Problémamegoldó testünk

Problémamegoldáskor az ember nem csak az agyát használja, hanem az egész testét is. A neurológusok ismeretei szerint a kapcsolat nem egyirányú.

„Aki képes a testét is használni a problémamegoldás során, az máshogy gyürkőzik neki a feladatnak.” – mondta el a Wisconsini Egyetem pszichológus professzora, Martha Alibali. „A testmozgás az egyik forrás, melyet bevonunk a kognitív folyamatokba.”

A munka során Alibali társai voltak Robert C. Spencer, valamint Lucy Knox és Sotaro Kita a Birminghami Egyetemről. A Psychological Science következő számában megjelenő új tanulmány eredményeit kiegészíti egy másik megfigyelés: a mozgást és teret igénylő problémák esetén, ha a testrészek használata gátolt, más stratégiákkal kell előállni, melyek esetleg sokkal hatékonyabbak.

A tanulmány során két kísérletet végeztek el. Az egyikben 86 főiskolás vett részt. A fele csapatnak a kezét rögzítették, hogy ne tudják mozgatni, a többieknek pedig a lábukat. Ez utóbbiak tapasztalták a korlátozottság különös érzését, ugyanakkor a kezük szabadon maradt. Egy átlátszatlan képernyő túloldaláról a kísérletvezető kérdéseket tett fel egymáshoz kapcsolódó fogaskerekekről.

testtartas2

A résztvevőknek hangosan kellett válaszolniuk, miközben videora rögzítették őket. Később a felvételeket elemezték a kézmozdulatok használata, a verbális magyarázatok és az absztrakt matematikai szabályok segítségül hívása tekintetében. Akik szabadon gesztikulálhattak a kezükkel, azok általában meg is tették, és általában perceptuális-motoros stratégiákat használtak a megoldáshoz.

Akiknek lekötötték a kezüket, vagy úgy döntöttek, hogy a lehetőség ellenére sem használják azt, elvont matematikai képletekhez nyúltak gyakrabban. A második kísérlet során 111 brit felnőtt végezte el ugyanezt a gyakorlatot, csak ők magukban oldották meg a feladatot, és később számoltak be a módszerükről. Ugyanez az eredmény született.

„Gondolkodó emberként vizuális-térbeli hasonlatokat használunk a problémamegoldásra és a koncepcióalkotásra, még olyan kérdésekben is, melyek nem tűnnek fizikai jellegűnek. A hozzáadás felfelé irányul, a kivonás lefelé. Akinek jó a kedve, az fenn, a fellegekben jár; akinek rossz, az maga alatt van. Ez a metaforikus elrendezése a fogalmi rendszerünknek.” – mondta Alibali.

Forrás: