Az alma is evés?

A mindennapi gyakorlatban hihetetlennek hangzik, de naponta felmerül az a kérdés, hogy csak egy kis gyümölcsöt ettem, az is evésnek számít? A válasz: igen, evés az, amit a szájunkon keresztül beviszünk a szervezetünkbe.

Amikor egy nem cukorbeteg ember étkezik, akkor a felszívódó szénhidrátok hatására megemelkedő vér­cukorszint egy gyors inzulinkiáramlást indít el, és a vércu­kor nem emelkedik 7,5-8 mmol/1 fölé. Sajnos ezt a cukor­betegeknél csak a háromszor beadott gyors hatású inzuli­nokkal lehet elérni.

Miért beszélünk ma már különböző kezelési régimékről?

Amíg csak a hagyományos, gyors hatású inzulinok voltak elérhetőek, amelyekre az jellemző, hogy a beadás után fél óra múlva szívódnak fel, körülbelül három óra múlva lesz­nek csúcson (maximális koncentrációban a vérben), és ha­tásuk hat-hét óra alatt lecseng, akkor az étkezéseket és a be­teg napi teendőit, életvitelét az általa használt inzulin hatás­mechanizmushoz kellett szabnia. Ez bizony egy merev élet­módot és egy megfelelő tudásszintet kíván el a betegtől.

Ha keverék inzulinra kellett étkeznie, figyelembe véve ezt a tényt, hogy a keverékből lassabban szívódik fel a gyors ha­tású komponens. Az analóg inzulinok megjelenése a hatás­mechanizmusuk megváltoztatása folytán már másféle, szin­te kötetlen életvitelt biztosít a cukorbetegek számára. Figye­lem, nem azt mondom, hogy teljesen rendszertelenül éljen az ember, hanem csak azt, hogy ez a kezelési forma egy szabadabb életvitelt tesz lehetővé.

Gyermekkorunkban is rendszerre tanítottak, jó ha van egy ritmus az életünkben, azonban a felnőttek rohanó világában ezt lassan elfelejtjük. Az analóg extra, gyors hatású inzulinokra az jellemző, hogy beadásuk után szinte azonnal a vérpályába kerülnek, a csúcshatást másfél-két óra múlva elérve, utána három vagy négy és fél óra alatt a hatásuk gyorsan lecseng. Érthető, hogy ezen kezelési formánál már nem szükséges, illetve nem le­het hat alkalommal étkezni.

Hogyan válasszuk meg a beteg számára a kezelési formát?

A válasz röviden: egyénre szabottan. Természetesen ez sem ilyen egyszerű. A beteg életkorától, általános állapotától, testsúlyától, életkörülményeitől és nem utolsó sorban az együttműködési készségétől függően a beteggel megbeszél­ve válasszuk ki számára a megfelelő kezelési formát.

Az 1 -es típusú cukorbetegeket hazánkban a többszöri intenzív inzulinkezelésre állítjuk be, életvitelétől függően reguláris vagy analóg inzulinokkal.A 2-es típusú cukorbetegnél azonban figyelembe kell venni az életmódját, körülménye­it, életkorát és nem szükséges minden esetben az intenzív inzulin kezelést erőltetni. A cél természetesen itt is a jó anyagcserére való törekvés, ami ma már a 6,5% alatti HbAlc érték alatti eredményt jelenti, ami éhgyomorra 6,5-7 mmol/1 alatti étkezés után a 8-9 mmol/1 alatti vércukorér­téket fed le. A szövődmények kialakulásának megelőzése csak ezen értékek elérése mellett érhető el. Természetesen a normoglikemia elérése növelheti a hypoglikemia veszélyét is, ami a reguláris inzulinok mellett gyakoribb.

Tehát a fe­ladat nem is olyan könnyű, a nagy választékból mindig az egyénnek legmegfelelőbb kezelést kell választani, és nem lehet mellőzni a megfelelő oktatást sem. Még ma is gyakran találkozunk olyan betegekkel, akiknek az inzulin beadásán kívül szinte semmit sem tanítottak meg, pedig megfelelő ?beteg nyelven” való diétás oktatás, konkrét példák és gya­korlatok nélkül a legjobb inzulinkészítmények ellenére is sikertelenné válhat a kezelés.

Itt jön a válasz arra a kérdésre, hogy a gyümölcs is evés.

Ha a beteg életvitele, körülményei csak két, vagy három keverék inzulin adását teszik lehetővé, akkor az étkezéseit ehhez kell igazítani.

Természetesen a 2-s típusú cukorbete­geknél legegyszerűbb, ha az addigi tablettás kezelés mellé ambulanter esti bázis inzulin adását kezdjük el, mert az ed­digi három fő étkezése melletti, az úgynevezett közti étke­zései nem változnak meg. Azt kell csupán tudatosítani, hogy a reggelit ne 9-10 órakor fogyassza el, hanem legalább hét órakor, és ehhez viszonyítva csak 3 óránként egyen. A késői reggeli esetén éhgyomorra is kezd emelkedni a vér­cukra, mivel inzulinhiány miatt a májból is cukor áramlik a keringésbe. Viszont amit bevisz a szájon keresztül, az mind evésnek számít, emeli a vércukrot.

Itt kell megtanítani egy­szerű példán a glikémiás index fogalmát, azt, hogy a külön­böző szénhidrát tartalmú élelmiszerek vércukoremelő hatá­sát a szőlőcukorhoz viszonyítjuk. A magas glikémiás inde­xű élelmiszereket fogyasszák a fő étkezéshez, pl. kenyér, rizs, burgonya, tészta stb., és az alacsony glikémiás indexű tej, kefir, gyümölcs legyen közti étkezésként.

Az előkevert inzulinoknál már szigorúan az inzulin hatásmechanizmusát kell figyelembe venni, és arra megfelelő időben kell étkez­ni. Nagyon sokan félreértik a tízórai és utó vacsora fogalmát. Ezt nem úgy kell fogyasztani, mint például az óvodában a gyerekek 10 órakor tízóraiznak, hanem a hagyományos gyors hatású inzulin felszívódását kell követni, annak a csúcsára kell beadás után 3 óra múlva tejet vagy gyümöl­csöt fogyasztani, hogy a gyorsan felszívódó és hamar le­csengő vércukor-emeléssel elhárítsuk a vércukor leesésével (hypoglikemia) járó kellemetlen tüneteket.Például aki reg­gel hat órakor adja az inzulinját, annak délelőtt kilenc óra­kor kell ?tízóraiznia”. Az utóvacsorát sem azért kell enni, mert éhes vagyok, hanem a vacsorakor beadott gyors hatá­sú inzulin 3 órás csúcsára.

A cukorbetegnek meg kell tanul­nia, hogy nem akkor étkezik, amikor éhes, hanem a beadott inzulinhatás idején!

A kellemetlen éhségérzetet egy pohár gyümölcsteával, vagy zöldségekből készült saláta elfo­gyasztásával lehet csillapítani. A sivatagban a beduin is éhes, de nincs teli hűtőszekrény a közelében. Meg kell ta­nulni elfoglalni magunkat, ne csak az evéssel okozzunk örömet magunknak.

Egészen más a helyzet az analóg extra gyors hatású inzulinokkal való kezelés mellett. Itt is egyé­nileg lehet megválasztani, kinek melyik készítményt java­soljuk, attól függően, hogy az analóg inzulinok hatástarta­ma között is van némi különbség. Aki valóban csak három­szor tud étkezni, ott a legrövidebb ideig ható készítményt javasoljuk, itt a legkisebb a hypoglikemia veszélye is. Mel­lékesen a magas testsúlyt is könnyebb csökkenteni, ha nem folytonosan étkezik az egyén.

Ennél a kezelési formánál nincs ?tízórai” és uzsonna, valamint utóvacsora. Itt gyakrab­ban kell otthoni vércukor-ellenőrzést végezni, hogy a beteg megtanulja saját rendszerének működését. Meg kell tanul­nia, mennyi szénhidrátra, az aktuális vércukorértékétől füg­gően, mennyi gyors hatású analóg inzulint adjon. Közben ha megéhezik, akkor étkezés esetén plusz inzulint szüksé­ges adni, az előzőleg beadott inzulin hatástartamának fi­gyelembe vételével. Ha ennek ellenére délután uzsonna­ként fél kg szilvát elfogyaszt inzulin beadása nélkül, ne csodálkozzon, ha a vacsora előtti vércukorértéke 10 mmol/1 felett lesz.

Az étkezése­ket úgy kell összeállítani, hogy a fő étkezések mellé desszertként hozzá kell tenni a gyümölcsöt. Az analóg in­zulinok mellett azt is meg kell a cukorbeteggel beszél­ni, hogy mi a teendő, ha az inzulin beadás idején alacso­nyabb vércukorértéket mér. Ilyenkor a hagyományos inzu­lin beadása után nem szabad kivárni a fél órát, hanem azon­nal kezdje el az étkezést, ha lehetőség van rá, gyorsan fel­szívódó szénhidrát-fogyasztásával kezdve.

Analóg extra gyors hatású inzulinok mellett nem kell kivárnia, azonnal kezdhet étkezni. Abban az esetben, ha éhgyomorra magas 7-8 feletti vércukrot mér, akkor ajánlatos az analóg inzulint beadni és 15-20 percet kivárni az étkezéssel. Természetesen ennél a kezelési formánál szemben a hagyományos inzulin kezeléssel, nincsen mereven megkötve az étkezés ideje, va­lamint, ha úgy hozza, a napi teendője egy negyedik szúrás­sal egy negyedik étkezést is megengedhet, ha nem rendel­kezik többletsúllyal. Lehetőleg a sportolást, erőteljes fizi­kai munkát ne az inzulin hatásideje alatt végezze.

Az inzulin ke­zelés még a legkorszerűbb analóg inzulinok mellett is nem a természetes úton juttatja el a szervezet izom- és zsírszö­vetéhez az inzulint, tehát próbáljon minden cukorbeteg egy rendszert vinni az életvitelébe. Nincs teljes szabadság az élet bármely területén sem. Nem azért élünk, hogy az éhség­érzetünket azonnal állandó evéssel, rágcsálással elégítsük ki.

Nem kell azonnal enni, ha éhesek vagyunk, mérjük meg a vércukrunkat, és legtöbbször normál értéknél is azt érzik az emberek, hogy éhesek. Jegyezzük meg, hogy amit bevi­szünk a szánkon, akár gyümölcs, akár keksz, az evésnek számít.

Legyen szemünk előtt, hogy mindenki a saját életé­ért felelős, a jobb életminőséget csak a szövődmények el­kerülésével lehet elérni, ezért viszont mindenkinek magá­nak kell tennie.

Forrás: