Mit üzen alvás közben az álom?

Örök kérdés – álmaink nemcsak kellemesek vagy rémisztőek, titokzatosak, sőt zavarba ejtőek is lehetnek. Mit jelentenek, hogyan magyarázhatjuk őket?

Mindannyian álmodunk, de sokszor nem emlékszünk ébredéskor arra, mi szerepelt az álomban, vagy hogy egyáltalán álmodtunk-e valamit. Álmaink sokfélék lehetnek: a romantikus álmoktól kezdve a bizarr történéseken át a rémisztő álmokig mindenféle jelentkezhet, azt azonban sokszor nem értjük, miért azt álmodtuk, amit, mi a jelentése, magyarázata az álmainknak?

Számos teória létezik annak magyarázására, miért is álmodunk, teljes mértékben még senki sem értette meg céljukat, így aztán gyakran magunkra vagyunk utalva azok magyarázását illetően. Több elismert kutató foglalkozott már velük – köztük G. William Domhoff, aki úgy vélte: nincs valódi célja az álomnak. Ennek ellenére azonban az álom értelmezése igen népszerűvé vált. Míg a kutatók egy része nem tulajdonít az álmoknak jelentőséget, másik részük szerint igenis van jelentésük.

Domhoff szerint az álom sokszor azt mutatja: mi jár a fejünkben, úgy is mondhatnánk, leleplez bennünket.  Domhoff és kutatótársai úgy vélik – ki is mutatták -, hogy 75-100 álom egy adott embertől már egészen pontos jellemrajzot ad az illetőről.

Sigmund Freud másként látta. Véleménye szerint az álom út a tudatalatti felé, az álmok tartalma sokszor kívánságok, vágyott dolgok beteljesüléséhez köthető, illetve tudatalatti vágyakhoz. Freud úgy hitte, az álmok nyilvánvaló tartalma, képvilága, illetve az álomban történt események elfojtott vágyak leplezett teljesülései. Szerinte négy eleme van a folyamatnak, melyet ő álommunkának nevezett. Négyféleképpen homályosíthatja el a látens tartalmat:

A sűrítés jelentése, hogy két vagy több képzet kapcsolódik össze; nem véletlenszerűen kapcsolódnak, van közös érintkezési pontjuk. Egyfajta metafora jön létre, mely asszociatív kapcsolatban van a jelentéssel. Freud eltolásnak nevezi azt, amikor a tudat számára jelentőségteljes tartalmakat közömbösnek tűnő dolgok helyettesítik az álomban. Mindkét esetben másik formát ölt a látens tartalom, csak szimbólumok formájában jelentkezik.

A képi megjelenítés azt jelenti, hogy immár vizuális formát öltenek a képzetek. Vizuális képrészletek, beszédtöredékek is vannak az álomban, sőt gondolatfoszlányok is, melyekre emlékezhetünk ébredés után.  Az álommunka utolsó tevékenysége a megmunkálás – lényege, hogy utólag végzi az álommunka, összefüggővé teszi az álmot, ennek alapján találhatjuk később logikusnak és emlékezhetünk rá, de ez nem minden álommal van ez így.

Carl Jung volt a másik jelentős alakja az álomfejtésnek. Jung számos dologban egyetértett Freud-dal, többnek tartotta azonban az álmokat az elfojtott vágyak kifejeződésénél. Freuddal szemben ő úgy vélte, az álmok kiegyenlítő, kompenzáló funkciót töltenek be.

Szerinte létezik kollektív tudattalan: az ember történelem előtti, történelemhez nem kötött tudása. Termékei az archetípusok – vagyis szimbólumok. Többjelentésűek, a végső valóság megértése és ábrázolása a céljuk. Egyetemesek, a kollektív tudatalattiból származnak. Mindenféle képzelethez köthető dologban megtalálhatók: például a mesékben és mítoszokban, a műalkotásokban, és az álmokon kívül az álmodozásban is.

Az archetípusokat a közös tudattalan tartalmazza – ezért Jung szerint a legtöbb ember ugyanazt a jelentést asszociálja azok alapján. Szerinte az álmok szerepe visszaállítani egy személy ideális mentális állapotát. Jung úgy vélte, az álmokon át a tudattalan az embert értékes tanácsokkal látja el és figyelmezteti is, ha valami miatt ez szükséges. Jung szerint ezeket a dolgokat igenis komolyan kell venni.

Calvin S. Hall-nak megint más elképzelése volt az álmokról. Úgy vélte, az álmodás függ attól, milyen az a személy, aki álmodik. Az álom ugyanis személyes, és utalások találhatóak benne arról, hogyan gondolkodik az adott ember, mi foglalkoztatja őt alvás közben. Hall is több pontban foglalta össze, szerinte miben áll az álomfejtés. Úgy gondolta, hogy az álmát maga az ember alakítja, vagyis az szubjektív valóság. Aki álmodik, felelős azért, amit álmodik. Az általa alkotott képzeteknek korlátlan a száma, valamennyi érvényes lehet, egyidejűleg is. Vannak továbbá álmok, melyek olyanok, mintha egy sorozat darabjai lennének. Könnyebb őket megfejteni is.

G. William Domhoff egyébként Calvin Hall-al tanult együtt Miami-ban. Rájött arra is, hogy az álmok többnyire a gondolatokat, illetve az álmodó aggodalmait, nyugtalanságát is tükrözik.

Az 1970-es évek, azaz Ann Faraday munkája óta az álomfejtés rendkívül populárissá vált. Ő volt az, aki először technikákat és ötleteket írt le az álomfejtéssel kapcsolatban. Azóta számos irodalom látott napvilágot: a művek szavakon, szimbólumokon igyekeznek magyarázni az álmainkat.

Forrás: https://napidoktor.hu/