Diéta cukrosoknak 1.

A cukorbetegség (diabetes mellitus) közismerten elsősorban és hosszú ideig csaknem kizárólag diétával kezelt kórállapot. A diabetes mellitus ? cukorbetegség – diétás kezelése

Ez vonatkozik mind az I. típusú [túlnyomórészt gyermek- és ifjúkorban kezdődő, feltétlenül inzulinkezelést igénylő, azaz inzulinfüggő (inzulindependens); IDDM (angolul; insulin dependent diabetes mellitus)] cukorbetegségre, mind pedig a II. típusú [40-45 éves kor után jelentkező, kezdetben inzulinkezelést nem igénylő (nem inzulindependens); NIDDM (angolul; non insulindependent diebetes mellitus)] diabetesre.

Az utóbbi elnevezés félrevezető, mint az a számokból kitűnik: Magyarországon 1995-ben a nyilvántartott 500 000 cukorbetegből mintegy 15 000 az I, típusú, 485 000 a II. típusú diabeteses.
Az utóbbiak közül viszont kb. 60 000 – tehát négyszer annyi, mint az összes I. típusú – áll inzulinkezelés alatt. Ennek oka abban keresendő, hogy a II. típusú cukorbetegség folyamatosan romló, progresszív megbetegedés, amely kezdetben enyhe diétás rendszabályokra is jól reagál, később kis, majd nagyobb adagú vércukorcsökkentő tablettát is igényel a beteg a vércukor szinten tartásához, végül, ha megéri, egyre több esetben inzulin adása is szükséges a túl magas vércukorértékek kivédésére.

Miért szükséges diétáznia a cukorbetegnek?

Az inzulinkezelés alatt álló cukorbetegnek azért kell diétáznia, mert az alkalmazott inzulinkészítmények hatásgörbéje nem fedi le a táplálékból felszívódó szénhidrátok által okozott vércukor-emelkedést. Amennyiben:

a) Még a külön adagolt gyors hatású inzulin hatástartama is 4-6 óra, az étkezés utáni vércukor-emelkedés tartama viszont nem haladja meg a 3 órát. Amennyiben a beteg elhúzódó hatású inzulint is kap – és ez általánosnak mondható -, az inzulinhatás további 6-8 órán keresztül fennáll, és a szervezetben közepesen magas inzulinszint állandósul. Ez teszi szükségessé a gyakori (napjában 5-7-szeri) étkezést, ezen belül rendszeres szénhidrátbevitelt, mert enélkül a vércukor kórosan alacsony, hypoglykaemiás (keringő vér alacsony cukorszintje) tartományba esne le.

b) Soha, még az úgynevezett intenzív inzulinkezelés keretei között sem biztosítható a vércukor kellően alacsony szinten tartása túlzott mennyiségű szénhidrátbevitelt követően, mert a bőr alá (subcutan) bejuttatott inzulin nem képes oly gyorsan és oly magas vérinzulinszintek létrehozására, mint az egészséges szervezet. Ez az oka annak, hogy egyszerre csupán korlátozott mennyiségű szénhidrátot fogyaszthat az inzulinnal kezelt cukorbeteg. Úgy is mondhatjuk tehát, hogy az inzulinnal kezelt cukorbetegnek azért kell diétáznia, mert a nem élettani inzulinszintekhez kell igazítania étkezéseit.

Az inzulininjekció nélkül kezelt cukorbeteg szervezetének alapproblémája egyrészt az, hogy az étkezések során a vércukor szinten tartásához szükséges inzulin elválasztása késve indul meg, másrészt a hasnyálmirigyük béta-sejtjeiben termelődő inzulin a diebetes egyik fő okát képező inzulinrezisztencia (inzulin érzékenység csökkenése) miatt – nem képes hatását teljes értékűen kifejteni. A diétás kezeléssel ehhez kell alkalmazkodni, amennyiben:

a) Lehetőleg kerülni kell a gyors vércukor-emelkedést okozó ételeket.

b) Naponta többször, egy-egy alkalommal pedig étkezésenként és személyenként megbatározott szénhidráttartalmú ételt kívánatos fogyasztani.

Már itt szeretnénk kiemelni, hogy II. típusú cukorbetegség kezdetekor elsősorban diétával kell kezelni az állapotot, és csupán a diéta nem kielégítő hatása esetén szükséges kiegészíteni azt vércukorcsökkentő tabletták adásával.
A fiatalabb, I. típusú cukorbetegek körében egyre általánosabbá váló úgynevezett intenzív inzulinterápia (napi 4-5-ször inzulinadás, napi 2-4-szeri vércukorméréssel) keretei között az étrendi kezelés lényegesen veszített jelentőségéből és lehetségessé vált az átállás a közel “szabad diétá”-ra.

Ugyanekkor a nem inzulinnal kezelt – túlnyomórészt túlsúlyos – II. típusú diabetesesek számára talán minden korábbinál fontosabbnak látszik a diétás kezelés, fokozott testedzéssel kiegészítve. De e téren is bizonyos hangsúlyeltolódásoknak lehetünk tanúi.

Ezek lényege – anélkül, hogy a kérdés részletes tárgyalása elé vágnánk – két dologban foglalható össze: Az egyik; a cukorbetegeknek nem kell speciális diétát tartaniuk, hanem nagyon hasonlót ahhoz, amelyet – a testsúly figyelembevételével ?korszerű, egészséges táplálkozás” címszó alatt foglalunk össze. A másik; a diabeteses étrend nem szénhidrátszegény, hanem az utóbbi évek folyamán kialakult európai konszenzus értelmében éppen hogy szénhidrátgazdag.

Forrás: