Bezárt és kinyitható ajtók: a lehetőségeink

Mesénkben a legkisebb fiú hevesen tiltakozik az ellen, hogy felkerekedjen világot látni, helyette inkább otthon marad etetni a tyúkokat. Ilyenek is lehetnek a saját döntéseink. A saját magunknak teremtett lehetőségeink.

Lehetőségeink tárháza

Így nem lehet kerek egy történet: szegény királylányt az apja minden valószínűség szerint érdekházasságba hajtja, az erdőben lakó nagymama pedig mindenkit felfal, elsőként Jancsival és Juliskával, mert ők sem tudják, hogy “öreganyám”-nak kell szólítani. Ebből a meséből egyetlen tanulság vonható csak le: élni kell az elénk táruló lehetőségekkel.

Mese-mese mátka

A mesék tanítása sokrétű, és rengeteg szempont alapján lehet vizsgálni őket. De nem mese az olyan, amelyikben senki nem vállalja, hogy megszámolja, hány csillag van az égen. Ha szeretnénk kicsit elkendőzni a valóságot, akkor ne bújjunk monitor mögé, inkább merjünk nyitott szemmel álmodni. Mondjuk arról, hogy mindig van egy lehetőségünk, csak néha nehéz észrevenni.

Túl szép, hogy igaz legyen

Vagy ha észre is vesszük, képtelenek vagyunk belevágni. Túl sokszor buktunk már orra, ahhoz, hogy belekezdjünk valamibe, ami nem lehet valódi. Nincs akkora szerencsénk, hogy ez tényleg megtörténhessen velünk.

A csodálkozás azonban nem old meg semmit. Soha nem fogjuk megtudni, hogy tényleg csak egy ügyes trükköt láttunk, és megveregethetjük a vállunk, hogy nem dőltünk be neki, vagy életünk örökké várt nagy lehetőségét puskáztuk el éppen.

McFly nem nyuszi

Talán felnőtt ésszel is még szívesen belebújnánk kedvenc filmünk egyik főhősének vagy mellékszereplőjének bőrébe. Amikor olyan választási lehetőség elé kerülünk, ahol csak akkor tudjuk meg, hogy jól döntöttünk-e, ha belevágunk, bátorítsuk magunkat egy olyan közhellyel, amely a mozivászonról is gyakran visszhangzik: Örökké bánnám, ha ezt most nem tenném meg. Mert közhely vagy nem az: ez az igazság. Hiába előztünk meg rengeteg szenvedést és fájdalmat azzal, hogy bele sem vágtunk, ha ezt nem tudjuk, nem örülhetünk helyes döntésünknek. Ahogy annak sem, hogy bevállaltuk, ha utána vörös szőnyeggel leborított kifutóvá változott a macskaköves út, amin eddig jártunk. Hiszen mi nem vágtunk bele, így sosem tértünk le a macskaköves, döcögős útról.

Az élet túl rövid

Nem kell hedonistának lenni, és halmozni az egyre üresedő élvezeteket, vagy függeni az adrenalintól. Egyszerűen néha merni kell bízni önmagunkban, és tudni, hogy melyik az a lehetőség, ami helyessége felett életünk végéig rágódnánk, ha most nem kezdünk bele.

Nem szabad fogadkozni. Inkább fogjunk fel minden elénk táruló lehetőséget egy ajtóként. Soha ne álljunk meg a kezünket tördelve: legyen egy célunk, hogy tudjuk, mikor nyitottuk ki azt, amelyik álmaink lakosztályába vezet.

Forrás: Életmód Orvosi Központ