A madáretetés fortélyai

Most, hogy beköszöntött az igazi tél, eleinte rekord hidegekkel, majd hóeséssel, a madaraknak még nagyobb szükségük van a segítségünkre, mint korábban, hiszen egyre kevésbé találnak táplálékot, ivóvizet maguknak.

Gyuri bácsi maga is rendszeresen eteti a madarakat, akármilyen hideg van, minden nap szorgosan utántölti az etetőket. Bükkszentkeresztnek rendkívül gazdag a madárvilága, de a saját környezetünkben is érdemes nézelődni érdekesebb, ritkább fajták után. Nincs annál nagyobb öröm, amikor egy-egy kismadár éppen az általunk kitett magokat csipegeti elégedetten.

Persze a madáretetésnek is megvannak a saját szabályai, melyeket érdemes feltétlenül betartani.

1. A legfontosabb, hogy ha már elkezdtük az etetést, semmiképpen se hagyjuk abba időközben, hanem vegyük tudomásul, hogy ez több hónapos folyamat (akár márciusig, áprilisig is elhúzódhat), mert a madarak számítanak rá, hogy az adott helyen eleséget találnak. A kistestű madaraknak akár bele is pusztulhatnak, ha a szokott helyen nem találnak eleséget.

2. Az optimális madáreleség a következőkből állhat: sótlan, pörköletlen olajos magvak (napraforgó tányér, dió, fekete tökmag, mogyoró, köles, lenmag, magkeverék), állati zsiradék (nem sózott, kifőzött szalonna, faggyú, vaj, kész cinkegolyó) és félbevágott alma, amit egyszerűen fel tudunk tűzni a bokrok, fák ágaira. Magokat héjastul, félig megtörve is adhatunk, a madarak majd kiválogatják. A cinkegolyót tartsuk zárt dobozban, amíg nem használjuk fel, mert molyosodhat. A cinkegolyóhoz hasonlóan egy citrom- vagy hagymatartó műanyag hálót mi is megtölthetünk dióval vagy zsiradékkal összegyúrt magvakkal. Érdemes párhuzamosan többféle eleséggel etetni a madarakat, hogy táplálékigényüket kielégítsük.

3. Vannak madarak, akik talajszinten keresik a táplálékot, mint a feketerigók, mások az ágak között érzik biztonságban magukat, ezért mi is több szinten helyezzük el a táplálékot, a föld szintjén, az ágakra szurkálva és akasztva, és magasabban, az etetőkben. A legfontosabb az, hogy az etetőben elhelyezett táplálék szárazon maradjon, ne penészedjen meg. Arra is ügyeljünk, hogy a táplálkozó madárkák védve legyenek a macskáktól, tehát a fellógatott etetőket elég magasra helyezzük.

4. Az etetőknek számtalan fajtája van. Használhatunk kész madáretetőket, vagy barkácsolhatunk fából, hiszen ezek illeszkednek leginkább a környezetbe. De készíthetünk műanyag vizes palackból is etetőt, oly módon, hogy kivágunk egy kis ablakot, amin egy kistestű madár befér, és a résig feltöltjük maggal. Ugyanezt megtehetjük nagy méretű, vödör alakú tejfölös műanyag tartóval is. A rés kialakításánál az érdemes figyelembe venni, hogy egy kistestű énekesmadár férjen be kényelmesen, hiszen fontos, hogy ne a galambok csipegessék el az összes az élelemet. Etetőtálcát is használhatunk, ez készülhet fából, de egy cserép alátét is megteszi, viszont a fedést feltétlenül biztosítani kell az esőzések, havazások miatt.

5. Régi, korábban jól bevált helyeket semmiképpen ne szüntessünk meg, ne variáljunk feleslegesen. A madarak a megszokott helyen fogják keresni a táplálékot, tehát ha új helyre is rakunk ki etetőt, legyünk türelmesek, míg felfedezik. Sajnos – és ezt leginkább kisgyerekes családoknak jó tudni – a madáretetés lassú szoktatási folyamat, ha új helyre teszünk ki némi eleséget, nem repülnek rá azonnal a madárkák, hiszen mi félelmetesek vagyunk a számukra. Ha szeretnénk megfigyelni az életüket, nem árt, ha az ablak takarásából kukucskálunk reggelente.

6. Ivóvízről is gondoskodjunk az igazán fagyos mínuszokban. Egy virágcserép alátét tökéletes erre: reggelente ebben tehetünk ki a madaraknak egy kis langyos ivóvizet!