Narancsos vérű gyógyító 2016-02-17 Blog, Természetesen Megosztás: Tweet A vérehulló fecskefű, latinul a Chelidonium majus, a mákfélék családjába tartozó évelő növény. Találkozhatunk vele szinte egész Európában és Észak-Amerikában, de megtalálható Nyugat-Szibériában vagy Dél-Kínában is. A fecskefüvet gyomnövénynek tartjuk, mert jellegzetesen romos területeken él (műveletlen földeken, elsősorban lakótelepek közelében), és gyakran láthatjuk sziklarepedésekben vagy temetőfalakon. Kevéssé vagyunk tisztában azzal, hogy a kénes trágya gyakori használatával saját magunk is nagyban hozzájárulunk a fecskefű elterjedéséhez, ez a növény ugyanis imádja a nitrogéndús területeket. Véleményem szerint azonban mindezért csak hálásak lehetünk, mivel a fecskefű igyekszik egyensúlyi állapotba hoznia a Földet, és a tűz energiáját birtokló növényként képes elégetni mindazt, ami terhelhetné őt. A fecskefű a közeledő tavasz, az egyre hosszabb nappalok, és a Nap ereje által növekvő növény. A kelta hagyományban fontos rituális növény a nyári napforduló (Beltaine) idején. Neve, a görög chelidonus szóból származik, ami fecskét jelent, és ez távolról sem véletlen: a fecskefű ugyanis pontosan ekkor kezd virágozni, amikor a fecskék visszatérnek a meleg tájakról, és akkor kezdi hullajtani virágait, amikor a fecskék ismét távoznak. Sőt, egykoron az emberek azt hitték, hogy a fecskefüvet maguk a fecskék hozzák magukkal fészkeikbe a fiókáiknak, azért hogy az segítsen nekik kinyitni a szemüket. Nehéz megmondani, mi is az igazság, egy valami azonban biztos: sem a fecskefűről, sem a fecskékről nem tudunk eleget. A vérehulló fecskefű, mérgező növény! Amennyiben megsérül, szárából alkaloidokkal (elsősorban chelidoninnal, berberinnel és sanguinarinnal), flavonoidokkal és illóolajakkal teli narancssárga színű tej folyik ki, amely ingerli az emberi bőrt, és ha kapcsolatba kerül vele, nehezen eltávolítható barna foltokat hagy maga után. A friss növényszár belső használata akár narkotikus hatásokat is kiválthat (olyasmi alkaloidokat tartalmaz, mint az éretlen mákból kinyert tej, amelyet az ópium előállításához használnak), és szélsőséges esetben gyomor- és bélgyulladást idézhet elő. A növény mérgező hatásai jelentősen csökkenthetők a szárítással, ám mint ahogy az lenni szokott, minden éremnek két oldala van. Még a legmérgezőbb növény is hatékony orvossággá válhat, ha megfelelő módon adagoljuk, és fogyasztását szigorú ellenőrzés alatt tartjuk! Nem véletlenül hívták régebben a fecskefüvet ,,az ég ajándékának”! A fecskefű szárát közvetlenül a növény kivirágzása előtt kell leszedni, méghozzá kb. a földtől számított 10 centiméteres magasságban, és vékony rétegekben gyorsan le kell szárítani, mert hajlamos nagyon gyorsan befülledni. Amennyiben a növény használata mellett dönt (a fecskefű széles körben használatos a homeopátiában), ne feledje, hogy minél kisebb adagokban alkalmazza, annál jobb, ráadásul ezzel biztosan elkerülheti a mérgezés veszélyét! Maximális adagolása: 1g szárított fű naponta! Hosszú távú használata érthető okokból nem javasolt. Mire is jó tehát a vérehulló fecskefű? Rendszerint máj- és epehólyagpanaszok (az epeutak és az emésztőtraktus görcsös állapotaival összefüggő fájdalom), és étvágytalanság esetében használatos, mert támogatja az epe kiválasztását. Pozitív hatással bír továbbá máj- és epehólyag-gyulladás, epekő, gyomor- és nyombélfekély, emésztőrendszeri gyulladások, bélkólika és fonálférgek okozta betegséges esetén. Nyugtató, görcsoldó, fájdalomcsillapító és antibakteriális, valamint antibiotikus hatású. Mivel képes kitágítani az ereket, és csillapítani a sima izomzat görcseit, sokat segíthet a fájdalmas menstruáció, az ingerlő köhögés és az asztma kezelésében. A természetgyógyászatban továbbá bőrkiütésekre, valamint mikorbiális és gombás eredetű ekcémákra, nehezen gyógyuló gennyesedő sebekre, sömörökre és lábszárfekélyre ajánlják. Ebből a célból, illetve a gombák eltávolítása céljából kiváló lehet a fecskefűből készített erősebb főzet hozzáadása a fürdővízhez. A fecskefű azonban elsősorban azért keltette fel a tudósok érdeklődését, mert bizonyítást nyert, hogy benne található alkaloidák citosztatikus hatásúak (képesek megállítani a sejtnövekedést), és képesek erősíteni a szervezet nem specifikus ellenálló-képességét. A fecskefű tehát fontos szerepet kaphat a rák elleni harcban, főleg ami a bőrrákot illeti, amelynek előfordulási aránya sajnos egyre csak nő. A fecskefű tejének citosztatikus hatásairól mindenki megbizonyosodhat, akinek szemölcse vagy tyúkszeme van. Elég, ha naponta néhányszor bekeni a sérült bőrfelületet frissen elkészített fecskefű-balzsammal, és hagyja megszáradni. Néhány napos kenegetés után a szemölcs magától leesik. Nagyon óvatosnak kell azonban mindeközben lenni, nem szabad, hogy a fecskefűből készített balzsam a szembe kerüljön, mert kárt tehet a szaruhártyában, illetve meg kell győződni arról, hogy valóban szemölcsről van szó, mert az anyajegyekre nem szabad fecskefüvet tenni! Forrás: https://napidoktor.hu/index
