Éljen szövődmények nélkül! 2013-10-18 Cukorbetegség Megosztás: Tweet Az „Éljen szövődmények nélkül!” elnevezésű, 2-es típusú cukorbetegeknek szóló betegedukációs program során a betegek oktatásán túl a háziorvos és szakorvos szoros együttműködésére irányította rá a figyelmet a Magyar Cukorbetegek Országos Szövetsége. A cukorbetegség hosszú távon is eredményes kezeléséhez elengedhetetlen az érintett beteg és kezelőorvosainak szoros együttműködése. Fontos, hogy az ellátás minden szereplője – beteg, háziorvos, szakorvos, szakdolgozó – részt vegyen a kooperációban, mivel az csak ilyen esetben lehet sikeres. Márpedig a „sikeres” kezelés az egyetlen mód arra, hogy az olyan súlyos következményeket, – mint a szemet érintő szövődmények vagy az idegi károsodás, idegrendszeri, szívérrendszeri és a vesét érintő megbetegedések – enyhítsük, bekövetkezési idejét késleltessük. A fenti célok, elsősorban a szövődmények lehetőség szerinti elkerülése érdekében jött létre az „Éljen szövődmények nélkül!” elnevezésű, 2-es típusú cukorbetegeknek szóló betegedukációs program a Magyar Cukorbetegek Országos Szövetségének kezdeményezésében. A szakorvosi és a háziorvosi praxisok szoros együttműködésével zajló, közel 1500 beteget megmozgató program során az érintetteket nem csak a betegségükre vonatkozó információkkal látták el, de ügyeltek arra is, hogy a kezelőorvosok és a mellettük dolgozó asszisztensek együttműködése a lehető leghatékonyabb legyen a diabéteszes beteg kezelése során. A diabétesz sikeres kezeléséhez, így a szövődmények elkerüléséhez az egészségügyi szakszemélyzet erőfeszítései mellett kulcsfontosságú, hogy az érintett beteg a megfelelő módon együttműködjön mind a számára meghatározott terápiában, mind az életmódbeli előírások betartásában. A jól edukált, a betegségéről megfelelő ismeretekkel rendelkező beteg lesz hosszabb távon együttműködő páciens. Hiszen nem állhat a nap minden percében egy szakember a diabéteszes mellett (hogy segítsen), márpedig a cukorbetegség mindig – minden étkezésnél, az időjárás minden változásnál stb. – jelen lesz. A „Éljen szövődmények nélkül!” program során háziorvosok és a szakorvosok, illetve asszisztenseik mérték fel pácienseik tudásszintjét a diabétesz kapcsán, valamint azt, hogy a cukorbetegek megítélése szerint mennyire változtatja meg az életüket ez a betegség, hogyan gondolkodnak erről a mindennapokban. E kérdéskörben összesen 1583 kérdőív érkezett be, ennek nagyobb része (61,5%) a szakorvosi rendelésekről származik, és több mint egyharmaduk pedig (38,5%) a háziorvosi praxisokból. A cukorbetegség tartós vagy időszakos fennállásának megítélése során – összhangban az orvostudomány véleményével – a páciensek több mint háromnegyede (77,5 %) úgy érezte, hogy állapota tartós betegség. A terápiás együttműködés szempontjából fontos kérdés, hogy mennyire érzik azt a betegek, hogy egészségügyi problémájuk áthatja az életüket. E kérdésben nem született egyértelmű válasz, pedig a diabétesz olyan súlyos szövődményeket okozhat, mint a veseelégtelenség, szív-érrendszeri megbetegedések és nem elhanyagolható a látás életminőséget befolyásoló romlása vagy elvesztése. Nemzetközi tanulmányok is alátámasztják, hogy a diabeteses páciensek jelentős része fél a szemészeti szövődmények miatti látásromlás vagy akár a vakság kialakulásától. A diabetes szemészeti szövődményei a betegek közel egyharmadában lépnek fel, és minden tizedik cukorbeteg esetében súlyos látásromláshoz is vezethetnek! Nemzetközi statisztikai adatok szerint a diabeteses populáció mintegy 8%-ának van a háttér retinopátiája mellett az éleslátás helyét érintő vizenyője (macula oedemája), és mintegy 2%-nak van olyan típusú macula oedemája ami látásromlással is jár. Az éleslátás helyének vizenyője (macula oedema) a látást súlyosan veszélyeztető szövődmény, ami kezeletlen esetben maradandóan károsíthatja a látást, emiatt e szövődmény rendszeres ellenőrzése és mielőbbi kezelése elengedhetetlenül fontos. A válaszok pontos megoszlását tekintve a megkérdezettek bő egyharmada vélte úgy, hogy nagy hatással van a betegség életére (37,3%), de közel ugyanekkora csoport vélte ennek ellenkezőjét (33,5%), vagyis azt, hogy nem befolyásolja az életét a betegsége, és szintén mintegy harmadnyi (29,2%) a bizonytalanok aránya, akik ingadoztak a kijelentés megítélésében. Ha arról érdeklődtek, hogy a betegnek módjában áll-e befolyásolni betegsége kimenetelét, a válaszadók többsége (61,3%) egyetértett e kijelentéssel, vagyis tisztában van azzal, hogy állapota a saját kezében van. A kérdőívre válaszoló betegek 15,5 % viszont úgy vélte, hogy nem áll módjában befolyásolni állapotát. A válaszok alapján a gyógyszeres kezelés hatásában („Kezelésem megfékezheti betegségemet” állítás) jobban bíznak a diabéteszesek, mint saját befolyásukban a betegség kimenetelére, mivel a válaszadók kétharmada (63,4%) úgy véli, a rajta alkalmazott terápia megfékezi betegségét. Egy kicsi csoport azonban itt is akadt (11,6%), akik nem érzik úgy, hogy állapotukon javíthatna a kezelés. Ezzel összecsengve a „Semmi sem javíthat az állapotomon” kijelentéssel is 15,1% értett egyet miközben jelentős (63,1%) azoknak az aránya, akik hisznek abban, hogy állapotuk javítható. A betegek saját tájékozottságának megítélésében a válaszadók több mint fele (55,2%) vélte úgy, hogy érti a betegségét és csupán a megkérdezett páciensek egyötöde (19,9%) érezte magára jellemzőnek a kijelentést, miszerint nem érti betegségét. Ezzel párhuzamosan a felmérésben résztvevők jelentős többsége (61,2%) jellemzőnek vélte magára azt a kijelentést, hogy tisztában van állapotával, de több mint egytizedük (13,8%) úgy vélekedett, hogy biztos, hogy hiányosak az ismeretei ezen a téren. Végezetül elmondható, hogy a megkérdezettek jelentős része úgy érzi, hogy a betegség jelentős anyagi terhet ró rá és családjára. A válaszadók több mint fele (51,7%) nyilatkozott úgy, hogy egyetért ezzel a kijelentéssel és csupán egyötödük (21 %) vélte úgy, hogy nem megterhelő anyagilag a betegsége. A program során használt, a betegek tájékozottsági szintjét firtató kérdőívben arra voltak kíváncsiak a program szervezői, hogy a diabéteszesek tisztában vannak-e az elérendő célértékekkel, mint a vércukor megfelelő szintje vagy a bevihető szénhidrát mennyisége. A beérkezett közel 2500 kérdőív alapján talán legmegdöbbentőbb mért adat az volt, hogy a felmérésre válaszolók több mint egyharmada (37%) nem étkezik tudatosan, nem számolja a napi szénhidrátbevitelét. Azok között viszont, akik figyelnek erre 70% azoknak az aránya, akik betartják a 200 grammos napi szénhidrát mennyiséget jelentő diétát. A kérdőívben kitértek arra is, hogy végeznek-e és ha igen milyen gyakorisággal valamilyen mozgást a betegek. A kapott válaszok tanulsága szerint legalább hetente sportol a felmérésben szereplők fele (50%), a mintában szereplők közel egyharmada (31,8%) azonban egyáltalán nem mozog. A vércukor önellenőrzése kapcsán elmondható, hogy hetente vagy gyakrabban méri vércukorszintjét a válaszadók 41 százaléka, és csak 5 százalék azoknak az aránya, akiknek nem követik vércukor étékeik alakulását. A cukoranyagcsere tartós állapotát megmutató HbA1c értékekkel kapcsolatban a legfőbb tanulság, hogy a megkérdezettek fele egyáltalán nem tudta megmondani, hogy a legutóbbi méréskor milyen konkrét értéket kapott. Ha arról kérdeztük a betegeket, hogy emlékeztek-e arra, hogy a céltartományon belüli, avagy annál magasabb értéket mértek-e náluk a legutóbbi alkalomkor, akkor már jobb a helyzet, mivel ezt az információt már több mint 63 százalék fel tudta ugyan idézni, de kétharmaduk (65,5%) a számukra meghatározottnál magasabb értékre emlékeztek sajnos. Végezetül az is elmondhatjuk, hogy a felmérésben résztvevők elsöprő többsége (71%) ismeri a hipoglikémia tüneteit, tisztában vannak veszélyével. A maradék 30 százalék mintegy fele nem volt tisztában azzal, mi is a hipoglikémia a másik fele pedig bár ismerte ugyan a szó jelentését, de nem ismeri annak tüneteit. Az Éljen szövődmények nélkül! program eddigi tapasztalatai alapján sok teendő van még a cukorbetegek edukációs szintjének és terápiás együttműködésük növelésének terén, amelyhez elengedhetetlen azon szakemberek áldozatos munkája és kooperációja, akik a program során is mindent megtettek annak érdekében, hogy pácienseik tájékozottabbak és jobban kezeltek legyenek. A fenti eredményeket bemutató rendezvény során egy nagy, kockacukrokkal borított 3 méteres Cukorhíd is felállításra kerül, jelképezve és egyúttal felhívva a figyelmet az együttműködés fontosságára, vagyis a híd megteremtésére a szakorvosi ellátás, a háziorvosi ellátás és a beteg között, a szövődmények elkerülése érdekében A cukorhíd kialakításában a vállalkozó szellemű járókelők is részt vehettek, és a hídon a szakértők át is keltek megerősítve az ügy jelentőségét. Végezetül mivel a felmérés szerint a mozgás terén is van még tennivaló, a megjelenő betegek közreműködésével Katus Attila mutatott be cukorbetegeknek is bátran ajánlható mozgásprogramot a helyszínen Forrás:
