A véralvadásgátló nem játékszer 2012-08-01 Szív és érrendszer Megosztás: Tweet A mélyvénás trombózison vagy tüdőembólián átesett betegek túlnyomó többsége tartós alvadásgátló kezelésre szorul. Ez a kezelés a tanácsolt minimális odafigyelés és életfegyelem mellett tartósan fenntartható, de rendelkezik néhány fontos sajátsággal. Ezekre hívja fel a figyelmet prof. dr. Blaskó György, a Trombózisközpont véralvadási szakértője, belgyógyász, klinikai farmakológus. A dózist egyénileg kell megállapítani Fontos tudni, hogy az alvadásgátló (antikoaguláns) kezelés az ún. „laboratóriumi értékhez illesztett” dózisú, vagyis egyénre szabott gyógyszerelés. Ez azt jelenti, hogy egy speciális laboratóriumi ellenőrző módszer (INR, vagyis International Normalized Ratio) megmutatja, hogy a beteget kellő biztonsággal kezelik-e. Ezt a vizsgálatot azért is kellett nemzetközi szinten is szabványosítani, mert az interkontinentális utazások tömegessé válásával a beteg joggal elvárhatta, hogy a világ bármely pontján ellenőrizhető legyen az ő aktuális prothrombin aktivitása. Ennek az értéknek az esetek döntő többségében 2-3 között kell lennie (ritka mechanikus műbillentyűs betegeknél megengedhető az „élesebb” 3.5-4.0 körüli érték). A 2 alatti érték azt jelenti, hogy a gyógyszer nem hat, ha 3 feletti értéket mérnek, megnő a vérzések veszélye. A véralvadást gátló gyógyszerek egyik hatóanyaga a kumarin, amely sajnos az étel-, és a gyógyszerkölcsönhatások „állatorvosi lova”: mindenféle kölcsönhatás előfordulhat, sőt minden gyulladásos-, vírus-, stb. betegség is boríthatja a beállított INR értékeket. Ezért a rendszeres finomhangolás elkerülhetetlen. Mivel éghajlatunkon négy évszak és ezzel négy különféle gyümölcs-, zöldség-szezon van, általában a hathetenkénti kontrollt javasolt, de a nehezebben beállítható esetekben – főleg az elején – havi-, kéthetenkénti ellenőrzés is szükséges lehet. Az INR egy akut érték – a gyorsaság elengedhetetlen A fentiek miatt nagyon fontos, hogy a beteg az INR-értékét még a vérvétel napján megkapja és kezelőorvosával tudassa, hiszen ekkor mód van beavatkozásra! A 4,5 napos felezési idejű warfarin készítmények esetén így is több napot kell várni, mire egy magas (vagy alacsony) érték a kívánt szintre „beáll”. Ezért hívjuk fel mindig a figyelmet arra, hogy az INR-érték egy ún. akut-érték: csak aznapra igaz! Ha beteg napokkal később jut lelethez és ez alatt a korábban megadottak szerint gyógyszereli magát, 4-5 nappal később egy magas INR érték már életveszélyes vérzéseket okozhat a dózisok hatásának összeadódása miatt. Ahogyan a vércukor és káliumérték is csak arra az órára vonatkozik, a vérnyomás pedig azokra a percekre, amikor a mérés történik, az INR-érték is csak aznapra igaz – hangsúlyozza prof. dr. Blaskó György, a Trombózisközpont véralvadási szakértője, belgyógyász, klinikai farmakológus. Mindezek ellenére sok esetben találkozunk olyan „szervezéssel”, amikor a beteg hétfőn jelentkezik a családorvosánál, aki végül csütörtökön, vagy pénteken módosít a dózison. Ez azért különösen veszélyes, mert 4 nap alatt egy eleve kissé magasabb – még veszélytelen – INR érték 5-7-re is növekedhet, ami már életveszélyes! Korszerűbb trombózis központok éppen ezért már olyan laboratóriumi háttérrel dolgoznak, ahol az „egynapos” gyakorlat a Roche és Alere- INR gyorstesztjével helyben, azonnal kivitelezhető és értékelhető. Ezzel a módszerrel minden kezelést igénylő beteg biztonságban érezheti magát! vid4u.init(480,360,’Yxu0FQQ9yi’,null,3); Forrás:
