EKG, Holter, Cardio-CT – Mindent a szív vizsgálatáról! 2010-11-09 Szív és érrendszer Megosztás: Tweet Az EKG, a Holter, a Cardio-CT mind noninvazív eljárás, amely azt jelenti, hogy a szervezetbe való behatolás nélkül, műszerekkel vizsgáljuk a szív állapotát. Az EKG vizsgálat Közismert vizsgáló eszköz az elektrokardiográf (EKG), mely a végtagokra és a mellkasra helyezett nedves "tappancsokkal" vezeti le, ábrázolja és nyomtatja ki a szív elektromos tevékenységének hullámformáit. A görbék elemzésével a szív ritmuszavara, vagyis az összehúzódást létrehozó ingerület keltésének, és a szíven belüli vezetésének zavarai diagnosztizálhatók, továbbá kóros ingerületek (korai ütések, un. extrasystolek), kóros, "szárblokkos" ingerületvezetési formák és a meglassult vagy éppen felgyorsult szívműködés oka, eredete deríthető fel. A szív alaki elváltozásai, billentyűhibák, koszorúér szűkületek, lezajlott infarctusok következményei is megjelennek az EKG-n. Különleges jelentőségű a terheléses EKG vizsgálat, melynek során fizikai terhelés, kerékpározás vagy futószalagon végzett gyorsított járás hatását izsgáljuk az EKG alakulására, folyamatos EKG monitorozással. Ezzel a módszerrel koszorúér szűkület talaján a szívizom terhelés alatti csökkent vérellátása (angina pectoris tünetcsoport) bizonyítható vagy zárható ki. A szívbetegség megnyilvánulásai közül komoly diagnosztikus nehézséget jelent az olyan tünetcsoport, mely csak időnként, előre nem sejthető időpontban lép fel. Ez lehet akár ritmuszavar, akár a szívizom vérellátásának átmeneti lecsökkenése. Általában nincs lehetőség az ilyen, esetleges, átmeneti jelenségek rögzítésére, hiszen ritkán áll rendelkezésre azonnal EKG készülék. A Holter monitorozás A 24 vagy 48 órás folyamatos EKG rögzítésre szolgál az ún. Holter monitorozás, melynek során a betegre fölhelyezett miniatűr készülékkel folyamatos EKG felvételre nyílik lehetőség, mely a görbe elektronikus kiértékelésére nyújt módot. A beteg naplót vezet az egész napos tevékenységéről, továbbá mód nyílik arra, hogy a fellépő panaszok illetve tünetek időpontját megjelölje a készüléken. Evvel az igen hasznos technikával bizonyítható – vagy kizárható – a beteg panaszainak és az észlelt EKG eltéréseknek az összefüggése, s így megtervezhetők a további diagnosztikus vagy terápiás (gyógyszerek? ritmuskeltő készülék ? pacemaker — beültetése?) lépések. Szív és ultrahang Az utóbbi évtizedek nagy előrehaladása, hogy ultrahang vizsgálattal képet alkothatunk a szívről egészében, illetve az egyes struktúrák (izomzat, billentyűk) méretéről, egészséges vagy kóros működéséről (kamrafal megvastagodás, gyengült szív-összehúzódás, a billentyűk elégtelen nyitódása (szűkület, stenosis) vagy záródása (billentyű elégtelenség, insufficientia) közvetlenül leképeződik és a kóros elváltozás mértéke számszerűen meghatározható. Kiderül az is, ha a kamrafal egyes helyei lezajlott infarctus, vagy a szívizom vérellátásának helyi elégtelensége miatt a teljes összehúzódásból kiesnek. Izotóp és Cardio-CT Ha a fenti eljárások bizonytalan eredményt adnak, vagy a lelet nem magyarázza a beteg panaszait, illetve a klinikai kép egészét, következő lépésként izotóp vizsgálattal győződhetünk meg arról, hogy van-e a szívizomnak olyan területe, mely nyugalomban vagy terhelés során nem jut elegendő vérhez, leggyakrabban koszorúér szűkület vagy lezajlott myocardium infarctus miatt. Még egy további noninvazív vizsgálat áll rendelkezésünkre a koszorúér elváltozás kiterjedésének, elhelyezkedésének, illetve esetleges többszörös előfordulásának meghatározására, a 3 dimenziós réteges röntgenfelvétel (CardioCT), amely eljárás egyelőre magas ára és korlátozott hozzáférhetősége miatt még nem nyert rutinszerű alkalmazást a szívvizsgálati módszerek között. A pozitív eredmény velejárója az invazív vizsgálat! Amennyiben a fenti vizsgálatok pozitív eredményt nyújtanak, vagyis bizonyítottuk azt, hogy a beteg panaszai hátterében a szív valamely structuralis elváltozása áll, a további tennivalók, így szívműtét vagy katéteres beavatkozás, (pl. koszorúér tágítás, illetve a kitágított koszorúér újbóli beszűkülésének kivédése végett fémcső, stent bevezetése) megtervezéséhez – vagy akár a vizsgálattal egyidejű lebonyolításához – a fenti noninvazív vizsgálatokat már invazív (behatoló) eljárásnak kell követnie. Ennek során katéter bevezetésére kerül sor, és röntgen-árnyékot adó anyag (kontrasztanyag) befecskendezésével egyértelműen láthatóvá válik a koszorúér szűkülete, vagy a billentyű kóros formája, esetleg rendellenes összeköttetések fennállása. Ez az eljárás – bár invazív vizsgálatként egy kissé kellemetlen, de elviselhető -, csekély, de nem elhanyagolható százalékban szövődményekkel járhat, munka- és eszköz igényes, mind az egészségügyi személyzetet, mind a beteget igénybevevő, eléggé magas költséggel járó beavatkozás. Ez az oka annak a stratégiának, hogy a fentebb részletezett noninvazív vizsgálatokkal lehetőség szerint kiszűrjük azokat a betegeket, akiknek esetében nem indokolt az invazív vizsgálat, így az azzal járó megterhelések elkerülhetők. Ha a fenti tüneteket észleli magán, vagy szeretné megelőzni a szív és érrendszeri betegségeket, jelentkezzen be az alábbi formon kardiológiai magánrendelésünkre, vagy vegye fel a kapcsolatot velünk a 36-1-786-3045-ös telefonszámon. Forrás:
