Bent rekedt bocsánatok 2010-03-29 Kívül-belül Megosztás: Tweet Van, hogy valami belénk költözik, és hiába a gondolat, a szándék, hogy most megtesszük, de nem, képtelenek vagyunk rá. Pedig egy bocsánatkérés tényleg mindent elintézne. Az emberi kapcsolatok nem egyszerű, olajozott gépezetek, hanem sűrű sötétségbe vesző, gépzsírtól csúszós tekervények. Könnyedén megtelepedik zugaiban a sértődöttség, a hirtelen elhatározás, a fellobbanó harag, és ilyenkor sokak számára képtelenség kimondani: ne haragudj! Pedig ahogy régen a ?kérem szépen? volt a varázsszó, amely bezárt kapukat nyitott ki újra, úgy felnőttkorba lépve már a ?ne haragudj? és a ?bocsánat? a szezám tárulj. De mi lehet az ok, amiért képtelenek vagyunk kimondani? Nincs egyetemes válasz, csak a tépelődés ? először ajánlatosabb megbirkózni saját lelkiismeretünkkel (örüljünk neki, ha felszólal, mert azt jelenti, hogy él a szívünk), majd ugyan nem tehetjük a dolgot meg-nem- történtté, de a következő ugyanilyen helyzetet már jobban is kezelhetjük. Mese-meskete A sokat megért történeteknek bája van: máig aktuális és szereplőiket, a tanulságot könnyű megérteni. Egyszer egy paraszt ember azt tanácsolta a fiának, hogy verjen mindig egy szöget a kerítésfába, ahányszor megbánt valakit. Majd húzza ki, ha sikerült kibékülnie vele. Hónapok múltán alig pár szög meredt már csak ki a kerítésből és mellette nagyon-nagyon sok lyuk. Jobb megelőzni a bajt. Számoljunk el tízig A reflexszerűen jövő bocsánatkérés általában nem őszinte. Él egyáltalán olyan ember a földön, aki egy nagy veszekedés pillanatában egyetlen lélegzetnyi idő alatt végig tudja tiszta fejjel gondolni az imént történteket, majd rögvest bocsánatot kérni? A ?ne haragudj? elhangzásához alapvetően szükséges, hogy valami megváltozzon. Ez a valami lehet a hiba felismerésének szikrája a másik szemében, vagy egy lélegzetnyi szünet, mikor bennünk tudatosul, hogy milyen igazságtalan dolgot vágtunk társunk arcába.Persze van, aki ilyenkor sem kér bocsánatot. Amikor a harag az úr Többéves súlyos sebek és tüskék lehetnek az okozói a megrekedő elszégyelléseknek. Persze ott lehet a gőg, a felsőbbség-érzet és a büszkeség, vagy a sértődöttség is, de van, akiben sokkal mélyebben gyökerezik az oka annak, hogy nem mondja ki: ne haragudj. Van, hogy csak egy esemény tudja felrobbantani azt a gátat, ami megakadályozza az ilyen szavak továbbjutását. Ezek az élmények általában alapjaiban kell, hogy megrázza a személyiséget, új értékrendeket és világnézetet alakítva ki. De ez a változás sosem zajlik le gyorsan, idő kell, amíg az ember feldolgozza az eseményt. Viszont egy megfelelő társaság vagy csupán egyetlen ember is gyakorolhat olyan hatást, hogy valaki újra ki tudja ejteni a száján: bocsánat. Forrás:
