Egy gyerek – egy gond, két gyerek – sok gond? 2014-12-09 Blog, Kebelbarát Megosztás: Tweet A gyermek érkezése minden családban nagy változást eredményez, főként, ha a csemete már nem az első lurkó lesz otthon. Mi az ideális korkülönbség a testvérek között? Ideális korkülönbség két testvér között nem igazán van. Bármikor is születik a kistestvér, annak megvan a maga előnye és hátránya egyaránt. A legfontosabb, hogy az anya, a család úgy érezze, hogy eljött az idő, még egy gyermeket szeretnének. Lényeges, hogy ne a külső elvárásokhoz, nyomáshoz igazítsák a gyermekvállalást. Az 1-2 év a korkülönbség előnye, hogy a gyerekek játszópajtások lehetnek, a munkából való kiesés is így a legrövidebb. A kis korkülönbség hátránya, hogy az anya testi, lelki regenerálódása nem biztos, hogy megtörténik. Minden szülő számára nagy igénybevételt jelent a két kisgyermek gondozása. A nagyobb korkülönbség előnye például, hogy ha az első gyermek már óvodás és napközben óvodában van, a szülő több figyelmet tud szakítani a kisebbre, mindemellett több ideje van pihenni is. Hátránya, hogy az anya karrierjét többször meg kell szakítani (ha visszamegy a munkába) vagy hosszabb ideig kiesik a munkából. Látványosabb féltékenységi reakciók mutatkozhatnak a nagyobb gyermeknél. A dackorszak miatti problémákat, a testvérek közötti játszmákat a gyermekek gyakran megsínylik. Ha iskolás már az első lurkó, jobban meg lehet vele beszélni a kistestvérrel kapcsolatos dolgokat, többet tud segíteni a kisebb gyermek nevelésében. Ugyanakkor a gyerekek nem tudnak játszótársak lenni, ami az anya munkájában újabb törést jelenthet. Anyu! Kistesót akarok! Az óvodás gyerekeknél gyakori jelenség, hogy utánozzák egymást. Azt szeretnék, ami másé, függetlenül attól, hogy az játék vagy pl. kistestvér. Nem is kell nagy jelentőséget tulajdonítani ennek. A kicsik csak annyit látnak, hogy a baba aranyos és lehet vele játszani. A baba érkezésével járó véglegességet, és egyéb tényezőket életkoruknál fogva nem érzékelik, és nem érthetik. Szülőként nem érdemes belemenni vitákba, vagy miértekbe, mert az óvodás gyerek nem döntéshozó (ilyen kérdésekben) a családban. Arról biztosíthatjuk a gyereket, hogy örülünk annak, hogy ő így áll a kérdéshez, és mindenképpen elmondjuk neki, ha kistestvérben gondolkodunk. A legfontosabb, hogy a szülők ne testvért szüljenek a gyereknek, hanem még egy gyereket a családba, mert akarják, mert vállalják. A születési sorrendre jellemző gyermeki és szülői tulajdonságok Elsőszülött: Egy darabig az osztatlan figyelem birtokosa, ugyanakkor a szülők gyakran túlaggódják, így nagyobb korában szorongóbb, bizonytalanabb lehet. A testvér születése után átesik a trónfosztáson, amikor megtanulja, hogy a figyelemért többet kell tennie, mint az eddig megszokott dolgok- ambíció, megfelelési vágy lehet benne. Másodszülött: A szülők tapasztaltabbak, így nem aggódnak túlságosan a csemetéért. Gyakran a nagyobbik testvér is lazább, sikeresebb, kevésbé szorongó. Egykéknél: Ugyanaz, mint az elsőszülöttnél, csak nem esik át a trónfosztáson, így bizonyos dolgokat, mint önérvényesítés, küzdés, osztozkodás, társas kompetenciák – később, vagy más gyerektársaságokban kell megtanulniuk. Testvér tévhitek Mindegyiket ugyanúgy kell szeretni! – Hát nem! Mindegyik gyermek, és mindegyik kapcsolat más. Érdemes megtalálni mindegyik gyermekben az értékes tulajdonságokat, és azt bátorítani. Ha a szülő az egyik csemetét, vagy valamely tulajdonságát valamiért érzelmileg elutasítja, az érzés gyökerét önmagában érdemes feltárni. Mindent meg kell osztani a kisebbel! – Hát nem! A nagyobb testvérnek is legyen személyes tere, saját játékai, amit ha akar megoszt (erre lehet bátorítani). A testvér születésével nem szabad elvenni az ágyát, szobáját, megszokott kis helyét! Nem lehet dühös, féltékeny, hanem szeretnie „kell” a testvérét! – Hát nem! A testvérek közötti konfliktusok teljesen megszokottak. Nem szabad a családi béke miatt elnyomni a gyermek érzéseit. Minden konfliktust meg kell beszélni. Ezekre a beszélgetésekre időt kell fordítani, mivel eközben lecsillapodhatnak a kedélyek és a féltékeny testvérnek bebizonyítható, hogy mindegyik csemetét ugyanúgy szereti a szülő. Forrás:
