Férjhez megyek mert… 2011-04-01 Huncut Megosztás: Tweet Milyen félelmek törhetnek rá a házasulandókra, és vajon honnan származnak ezek az aggodalmak? A házasság még mindig az egyik legnagyobb esemény az ember életében. Talán a válás és a gyermekszülés vannak hasonló helyen a képzeletbeli listán. Nem csoda hát, ha sokan komoly lelki vívódáson mennek keresztül, miután eldöntötték, hogy az oltár elé lépnek a választottjukkal. Megszületett a döntés, és mégis… Arra a kérdésre, hogy kíván-e megházasodni valaha, 100 emberből 80 bizonyosan igennel válaszolna. A maradék is inkább hezitálna, mintsem egyértelmű nemmel válaszolna. Vagyis az emberek nagy többsége tervezi a házasságot, még akkor is, ha manapság sokan elválnak. Az emberek alapvető igénye, hogy társat találjon, és biztonságban, szeretetben éljen, ha lehet, hosszú távon. Erre találták ki egyébként a házasság intézményét, talán ezért is olyan népszerű. Mégis, ha már megszületett a döntés – megtörtént a várva-várt lánykérés -, mindkét fél lelkében különböző erősségű és színezetű lelki hullámok keletkezhetnek. Ez természetes jelenség, sőt, ha semmiféle apró árnyék sem jelenik meg a házassági szándék előtt, akkor talán nem is merte az illető komolyan végiggondolni, mire vállalkozik, egyszerűen csak fejest ugrik a házasságba lesz, ami lesz alapon. A legerősebb döbbenet talán az a felismerés, hogy döntöttünk. Eldöntöttük, hogy belevágunk, hogy megpróbáljuk, hogy komolyan gondoljuk, és végigcsináljuk. Mint minden döntés, ez is a felnőttségről és a felelősségről szól, hiszen csak az tekinthető felnőttnek, aki vállalja a felelősséget a döntéseiért, a tetteiért. Kicsit ijesztő lehet ez a komolyság, különösen azoknak, akik bizonyos tekintetben még közelebb állnak a kamaszkorhoz, vagy akik még kicsit kitolnák az ifjúkorukat, a végtelen lehetőségek idejét. Persze nagyon sokféleképpen hozhatunk döntéseket, de érett döntésről csak akkor beszélhetünk, ha mérlegeltük a rövid és a hosszú távú következményeket is, ha figyelembe tudjuk venni nemcsak a saját, de a partnerünk szempontjait is, és nemcsak magunkért, de a másikért is hajlandóak vagyunk felelősséget vállalni. Sok függ attól, miért dönt úgy a pár, hogy összeházasodik. Ennek számtalan oka lehet, és sajnos az okok között bőven van olyan, amely valóban bizonytalanságra adhat okot. Melyek ezek? 1. Útban van egy kis jövevény, akit házasságban szeretnének felnevelni, mert azt gondolják, a gyereknek így jobb lesz. 2. A szülők és a tágabb család egyre erőteljesebben követeli a lagzit. 3. Már egy ideje együtt él a pár, és úgy gondolják, sok gondra a házasság jelentene megoldást. 4. A pár egyik tagja ultimátumot adott: vagy házasság vagy szakítás. 5. Anyagi előnyök keresése, amelyeket könnyebben kap meg a pár, ha összeházasodik. Talán nem kell sokat magyarázni, hogy ha bármelyik indok az egyedüli a fentiek közül, akkor nem sok jóra számíthat a pár a házasságtól. Ekkor természetesek a kételyek, hiszen valamilyen szempontból külső kényszer irányítja a házasulandó feleket, nem a belső meggyőződés. Naivság is lenne azt gondolni, a házasság minden problémát egy csapásra megold majd, és „boldogan élnek, míg meg nem halnak.” Forrás:
