A város az öngyilkosság melegágya 2010-05-16 Kórkép Megosztás: Tweet Magyarországon az öngyilkossággal sok tanulmány foglalkozik. Próbálják a kérdést megközelíteni, értékelni, boncolgatni a statisztikusok, pszichiáterek, igazságügyi-orvosok, szociológusok, társadalom kutatók. Magyarországon 1897 év óta vannak bizonyos mértékig megbízható statisztikai adatok – ezek ugyan becsült értékek a mai országterületre átszámítva. Az 1920 – as évektől folyamatos, illetve rendszeres az adatszolgáltatásunk. Az utolsó 70 évben a magyarországi öngyilkossági arányszám általában 20 – 45 % között mozgott. Az öngyilkossági görbe maximumai a 30 -as évek elejére, a 70 -és és 80 -as évekre; minimuma az 50 -és, 60 -ás évekre tehető. Az öngyilkosság gyakorisága nemcsak országonként változik, hanem jelentős különbségek figyelhetők meg az országok egyes részei között is. DURKHEIM franciaországi vizsgálatainál északon magas , délen alacsony öngyilkossági viszonyokat talált, ezek a megoszlások, határvonalak ma is ott húzódnak. Kutatásai igazolták, hogy nem csak Franciaországban hanem más országokban érvényes a területi tagozódás. Magyarországon az öngyilkosságok gócpontja az Alföld dél – délkeleti megyéiben található ahonnan észak és nyugat felé távolodva a gyakoriság csökken. Nagyságrendi eltérések észlelhetők a legmagasabb gyakorisággal bíró megyék Bács – Kiskun, Csongrád, Hajdú – Bihar, Jász – Nagykun – Szolnok megyékben százezer lakosra jutó öngyilkosok száma 2-3 szorosan felülmúlja a legalacsonyabb arányszámmal rendelkező Győr – Mosón – Sopron, Nógrád, Zala, Vas megyéket. A mélyreható társadalmi, gazdasági, kulturális változások ellenére a megyék öngyilkossági gyakoriságában mutatkozó különbségek változatlanok. Az öngyilkosságok területi megoszlásának jellegzetességei közé tartozik a megyék öngyilkossági arányában lévő különbségek nagyfokú állandósága, illetve a megyék rangsorának stabilitása. A különbség okaira ez ideig természetesen egyértelmű elfogadható magyarázat nem született. A nagyvárosok öngyilkossági gyakorisága általában megfelel az őket körülvevő településeken tapasztalható arányokkal. SZÉL az 1900 – 1925 -ős éveket jellemezve hangsúlyozza:…,, hazánkban az öngyilkosságok több mint kétszer olyan gyakran találhatók a városi, mint a vidéki lakosság körében. A város az öngyilkosság melegágya."…… Ez a megállapítás talán jellemző volt az akkori időszakra. Az 1971-és évi adatok azt mutatják, hogy a város és a község (falu) közötti arány Bács megyében 51,9 :61,0; Békés megyében 41,0 : 43,0; Somogy megyében 23,0 : 26,9 ; Vas megyében 19,4 : 20,3 arány alakult ki. Napjainkban a városok és a községek népességének öngyilkossági gyakorisága a fentiekhez hasonlóan alakul. A községi (falusi) arányszámok emelkedésében bizonyos mértékig közrejátszhat a lakosság elöregedése is.Családi állapot A régi statisztikák is megállapították, hogy a családi állapot feltétlenül befolyásolja az öngyilkosságok alakulását. Egy évszázad megfigyelései bizonyítják világszerte, hogy a házastársi kapcsolatokban élőknél jelentősen alacsonyabb az öngyilkosságok előfordulása, mint az egyedülállóknál. A vizsgált statisztikai adatok mind törvényes családi állapotra vonatkoznak. Bíróság által kimondott válás nélkül is megszűnhet a házastársi kapcsolat, a formailag fennálló házasságok ezernyi okból fellazulhatnak. Viszont a nem törvényesített együttélés is lehet harmonikus, védelmet adó kötelék. Az egész világon megfigyelt jelenség, hogy több férfi lesz öngyilkos mint nő. Az öngyilkosságot elkövetők 70 – 80 % -a férfi, 20 – 30 % -a nő. ANDORKA és mások megállapítása szerint a férfiak öngyilkossága befolyásolja lényegében a megyék nagyságrendjének kialakulását, mivel az öngyilkosságok többsége mégis csak a férfiak közül kerül ki. Az öngyilkosságok gyakorisága a korral fokozatosan emelkedik, az öregedés ennek megfelelően jelentősen befolyásolja az öngyilkossági arányszámot. Az idős egyének száma és aránya az össznépességen belül növekszik, és ez emeli az öregek öngyilkossági cselekményeinek gyakoriságát. De az öregek mellett komoly figyelmet érdemel a serdülőkori öngyilkosság problémája is. Abszolút számban a legtöbb öngyilkosság a középkorúak közül kerül ki az öngyilkosságok gyakoriságát jelző arányszám az életkor előre haladtával folyamatosan és meredeken emelkedik. Ismeretes, hogy az emberek foglalkozása befolyásolja az egyén magatartását. Úgy gondolták, hogy ezek alapján az öngyilkossági cselekmények is bizonyos összefüggésben állnak az öngyilkos foglalkozásával. Az aktív keresők azon belül is a férfiak öngyilkossági aránya a korábbi években magasabb volt. Az 1994. évben az inaktív keresők öngyilkossági aránya 22 % -ál, ezen belül a férfiaknál 14 % -ál a nőknél 46 % -ál volt magasabb az arányszám az aktív keresőknél. Úgy tűnik jelenleg a helyzet megfordult, ez a tény az inaktív keresők bizonytalan szociális, társadalmi helyzetét mutatja. Az utóbbi időben az aktív kereső öngyilkosok körében magas a foglalkozásukat megváltoztatni kényszerülök száma, arányuk 30 % körül mozog.Az elkövetési mód Az öngyilkosságok módja szerint is igen nagy stabilitás állapítható meg egyik évről a másikra. Az országok között igen nagy különbség van abban, hogy melyik a legelterjedtebb mód az öngyilkosság végrehajtásában. Hazánkban és általában Közép-Európában az önakasztás vezet, nálunk mindig vezető helyet foglalt el ez az elkövetési mód. Nemek szerint viszont változó. A férfiak inkább az aktív ( önakasztás, mélybe, jármű élé ugrás ), a nők a passzív módot (mérgezés) részesítik előnyben. Valószínűsíthető okok Az öngyilkosság okát nagy általánosságban az esetek kisebb hányadában az öngyilkos által hátrahagyott búcsúlevélből, de zömében az öngyilkos családjától, környezetétől nyert információ alapján állapíthatjuk meg. A megjelölt ok általában feltételezésen alapul, amelynek megbízhatósága sok esetben kérdéses, mivel tévedések, továbbá a kikérdezett személy nem minden esetben nyílt, őszinte válaszai, bizonyos esetekben pedig szándékos hamisítások egyaránt vezethetnek helytelen következtetésekre. Az öngyilkosságok okainak megállapítása általában 10 – 15 % -bán nem sikerül, az ok rejtve marad. A cselekményekben általában soha sem lehet teljes bizonyossággal egyetlen okot megjelölni. Az öngyilkosság az esetek túlnyomó részében számos környezeti és egyéni tényező együttes hatására következik, be mely korral emelkedik. Az ok-okozat kérdést különösen nehéz megkülönböztetni azoknak az öngyilkosoknak az esetében, akik tettüket alkoholos befolyásoltság alatt követték el. Ezeknél szinte lehetetlen meghatározni, hogy pl. az okként megjelölt családi viszály vezetetett az ittas állapothoz, vagy az ittas állapot következtében bekövetkezett családi viszály váltotta-e ki a cselekményt. A kiváltó okokról készített legjobb statisztika is csak kis mértékben járulhat hozzá az öngyilkosság jelenségének magyarázatához. Irodalmi adatok alapján a betegség; családi viszály; ideggyengeség, elmebaj, elmezavar; alkoholizmus, részegség; elhagyatottság, öregkor; kilátástalan élethelyzet vezető rangsor alakul ki. Egy 1972. évi budapesti öngyilkossági vizsgálat alkalmával megállapítást nyert, hogy az öngyilkosok több mint 80 % -ának volt valamilyen maradandó, krónikus betegsége, elváltozása melyet boncolásuk alkalmával észleltek illetve megerősítettek. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a fent említett százalékban minden öngyilkosság a meglévő betegség miatt történt Ma már országunkban is számolni kell azokkal az öngyilkosságokkal melyeknek hátterében kábítószer élvezet, toxikomania áll. Megoszlás hónap, nap, napszak szerint Az öngyilkossági cselekmények szezonális, napi és napszaki ingadozást mutatnak. Feltételezhető volna, hogy a hűvös, esős, rövid napok azok amelyek deprimálólag hatnak a labilisabb lelkiállapotú emberekre és öngyilkosságot váltanak ki. Ezzel szemben az figyelhető meg, hogy az öngyilkosságok maximuma tavaszi, kora nyári míg minimuma a téli hónapokra esik. A hét elején magasabb, (hétfőn) és fokozatosan csökken, kisebb kiugrásokkal a hét vége felé (vasárnap). A sikeres ( halálos ) öngyilkosságok egyes szerzők szerint éjjel, míg a kísérleteket inkább nappal hajtják végre. Más szerzők vizsgálatai szerint a halálos kimenetelű öngyilkosságok a reggeli, kora délellőtti és esti órákban történnek. A fentiekből következik, hogy a napszakok vonatkozásában egyértelműen szabályszerűség nem mutatható ki.Meterológiai tényezők Irodalmi adatok szerint bizonyos meterológiai helyzetekben az öngyilkosságok halmozottan fordulnak elő. Frontátvonulások idején halmozottan jelentkeznek, a halmozódás mértéke a front jellegétől függően változik. A lelassult, veszteglővé vált frontok és a kétoldali hideg betörések azok, amelyek hatása alatt jelentősen nagyobb számban követnek el öngyilkosságot. Hazai vizsgálatok alapján a keleti és nyugati anticiklonok idején halmozottabban fordulnak elő suicid esetek. Az öngyilkosság és az alkohol összefüggései Az alkoholizáció legalább olyan probléma a világon mint az öngyilkosság, közlekedési balesetek és a bűnözés. Nem becsülhető le az intoxikációnak az a hatása, hogy a meggondolást, óvatosságot csökkenti, felfüggeszti, nagyon megkönnyíti, hogy a pillanatnyi kétségbe esés azonnal öngyilkosságba váltson át. Az összes öngyilkosságok 25 – 30 % -a – világszerte egybe hangzó adatok szerint – az alkoholos állapotok rovására írható. KASSAI, SZUCHOVSZKY és mások vizsgálataiból kitűnik, hogy az öngyilkosságok és az alkoholizáció között bizonyos összefüggés van. Az ittasság miatt elkövetett öngyilkosság mellett általában mindig van más ok is ami alap okként szerepelhet, de az alkohol hozzá segíti az illetőt, tettének végrehajtásához. Az öngyilkosság mindig tragikus és szükségtelen eseménynek tekinthető. Igen fontos kérdés a megelőzés. Cél az öngyilkosság előtti állapotban lévő embernek felismerése és felkutatása. Meg kell előzni: 1) – az öngyilkossági cselekményekre irányuló kívánságot 2) – az első öngyilkossági cselekményt 3) – az öngyilkossági cselekmények halálos kimenetelét 4) – az öngyilkossági cselekmények ismétlődését Forrás:
