A telt idomok ellen felnőtt korban

A fogyókúra az elhízott emberek – vagy magukat túlsúlyosnak tartó, képzeletükben elhízott betegek – aránylag rövid időtartamra szorítkozó törekvése, hogy testtömegüket az aktuális érték alá szorítsák.

A szorosabb értelemben vett fogyókúra nem jelent a hátralevő életévekre kiterjedő életmód-változtatást, hanem rövid idő alatt elérhető testtömeg-csökkentésre törekszik a napi táplálékfelvétel energiatartalmának csökkentésével.

Az európai civilizációban csak az utóbbi száz évben jelent meg a fogyásra törekvés, ahogy a szépségideál egyre inkább a sportos, karcsú, majd egyre légiesebb megjelenést részesítette előnyben. Az ideális testsúly mindig az adott korszak divatjától függ. A hölgyek vagy krinolinnal szélesítették csípőjüket, vagy fűzővel szorították össze, vagy tornával és helyi kezelésekkel tették keskenyebbé.

Az átlagos testsúly a civilizált országokban egyre nő, ugyanekkor a társadalmi elvárás a kisebb testsúly felé tolódik el.
Így érthető, hogy a különböző típusú fogyókúrák iránt állandóan igen élénk érdeklődés tapasztalható. Mivel a fogyókúrák tartós eredménye az eseteknek csak 5%-ában tartható kielégítőnek, érthető, hogy egyre újabb biztos sikert ígérő fogyókúrák jelennek meg, hiszen a népesség 25-30%-nyi túlsúlyos, elhízott része ezt kívánja, és a fogyókúra világszerte jó üzletnek is bizonyult.

Az elhízás a táplálékkal felvett és a különböző módon leadott energia egyensúlyának felborulása, amelyet a kisiklott szabályozású energiatárolás jellemez, főleg triglicerid (neutrális zsír pl: sertészsír, a vaj, az olaj) formájában. A helyzet megoldása elméletileg egyszerű: kevesebb energiát kell elfogyasztani és/vagy több energiát kell leadni, például mozgással. A helyzet azonban távolról sem ilyen egyszerű. Egyrészt rendszerint azok híznak meg, akik erre születésüktől hajlamot hurcolnak magukban, másrészt a szervezet igyekszik a rnár megszerzett energiát megőrizni, és nem adja azt könnyen le diéta vagy fokozott mozgás hatására.

A fogyókúra idején az alapanyagcsere – vagyis a létfenntartáshoz szükséges energiatermelés – egyre kisebb, a sympathicus idegrendszer aktivitása is egyre csökken, egyszerűen fogalmazva a szervezet takaréklángra állítja be magát. Így hiába csökkenti a fogyókúrázó bizonyos időn túl energiabevitelét, a testsúlycsökkenés ezzel nem fokozható, hanem értéke egyre csökken, sőt olykor meg is áll.

A szervezet a külvilággal szemben minden körülmény között igyekszik állandóságát megőrizni. Ez a testtömeg esetében is igaz. A testtömeg-szabályozás központi és perifériás pontjai éberen figyelik annak változását, és bonyolult áttételek segítségével biztosítják – vagy igyekeznek biztosítani – a változatlan helyzetet. A testtömeg-szabályozás egyéni adottságoktól is függ, vannak, akiket nagy ingadozás, másokat stabil, nem változó testtömeg jellemez. Ha energiamegszorítóssal csökkentjük a testtömeget, a szabályozás ellentétes irányú erői ez ellen hatnak. Ha erős hatást gyakorolunk, a válasz is erős lesz. Radikális, gyors eredményre áhítozó fogyókúra esetén, ahogy csökken a súlycsökkentő hatás, az ellenerő biztosítja a korábbi testsúlyra történő visszahízást, sőt a visszacsapást még túlcsapás is követheti. Makacs igyekezetünkkel ezt több­ször is megismételhetjük. Így néhány fogyókúrával alaposan meghizlalhatjuk a fogyni vágyókat. Az ismert játék alapján ezt jojó-hatásnak hívjuk.

Jogos a kérdés ezután: Hagyjuk magukra az elhízottakat? Ne fogyasszuk őket, mert úgyis visszahíznak vagy túlhíznak? A válasz: Nem. Indokolt esetben, ha az egészségi állapot vagy annak várható romlása teszi szükségessé a fogyókúrát, kezdjük el, de ne törekedjünk gyors sikerre. A szabályozási folyamatok figyelembevételével lassú ütemű, minél egyenletesebb fogyásra törekedjünk. Fontos a fogyókúrázó erős szándéka, indítéka, elszántsága. Ímmel-ámmal nem érdemes fogyókúrába kezdeni.

Alapvetően fontos az eddigi életmód fokozatos megváltoztatása. A bűvös négyes: mit, mennyit, mikor és hogyan együnk. Az utóbbi kettőről alig esik szó. Ugyanekkor az első kettőről megunásig sokat hallunk. Mikor együnk? A zsigeri idegrendszer parasympathicus része az esti-éjszakai órákban fokozza aktivitását. Ez érthető is, hiszen a raktározás főleg a pihenés óráiban lehetséges. Így világos, hogy az esti órákban valóban keveset ehetünk. Hogyan együnk? Ülve, szépen terített asztalnál. Minél közelebb vagyunk a hűtőszekrényhez, annál könnyebben kinyitjuk az ajtaját. Ne ötletszerűen együnk. Mindig azonos időpontra törekedjünk. Ne kapkodjuk be az ételt. Az elhízásra hajlamos ember később éli meg a jóllakottság érzését, mint a többi irigylésre méltó társa.

Ne együnk, inkább étkezzünk. Adjuk meg a rangját az étkezésnek, hogy élvezhessük.

Minden eredményes fogyókúrázónak van lelki támasza. Szükséges, hogy valakinek beszámoljon sikeréről vagy eredménytelenségéről. Legyen ez a személy pszichológus vagy orvos, gyógytornász, masszőr, férj, feleség, barátnő vagy barát, majdnem mindegy, csak tartósan segítsen a fogyókúra és az új életstílus kialakításában.

Légyeges, hogy milyen időközönként ellenőrzi magát a fogyókúrázó. Ideális eset­ben naponta kétszer (este és reggel vacsora és reggeli előtt). A japánok napi négyszeri testsúlymérést ajánlanak.

Ugyanilyen fontos a ?lelki támasz” ellenőrzéseinek gyakorisága is. Hetente végzett ellenőrzéssel dupla eredményt érhetünk el, mintha csak havonta egyszer jut ellenőrzéshez a fogyókúrázó.

Itt csak utalhatok arra, hogy a fogyókúrát minden esetben ki kell egészíteni fokozott testedzéssel. Természetesen ezt orvosi vizsgálatnak kell megelőzni az előírandó edzésterv nehézségi fokának megállapítása érdekében. Csak fokozatosan szabad terhelni a fogyókúrázót a mozgásszervek és a keringés túlterhelésének elkerülése érdekében. Napi 15 perc torna és heti háromszor 30 perc határozott séta már eredményre vezet.

A bevitt energia az előző életszakaszhoz képest 400 kcal/nap értékkel legyen kevesebb a testsúlycsökkentést váró hónapokban, években. Ez nem hoz gyors eredményt, de széles körű vizsgálatok alapján hosszú távon sokkal eredményesebb, mint a radikális fogyókúra.

Ugyanekkor ügyeljünk arra is, hogy napi 1 g/ttkg fehérje elfogyasztásáról gondos­kodjunk.

A korábban divatos koplalókúra (teljes éhezés) mai szemléletünk szerint idejétmúlt, és még megfelelő sópótlással is káros. A zsírmentes testtömeg, pl. izom olyan jelentős veszteségével jár, amely nincs arányban az elvesztett súllyal. Hosszan tartó kezelés esetén haláleseteket is leírtak.

A kis energiatartalmú diéta 800-1500 kcal/nap (3350-6280 kJ) között lévő energiabevitelt jelent. Tartós betartása gyakran nagy nehézségeket jelent.

Az igen kis energiatartalmú diéta 800 kcal/nap (3350 kJ); széles körben elterjedt a kórházi gyakorlatban hosszú távú fogyókúrák bevezető szakaszaként. Előnye, hogy

eredménye hamar mutatkozik, hátránya, hogy állandó ellenőrzést és gondos átmenetet igényel a nagyobb energiatartalmú étrendhez.

Korábbi formái, a fehérjét megőrző módosított éhezés vagy az ún. kollagén-diéták veszélyes voltuk miatt már nem használatosak a fogyókúrás gyakorlatban.

Újabban nyílt csak lehetőség táplálék-kiegészítőkkel bővített energiaszegény diéták biztosítására. A különböző gyári termékek karnitin, króm, esszenciális zsírsavak, elektrolitok és nyomelemek adásával lehetővé teszik, hogy a fogyókúra során ne alakuljanak ki hiányállapotok, és az étvágy csökkenjen, vagy a jóllakottság érzése előbb jelentkezzék.

Végezetül azt szeretném hangsúlyozni, hogy mai szemléletünk szerint a fogyókúrát, mint az egészséges táplálkozás kialakításának eszközét, a mozgásprogramok társát a testi-lelki kiegyensúlyozottságra törekvés mindennapi eszközének tartjuk a hosszú távú egészséges életvitel érdekében.

Forrás: