Crystal hangú Tibor 2010-02-25 Sztáregészség Megosztás: Tweet “Őszintén hiszem, hogy amit az ember képes elképzelni, az képes megvalósítani is.” ?Addig jó, amíg mindkét fél azt gondolja, hogy adni akar a másiknak, és ebből fakadóan egy kölcsönös odaadás szövi be a kapcsolatot.? Pozitív energiáknak az áramlása, ami a hétköznapjainkat sűrűn átszövi.. ?Körülöttünk az egész világ az egyensúlyra épül. Amint az egyensúly felborul, akkor nyilván egy kapcsolat is önzővé, igaztalanná válik. Addig jó, amíg mindkét fél azt gondolja, hogy adni akar a másiknak, és ebből fakadóan egy kölcsönös odaadás szövi be a kapcsolatot. Az odaadáshoz elengedhetetlen, hogy az ember önmagával ki legyen békülve. A saját sorsát elfogadva, a saját életét tudja úgy élni, és egyengetni, hogy közben maradjon energiája mást is szeretni. Szeresse magát annyira, hogy ebből az érzésből tudjon adni másnak. Ez olyan, mint egy kosár. Egy kosárból is azt lehet csak kivenni, ami benne van. Ha az emberben ezek a pozitív energiák, érzések és érzelmek meg vannak – és kellő mennyiségben vannak jelen -, akkor ebből a környezete is tud részesülni.? Senki sem tökéletes? ?Ha az ember a környezetét elárasztja pozitív energiákkal, akkor az mindenképp visszagyűrűzik, és őt magát is eléri majd. Szeretni és odaadónak lenni, nem a viszonzásért kell, hanem mert az ember úgy érzi. Senki sem tökéletes, esetenként az ember kerül olyan helyzetbe, hogy azt érzi: Én annyit adtam, én annyira szeretek, te miért nem szeretsz, és miért nem adsz? Ez megtörténik nyilván mindenkivel, az élet nem steril és nem tökéletes.?Amikor valakinek pozitívabb periódusa van.. ?Amikor valakinek pozitívabb periódusa van, akkor ő maga is többet tud adni a környezetének. Amikor egy picit negatívabb – nincsen feltöltve színekkel -, akkor nyilván nem tudja úgy beragyogni a környezetét. Ez teljesen természetes dolog, az életnek egy hullámzása. A szeretet talán a pozitív energiáknak az áramlása, ami a hétköznapjainkat sűrűn átszövi. Együtt, meg lehet élni úgy a pillanatokat, hogy nem hiányzik semmi más.? Az a legfontosabb, hogy.. ?Az a legfontosabb, hogy van az embernek egy olyan társa, akivel együtt egy egészet alkot. Akivel együtt, meg lehet élni úgy a pillanatokat – hogy azáltal, hogy együtt éljük meg -, azokból a pillanatokból nem hiányzik semmi más. Abban a pillanatban, ahogy kialakul egy hiányérzet – együtt vagyunk, és mégis valami hiányzik, inkább már nem is jó ott ahol vagyunk, úgy ahogy vagyunk -, abban a pillanatban el kell gondolkozni azon, hogy a dolog merre tart. Persze hozzáteszem, hogy minden kapcsolat, így a szerelem is hullámzó. Vannak olyan periódusok is, amit egy kapcsolatban logikával, tudással és bölcsességgel át kell vészelni, és vannak olyan időszakok, amik maguktól működnek.? Forrás:
