Az anorexia – a genetikailag megalapozott betegség

Az anorexia nervosa elnevezés valójában megtévesztő, mert szó szerint idegi eredetű étvágytalanságot jelent, noha a betegek ? bár kórosan soványak ? valójában nem vesztik el az étvágyukat.

A tudomány mai állása szerint az anorexia genetikailag is megalapozott betegség, de a kórkép hátterében elsősorban pszichológiai tényezők játszanak szerepet. A panaszok a serdülőkorral jelenhetnek meg, nőknél előfordulása tízszer gyakoribb. A vezető tünet egyfajta "súlyfóbia", félelem az elhízástól.

Az anorexia gyakran tudatosan megkezdett fogyókúrával indul, melyet az egyén "nem tud abbahagyni". A fogyókúra ötlete egyébként gyakran a családtagok, barátok megjegyzéseinek hatására születik meg. Tinédzserek között gyakran komoly fogyókúrás szövetségek alakulnak, szinte fogyókúrajárvány tör ki. A lányok abban versengenek, ki tudott jobban fogyni, tippeket, módszereket cserélnek, biztatják, támogatják egymást.

A beteg elkezd válogatni az ételek között, és egyre több, általa károsnak vélt étel, ételcsoport fogyasztását hagyja abba. A beteg előbb elkerüli, végül teljesen felhagy a közös családi étkezésekkel, és csak maga eszik ezt-azt.

A testi leépülés életveszélyes állapotba sodorhatja a beteget, aki akár már járni sem tud, de még mindig az elhízástól retteg. Jellemző a fokozódó szőrnövekedés, és a nők menstruációs ciklusainak felborulása, majd a vérzések elmaradása, melyek a hormonháztartás fokozódó zavarára utalnak.

A testi leépülést egyéb, pszichés tünetek kísérik. Gyakran társul a folyamat depresszióval, hangulati labilitással, igen kifejezett szorongásos tünetekkel. Sajnos a pszichés folyamatok részeként a betegségbelátás képessége is megszűnik, ez késlelteti a beteg orvoshoz kerülését, és nagyban nehezíti gyógyítását.

Jellemzően a betegeknek testkép zavaruk van, azaz akkor is kövérnek látják magukat, mikor valójában már csontsoványak. Ugyanakkor a többi ember testsúlyát, alkatát jól ítélik meg. A testsúly csökkentésére az ételek megvonásán túl megerőltető sportokat, hashajtást, vízhajtást is végezhetnek. Az anorexias kórtörténet tünetei változhatnak az idő előrehaladtával, és bulimiás állapotba mehetnek át, vagy a két kórállapot akár váltakozva is jelentkezhetnek.

Az anorexia kezelése összetett, igen nehéz, hosszadalmas folyamat. Még ma is viszonylag magas a halálozás aránya, 15-20 százalék! A súlyosan leromlott testi állapotú (30 kg alatti súly) beteget mindenképpen kórházban kell kezelni, az intravénás tápláláson, életfunkciók monitorozásán túl már ekkor meg kell kezdeni az érdemi terápiát.

Forrás: