Diabétesz – Az orvos felelőssége a felvilágosítás

Minden év november 14-e ünnepeljük a Diabetes Világnapot, melynek során megpróbálják felhívni az emberek figyelmét a cukorbetegségre.

Ennek apropóján dr. Porochnavecz Mariettától, a Cukorbetegközpont diabetológusától megtudhatjuk, vajon kik közül kerül ki a legtöbb cukorbeteg, mikor fedezik fel általában a betegséget, valamint hogy mit üzen a szakember a diabetes-ben szenvedőnek?

Milyen idős korban fedezik fel legtöbbször a cukorbetegséget?

A 2-es típusú cukorbetegség gyakorisága az életkorral nő. A betegek 90 %-a ebbe a csoportba tartozik. Legnagyobb részük idősebb 40 évesnél, de egyre gyakoribb a gyermekkorban, serdülőkorban  ill. a fiatal felnőttkorban észlelt 2-es típusú diabetes mellitus. Mivel kialakulása tünetszegény, ezért a felfedezés idején már évek óta fennállhat. 1-es típusú diabetes ellenben gyorsan felismerése kerül megjelenése után, mivel akut tüneteket okoz. Leggyakoribb gyermek és fiatal felnőtt korban, de bármilyen életkorban jelentkezhet. 

Növekvő tendenciát mutat a 2-es típusú cukorbetegek száma, vagy ma már jobban odafigyelnek az emberek a prevencióra?

Ma az egész világon növekszik a diabetesben szenvedők száma. A növekedés üteme földrészenként és országonként változó, a gazdaságilag fejlettebb, jó egészségügyi ellátással rendelkező országokban kisebb a növekedés. A növekedésben a diagnosztikai kritériumok változásának, a szűrővizsgálatok nagyobb számának, a népesség szám növekedésének és az életkor meghosszabbodásának is szerepe van. Nagyobb mértékű emelkedés a 2-es típusban mutatható ki, de az 1-es típusú betegek száma is növekszik. Mivel a 2 –es típus civilizációs betegség, így kialakulásában a genetikai tényezők mellett az elhízásnak, mozgásszegény életmódnak, dohányzásnak is nagy szerepe van. Az 1-es típus kialakulásának oka kevésbé ismert. Genetika, családi halmozódás, táplálkozási tényezők mellett felmerül egyes vírusok szerepe is.

Általában miből jönnek rá az emberek, hogy cukorbetegséggel küzdenek? Rutin vérvizsgálat, családi halmozódás miatti szűrés vagy konkrét panaszok miatt?

Mindegyik eset előfordul. Fontos, hogy családi halmozódás esetén rendszeresen végezzenek  laboratóriumban vércukor vizsgálatot,  indokolt esetben vércukorterhelést. Fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy diabetes szempontjából kik a veszélyeztettek. Ide tartozik pl. a magas vérnyomás, túlsúly, első fokú rokon cukorbetegsége, első fokú rokon korai kardiovaszkuláris megbetegedése (férfiaknál 55, nőknél 60 év alatt)  nagy súlyú  gyerek szülése, kis testsúly születéskor, terhességi diabetes, anamnézisben bármilyen okból szereplő szénhidrát anyagcserezavar.

Van, hogy a 2-es típus olyan tünetszegény lehet, hogy más okból végzett orvosi vizsgálat során már a szövődmények miatt gondolnak diabetesre (pl. gépjármű vezetési engedély kiváltásához szükséges szemészeti vizsgálat során találnak cukorbetegségre utaló szemfenéki eltéréseket.) Fontos tudni, hogy nem feltétlen jár panaszokkal a terhességi diabetes sem, ezért az anya és a magzat szempontjából is nagy jelentősége van a szűrésnek. 1-es típusban a jellemző panaszok korán jelentkeznek (szomjazás, szájszáradás, fogyás, bőrviszketés, fáradékonyság, látászavar, nehezebb sebgyógyulás, infekciók, acetonos lehelet), így ekkor konkrét panaszok miatt fordulnak szakemberhez az érintettek. 

Melyik a leggyakrabban előforduló szövődmény?

Az akut szövődmények közül a leggyakoribb a hypoglykaemia. Minden kezelés alatt álló cukorbeteg esetében  a  legfontosabb az erre utaló tünetek  korai felismerése, gyors rendezése. Krónikus szövődmények a mikro/makroangiopathiás elváltozások lehetnek. A leggyakoribb és leginkább súlyos szövődmények a makroangiopathiás szövődmények (szív, végtag erek, agyi erek) Ezeknél az anyagcsere helyzet mellett a korai arteriosklerosis is szerepet játszik. Itt a jó vércukor értékek biztosítása mellett  fontos a vérzsír eltérések, a hipertónia kezelése, a thrombocyta aggregáció gátlás, valamint az életmódváltás és a rendszeres mozgás.

Azért is fontos ezek ismerete és kezelése, mert a diabeteses betegek 55 %-a akut szívinfarktusban hal meg. Az átlag népességhez 2-4 –szer nagyobb a stroke és az infarktus gyakorisága. A szív és érrendszeri halálozás 2,17-2,45-szor magasabb diabetesben, mint nem diabeteseken. Infarktus esetén diabetesekben nagyobb a halálozás, az infarktus kiterjedtebb, gyakoribb az ezt követő szívelégtelenség, ritmuszavar. Érdemes ennek kapcsán azzal is tisztában lenni, hogy a diabetes-hez gyakran táruló autonóm idegelemek károsodása miatt gyakran tünetek nélkül alakul ki az infarktus. Felismerésre EKG vizsgálat során vagy a keringési szövődmények vagy ritmuszavar miatt kerül – éppen ezért javasoljuk, hogy minden diabeteses betegnél évente készüljön EKG- mondja dr. Porochnavecz Marietta, a Cukorbetegközpont diabetológusa.

A fej és nyaki artériák megbetegedés a stroke gyakoriságát növeli. Az alsó végtagon kialakuló nagyér elváltozások érszűkületet okoznak, melynél kezdetben járáskor jelentkező fájdalom, majd nyugalmi fájdalom a jellemző. További romlás esetén kialakulhat szövetlehalás, gangréna mely a végtag elvesztéséhez, amputációhoz vezethet.

Mennyire és miben fejlődött az utóbbi időszakban a cukorbetegség kezelése?

Az elmúlt évtizedekben sokat fejlődött a cukorbetegek kezelésére alkalmazott készítmények száma, hatásmechanizmusuk megismerése. 2000-es évekig a gyógyszereket két csoportra osztottuk: az orális antidiabetikumokra és az inzulin készítményekre. 2005-ben jelent meg nem- inzulin származékok első képviselője az inkretin (GLP-1) mimeticum. Ma már rendelkezünk GLP1  mimeticum és bázis inzulin kombinációjával is.  2014-ben az eddigi készítményektől eltérő, és az inzulintól független  hatásmechanizmusú gyógyszer az SGTL-2 gátló került forgalomba, mely a vesében a glukóz visszaszívását gátolja, fokozza a cukor ürítést a vizeletben és ezzel csökkenti a vércukor szintet.

Ma már a vércukor csökkentő gyógyszerek  hatása alapján beszélhetünk inzulin hatású (orális és injekciós készítmények)  és inzulintól független  mechanizmussal ható gyógyszerekről. Az inzulin hatásmechanizmusától függő vércukor csökkentő gyógyszerekre jellemző, hogy vagy az inzulin elválasztást vagy az inzulin hatást javítják vagy mindkettőt fokozzák. Az inzulin elválasztást serkentő származékok hagyományos vagy inkretin mechanizmusú szerekre oszthatók. Mechanizmusuk az inzulin elválasztás fokozása (sulfanilureák), vagy az élettani inzulin hatását növelése (inkretinek)  A gyógyszerek adásánál mindig figyelembe kell venni a hatásmechanizmusukat és a mellékhatásukat, és hogy milyen szereket kombinálunk egymással.

Az 1-es típusú diabetesben, mely inzulin hiányon alapul, csak az inzulinkezelés kerülhet szóba. Az inzulin készítmények területén is nagy a fejlődés. Az inzulinok hatástartam szerinti megkülönböztetése a korszerű készítmények birtokában is fontos. Ma már csak human géntechnológiai úton előállított, ill. további szerkezet módosítással létrehozott un. analóg inzulinok használatosak. Megkülönböztetünk ultragyors, gyors hatású, intermedier, hosszú hatású inzulinokat, valamint kevert inzulinokat. Ezek a készítmények teszik lehetővé a diabeteses betegek jobb vércukor értékeinek elérését, a hypoglykaemiás epizódok csökkenését.

Van olyan, amiben a beteg is „hibázik”? Mi mindenre kell odafigyelnie?

Az orvosok felelőssége, hogy a beteget részletesen felvilágosítsa a betegségéről, a diéta, a mozgás, a rendszeres vércukormérés, a gyógyszerszedés, a laboratóriumi vizsgálatok, a szövődmények feltárására végzett vizsgálatok szükségességéről.

Mik a leggyakoribb hibák a betegek részéről?

A diéta elhanyagolása és a mozgásszegény életmód. Sokszor azt gondolják, hogy a gyógyszer bevétele vagy az inzulin beadása mentesít a diéta alól. Ez azonban nem így van. A személyre szabott diéta az étkezésék gyakoriságát és az egy étkezésre megszabott szénhidrát mennyiségét is tartalmazza. Fontos továbbá a rendszeres mozgás, amit sokan sajnos elhanyagolnak. És itt a rendszerességen van a hangsúly. A mozgás mennyiségét és minőségét a beteg korához, általános állapotához, edzettségi fokához és a szövődmények jelenlétéhez kell igazítani.

A rendszeres vércukormérés is kiemelt jelentőséggel bír, elhanyagolni nem szabad. Gyakoriságát az határozza meg, hogy a beteg milyen gyógyszeres kezelésben részesül. Amennyiben orális antidiabetikus kezelést kap, a kontroll mérések ritkábbak lehetnek, mert ezzel csak a kezelés eredményességét mérjük. Inzulin kezelés során fontosabb a gyakori vércukormérések függvényében az inzulin adag módosítása. Az intenzív kezelésben részesülő betegeknél napi többszöri ellenőrzés szükséges, mert az inzulin adagot az eredményektől függően kell módosítani. Fontos a gyógyszerek, inzulinok rendszeres adása, hogy ne maradjon ki egyetlen adag sem. Viszont szükséges a kezelőorvossal megbeszélni, hogy  társuló betegségek esetén hogyan módosítsuk az adagolást! Végül a rendszeres laboratóriumi kontrollról sem szabad elfeledkezni, melynek során a vér és vizelet ellenőrzését végezzünk. Ekkor a vese, májfunkció, vérzsír értékeket, a három havi vércukorszint átlagát (HbA1c) vizsgáljuk. Ezeknek a vizsgálatoknak gyakoriságát a kezelőorvos állapítja meg, évi két, három vagy négy alkalom, az általános a terápiától függően.

Mindezeken kívül évente ajánlottak a kis és nagyér szövődmények irányában végzett vizsgálatok (szemészeti vizsgálat, EKG). Panaszok esetén doppler vizsgálat, neuropathiás vizsgálat is szükséges.

Ha három dolgot ki kellene emelni,melyek azok amelyeket tanácsolna a cukorbetegséggel küzdőknek?

• Életmódváltás (rendszeres diéta és mozgás)
• A rendszeres önellenőrzés és laboratóriumi kontrollal a jó anyagcsere állapot biztosítása.
• Szövődmények irányában végzett rendszeres ellenőrzés

Forrás: https://napidoktor.hu/index