A mellkasi fájdalomtól a rehabilitációig 2010-02-11 Szív és érrendszer Megosztás: Tweet Az utóbbi években az akut koronária szindróma (AKSZ) az érdeklődés középpontjába került. Ennek több oka is van. Az egyik legfontosabb közülük az, hogy a halálozási statisztikákban a halálokok között első helyen a szív-érrendszeri betegségek, azon belül is myocardialis infarctus szerepelnek. A másik ok az, hogy jobban megismertük az AKSZ patomechanizmusát és jelentős fejlődés tapasztalható a kezelést illetően. Itt elsősorban a korszerű antitrombocyta szerekre, a fibrin specifikus fibrinolyticumokra és a stent beültetésekre gondolok. Nagy európai és amerikai ajánlások hatátározzák meg a teendőket az AKSZ két formájában, az ST elevációval járó és azzal nem járó formákban. Az ajánlások alkalmazása a mindennapi gyakorlatra lefordítva hazánkban is elvárható igény, a hazai viszonyokra adaptálva. 2005-ben a Magyar Kardiológusok Társasága egy konszenzusos konferencia keretében pontokba foglalta a konkrét teendőket a mellkasi fájdalommal rendelkező betegek ellátása során, ami vonatkozik a prehospitális és hospitális ellátásra egyaránt. Az ajánlást a Kardiológiai Szakmai Kollégium is elfogadta.Az eltelt egy évben azt tapasztaltuk, hogy az ajánlás csak részben ment át a napi gyakorlatba. Ezért úgy gondoltuk, hogy egy élődemonstrációs rendhagyó szimpózium keretei között egy konkrét eset kapcsán szembesítjük a hallgatóságot a valósággal és melléállítjuk az ajánlás oda vonatkozó részét. Ennek a szimpóziumnak az anyagát írták meg a kollégáim. Mellkasi fájdalmával a beteg legtöbbször a háziorvosát keresi meg, akinek az ekg elkészítésével gyorsan kell döntenie arról, hogy a betegnek van-e ST elevációs akut koronária szindrómája. Az első ellátó orvosnak nagy felelőssége van a beteg további sorsát illetően. Sok hibát tapasztalunk ezen a téren, ezért egy kítűnő összefoglalást olvashatunk a háziorvos teendőiről. A prehospitális ellátás döntő momentum az infarctusos beteg ellátásában. A mentőorvosnak kell döntenie, hogy az időfaktorok, a beteg állapota és a PCI centrum elérhetősége alapján a fibrinolízist vagy a primer PCI-t válassza. A PCI centrum sokszor nem érhető el a megadott időhatárokon belül, ilyenkor a beteg a területileg illetékes kórház koronária intenzív osztályára kerül, ahol fibrinolysist alkalmaznak. Lizálj ma, tágíts holnap elvet fontos betartanunk, mert a facilitált PCI jelenleg nem ajánlott. A PCI központban a kulprit lézió tágítása és stent beültetés történik. Három órán belül a beteg ugyanolyan jól jár a korszerű lízissel, mint a primer PCI-vel. Három órán túl a PCI elvégzése kedvezőbb a beteg számára. Az adjuváns kezelés is fontos, gondolok a heparin mellett a clopidogrel és a GP IIb/IIIa receptor kezelésre. Gyógyszer kibocsátó stent beültetése után az aspirin + clopoidogrel tartós együttadása rendkívül fontos.A beteg akut ellátása után a szekunder prevencióban történő gyógyszeres kezelés kötelező minden beteg számára. ACE gátló (bal kamra funkciótól függetlenül), béta-blokkoló, aspirin és statin képezik a másodlagos prevenció fő gyógyszereit. Nem szabad megfeledkezni a betegek rehabilitációs kezeléséről, amelynek egy tervszerű program keretén belül kell zajlania. Ennek során nemcsak a gyógytornásznak, hanem a psychológusnak, diétás szakembernek, szociális munkásnak is feladata van. Legfontosabb az életmód váltásnak, a táplálkozási szokások megváltoztatásának a beteggel történő elfogadtatása és tanácsokkal való ellátása. Ez a csapatmunka a mortalitás és a reinfarctus csökkentésével az infarctusban szenvedő betegeknek hosszabb és jobb életminőségű túlélést eredményez… Forrás:
