Nem egyszerű a világ legboldogabb kismamájának lenni! 2010-06-08 Kebelbarát Megosztás: Tweet “Attól kezdve, hogy megtudod, anya leszel, a boldogság után megjelenik a szívedben egy másik érzés, ami ezután soha nem hagy el: az aggodalom.” – kuklamu Nagyon sok terhes anyának van rémálma arról, hogy beteg gyermeke születik, de legtöbben mégis belül bíznak abban, hogy velük ez nem fordulhat elő. Ajánlom ezt a cikket azoknak, akikkel ez mégis megesett. Nem öncélú siránkozásnak szánom ezt az írást. Segíteni szeretnék másoknak, hogy ne olyan magányosan és tudatlanul járják meg ezt az amúgy is nagyon nehéz utat, ahogy mi is tettük. Nagyon sokan vagyunk, és hasonlóak az állomások, ahol kikötünk. Össze kellene fogni, leírni, hogy könnyebb legyen, és ne gondoljuk, hogy valamit rosszul csinálunk. Az oxigénhiány okozta tónusproblémás gyerekekről sajnos nincs olyan átfogó irodalom, amely a szülők segítségére lehetne. Nem vagyok se orvos, se gyógytornász, így én alkalmatlan vagyok arra, hogy egyedül megírjak egy ilyen könyvet. Csak egy esettanulmány lehetek. Azonban felfigyeltem arra, hogy ezek a szülők nagyon hasonló problémákkal küzdenek, kezdve az egészségügyi intézmények buktatóival, folytatva azzal, hogy nem tájékoztatják őket arról, hogy a későbbiekben mit okozhat gyerekük lelkében ez a betegség.A világ legboldogabb terhese A szülésemmel kezdem, mert szerintem ez a probléma forrása. Én voltam a világ legboldogabb terhese. Tudom, hogy sok ?világ legboldogabb terhese? létezik, de ez így is van rendjén. Fantasztikus volt látni az első ultrahangot, hallani először a gyerekem szívdobogását, lesni a folyamatokat, amelyek végbementek a szervezetemben, érezni, ahogy növekszik, majd megmozdul bennem valaki, akit még nem ismerek, de máris ő a legfontosabb a világon. Voltak kellemetlenségek, olyanok, amikről egy valamirevaló terhes kismama nem beszél, mert az anyaság olyan csodálatos, hogy istenkáromlásként hathat holmi visszerekre, refluxra, és egyéb kellemetlenségekre panaszkodni. Amúgy se kíváncsi rá senki! A hason van a hangsúly, ami a szülés előtti nap még gyönyörű, nagy, szülés után meg úr Isten, ha még mindig nagy! Ilyenkor még van egy csomó ?úr Isten?, ami a mai napig nem téma.Könnyebben jött, mint ahogyan menni fog.. A szegény anyák vagy szemfülesek, és mégiscsak megkapják a kellő információkat, vagy azt gondolják, hogy csak ők olyan szerencsétlenek, hogy kizárólag úszógumin tudnak ülni, és nem dől tej a mellükből. A cikkem azonban nem arra hivatott, hogy most belemenjek ezekbe a részletekbe. Ha érdekel, akkor faggass ki valakit a környezetedben, lehetőleg olyat, aki őszinte, és akinek szülését még nem fedi a megszépítő homály, ami ezt feledteti, és elősegíti, hogy tovább népesedhessen az emberi faj. Vannak, akiknek olyan könnyen megy. Pár óra vajúdás után kipottyan a baba, és már eszik is, már gyarapszik is. Az ilyen anyák nagy előszeretettel kardoskodnak a ?Szüljünk természetesen!?, ?Csak anyatejet adjunk!? elvek mellett elfelejtve azt, hogy más ily módon rossz véget is érhet. Én is könnyű szülést és sok anyatejet álmodtam magunknak, de nem jött össze. Lássuk be, vannak esetek, amikor fel kell adnunk elveinket, illetve terveinket. Forrás:
