozom, aki él-hal a már-már elfeledett birkáért, marhanyelvért, mangalicáért stb. Sajnálatos módon azonban azt tapasztalom, hogy mostanában sok háztartásban csak csirkét esznek, aminek szerintem se íze, se illata sincs. Teszik mindezt azért, mert ellenérzésük van minden más típusú hússal szemben, és mert persze a diéták is mindig csak a csirke- és pulykamellfilét ajánlják. Szerintem ideje lenne újra felfedezni a rég elfeledett húsok ízeit, ami a változatosabb étkezést is elősegíti. Szeretem megadni a módját az étkezésnek: nálam ez társadalmi, családi esemény is egyben, ahogy maga a főzés is. Ha tudnám, akkor minden család számára kötelezővé tenném a napi minimum egy közös – lehetőleg meleg – étkezést. A családi ebéd vagy vacsora során meg lehet beszélni a mindennapi örömöket, gondokat, lehet vicceket mesélni, újakat kitalálni, és nem utolsósorban az asztal körüli üldögélés az emésztésnek is jót tesz. Panni lányomat majdnem mindig bevonom az ételkészítésbe, felültetem őt a konyhapultra, és hagyom, hadd kavargassa azokat az ételeket, amiket tud. Persze így az amúgy nettó 8 percbe kerülő tojásrántotta közel 2 óra alatt készül el, és ropogtatunk tojáshéjat is, de ezt sosem bánja senki. Panni szereti nézni, ahogy felvágom a kolbászt és a hagymát, ő pedig szívesen kavargatja a készülő ételt, mindig jókat csevegünk főzés közben. Panninak külön kis játékkonyhája is van, amiben ő lelkesen készíti az ennivalót, pakolja bele a tálba a képzeletbeli hozzávalókat, míg én a tűzhelynél teszem mindezt valójában. Ilyenkor az üres lábasból mindketten merítünk, megízleljük a levegőt, és együtt örülünk az ő főztjének is. Felejthetetlenek ezek a pillanatok. A hús nálam minden étkezés alapja ugyan, de az étel csak akkor lesz igazán jó, ha a körítés – azaz a körülmények – is különlegesek. Életem legszebb 10 napját 3 éve Kambodzsában töltöttem: a párommal lógattuk a lábunkat az óceánba, barnára sültünk, kószáltunk naphosszat. Egyik este lágyan omlósra sütött halhúst szolgáltak fel nekünk egy egészen különleges szósszal, aminek az ízét a mai napig a számban érzem, persze a szósz elkészítése valójában biztosan rém egyszerű, de a semmilyen nyelven nem beszélő szakács néni nem osztotta meg velünk a receptjét. Arra a vacsorára mindig emlékezni fogok. Forrás:
