Ne rettegj a karácsonytól, nem vagy egyedül

Közeleg a családi ünnep, amit a gyerekek mindig nagyon várnak. Ajándékok a fa alatt, csillogás, finom sütemény illat járja át az otthont. Annyira szép, annyira meghitt a szeretet ünnepe. Vagy mégsem? Nem mindenkinek? Nincs kivel megosztanod a karácsonyi vacsorát? Fel a fejjel, nem vagy egyedül. Változtathatsz bármin. Ha akarsz.

A karácsony arról szól, hogy szeretteinkkel közösen töltünk időt. Együtt vacsorázunk Szenteste, átadjuk egymásnak az ajándékokat, amik akár apróságok, saját kezűleg készített dolgok is lehetnek. Első és másodnapján fogadjuk a család többi tagját, együtt ebédelünk, megbeszéljük egymás ügyes-bajos dolgait, esetleg társasjátékozunk vagy kirándulunk együtt, majd megint együtt eszünk, este. Még a külföldön dolgozó családtagok is hazalátogatnak a szeretet ünnepére. 

De nem ilyen szép és idilli az egész, ezt már mind tudjuk. Az ajándékok beszerzését sokan vesszőfutásnak élik meg, szaladnak egyik boltból a másikba és azon agyalnak, vajon minek lesz képes örülni az ajándékozott. Ahelyett, hogy felcsapnánk mondjuk egyszerűen a Lidl akciós újságot és kiválasztanánk valami finomságot, amit biztosan jó ízűen fogyaszt el a kiszemelt. A karácsony nem az ajándékozásról szól, hanem a békességben együtt töltött időről.

Fotó: pexels.com

Gyerekként annyiszor vagyunk részesei ennek a háromnapos rituálénak, hogy belénk ivódik, így kell lennie minden karácsonykor. Serdülőkorban, ahogy kialakul személyiségünk és kezdünk ellentmondani a bevett szokásoknak és magatartásformáknak, már nem abban a mámorban úszunk, mint kisgyerekként. Szüleinkről, nagyszüleinkről, illetve a velük való kapcsolatunkról kialakul saját véleményünk, távolságtartóbbak leszünk. Kritikus szemmel nézzük őket és azokat. Már nem az ajándékra és a sütire várunk karácsony közeledtével, hanem a karácsony elmúltára. Csak legyünk túl a kötelező körökön!

A felnőtt életbe kilépve ránk szakad a szabadság. Magunk választhatjuk meg, hol lakunk, mit dolgozunk, milyen szokásokat alakítunk ki. Külön költözünk szüleinktől, párkapcsolatban élünk. Vagyis, igyekszünk abban élni. Vagy párkapcsolatban élünk, de abban magányosnak érezzük magunkat. Ugyanis párkapcsolatban is lehetünk magányosak, főleg mióta a mikroimpulzusok világát éljük okostelefonjainkon. Ha kézben a „tégla”, alig jut embertársainkra figyelem. Pedig figyelem nélkül megélni a társas kapcsolatokat balgaság. Elsiklunk a részletek, a mélyebb érzések felett. Az élet az érzésekről, az élményekről szól. Nem lenne szabad szétszórni a figyelmünket.

Figyelem. Mit jelent ez? Szinte mindent az életben. Ha figyelmet szentelünk valaminek vagy valakinek, akkor megismerjük a létezését, az állapotát, lelkiállapotát. Ha lehetőség engedi, hozzáteszünk valamit magunkból. „Alkotunk valamit”. Mindenkinek megvan a maga baja, életfeladata. Maradva az emberi kapcsolatoknál: maradjunk érdeklődők családtagjaink felé, legalább hallgassuk meg őket. Tegyük le a mobiltelefont, sőt, halkítsuk le akkor, amikor barátainkkal, családunkkal akarunk időt tölteni. Főleg karácsonykor.

Fotó: pexels.com

Ha valamilyen okból nincs rá mód, hogy családunkkal töltsük december 24-25-26-át, akkor is nyíljunk meg és töltsük együtt másokkal az időt. Nem vagyunk egyedül a világban, még egyedülállóként sem. Ha nincs ötletünk, kivel karácsonyozzunk, akár önkénteskedhetünk is. Vagy megkérdezhetjük munkatársainkat, ismerőseinket, ők is egyedül tervezik-e tölteni karácsonyt. Lépjünk ki a komfortzónából, ott kezdődik az élet!

Azokról sem kell megfeledkezni, akik elvállalnak karácsonykor egy-egy műszakot a munkahelyen. Legyünk nekik hálásak, hogy feláldozzák idejüket, amit karácsonykor szüleikkel, gyerekeikkel, barátaikkal tölthetnének.

Forrás: Napidoktor.hu