Fújja a magáét 2010-02-16 Sztáregészség Megosztás: Tweet Először trombitán, majd 18 évesen szaxofonon. Ez utóbbin, a nagy kedvencen tökéletesítve és pánsípon továbbfejlesztve. Party a barátaimmal ?Volt olyan, hogy Andris barátom (egy festő), félre vonult, mert valamilyen ráhatással volt egy beszélgetés a lelkére, és olyat készített ott az est folyamán két óra alatt, hogy csak szikrázott a szemünk. Olyan gondolat-megindító kellemes beszélgetések szoktak lenni, hogy az ember el tud kalandozni? Miért szeret az ember felmenni valahova, és onnan lenézni? ?A szilvesztert tizenöt éves koromtól baráti társaságokban töltöttem. Akkor még trombitáltam, és az éjfélt valamelyik háztetőn, vagy valamelyik erkélyen töltöttem. Onnan játszottam egy-két dalt, amit nagyon szívesen fogadott a közönség: A szomszédok, a baráti társaság. Foglalkoztat a mai napig ez a gondolat, hogy miért szeret az ember felmenni valahova, és onnan lenézni? Gyerekkoromban fára másztam, a lehető legmagasabb pontjáig. Sőt olyan kémény tetejére – oda nem vittem a hangszert magammal -, ami a víztorony mellett, a legmagasabb pontja volt a városnak.?Most is kirázott a hideg, ahogy beszélek róla.. ?1985. 06. 05. Fiam született 11 óra 26 perckor. Aztán megszületett az első albumom is és napvilágot látott Magyarországon. Katartikus élmény volt. Amikor az első külföldi megjelenés volt Malaysiában, az megint ilyen volt. Életem első külföldi útja, ami Amerikába vezetett, 1990. január 13. Akkor mentem először télből a nyárba. Szinte felfoghatatlan érzés volt. Aztán a Lugano-i tó, amikor megláttam azt a csodát, vagy a Como-i tó? Megérkeztem, lesétáltam a partjára és üvöltő néma csendet hallottam, valami észveszejtő különleges hangzást, a természet hangját. Az Aggteleki cseppkőbarlangba, amikor legelőször látogattunk el koncertet adni, és otthagytak engem negyven percre egyedül? Ott elgondolkodtam dolgokon? Most is kirázott a hideg, ahogy beszélek róla.? Forrás:
