Ha magyarázni kell a bizonyítványt

Hamarosan itt a tanév vége, a gyerekek kézhez kapják a bizonyítványaikat. Minden szülőnek van egy elvárása, vagy legalábbis elképzelése arról, milyen jegyekkel zárj a gyerkőc a tanulmányait, de sokszor ez a gyakorlatban másképp alakul. Meddig jótékony hatású a dicséret és mennyire káros a büntetés?

Sok szülő érez dühöt, csalódást, elkeseredést, amikor a gyermeke hazaviszi az iskolai bizonyítványt, mert bizony abból az derül ki, hogy a jegyek rosszabbak az elvártnál vagy az előző évinél. Az ötödik és kilencedik osztály különösen ingadozó teljesítményt mutathat, a gyerkőc itt új követelményekkel szembesül, amiket nehezebben tud teljesíteni. Nem szabad azonban túl szigorúan bírálni csemeténket, inkább arra kell koncentrálni, hogy segítsünk neki az új tanévben.

Jó bizonyítvány: dicséret vagy ösztönzés?

Amikor a gyerek a szülő által elképzelt bizonyítvánnyal tér haza, sok felnőtt esik abba a csapdába, hogy dicséretekkel halmozza el a csemetét. A dicséret alapvetően pozitív, hiszen szülőként az a dolgunk, hogy értékeljük gyermekünk munkáját, elismerjük azt, hogy jól dolgozott egész évben, ami a jegyeiben is meglátszik. A jutalmazás nem csak jó, de szinte kötelező is: a kedvenc édessége vagy a régóta áhított játék érezteti a kicsivel, hogy megérte a fáradozás. Ne essünk azonban át a ló túloldalára: ha a gyereket minden alakalommal, amikor sikeresen leküzd egy akadályt, dicséretekkel és jutalmakkal halmozzuk el, megszokja ezt a gesztust, így ha lesz egy olyan alkalom, amikor senki nem veszi észre sikereit, vagy épp nincs alkalom a díjazásra, csalódni fog és könnyen feleslegesnek érzi – az egyébként elvárt – eredményességet.

A dicséretnél sokkal jobb kifejezhetjük büszkeségünket az ösztönzéssel. Ennek következményeként ugyanis a gyereket őszinte szeretettel buzdítjuk, és felébresztjük benne azt az érzést, hogy amit csinált, az saját maga számára is hasznos volt. Használjunk olyan kifejezéseket, mint „Büszke lehetsz magadra!”, „Sokat tettél érte, megérdemelted a jó eredményt!” – ezzel is hangsúlyozva azt, hogy nem értünk, hanem saját magáért dolgozott a szép bizonyítványon.

Ha rossz a bizonyítvány, büntessünk?

Sok gyerek tér haza az iskolából olyan jegyekkel, ami a szülőt lesújtja, mert nem egyezik az elvárásaival vagy éppen azok sokat romlottak az előző évihez képest. Persze ilyenkor nehéz elfojtani az érzelmeket, mégis megálljt kell parancsolni a kitörni készülő dühünknek, és inkább végiggondolni, mi vezethetett idáig, és hogyan lehetne a gyerek teljesítményén javítani.

Ahhoz, hogy a gyerkőc őszintén tudjon beszélni a szüleivel, és elmondja, miért kapott rossz jegyeket, éreznie kell, hogy nem lesz azonnal leszidva. Biztosak lehetünk benne, hogy ha figyelmesen végighallgatjuk, érdeklődve és nem megdorgálva kérdezgetjük a rossz teljesítmény okáról, el fogja mondani, milyen nehézségekkel küzd tanulás közben: többszöri elolvasás után sem érti az anyagot, nem tud koncentrálni, nem tudja magát rávenni, hogy délután a könyv fölé görnyedjen. Segíteni csak úgy tudunk neki, ha tisztában vagyunk a problémáival.

A tiltás semmire sem megoldás!

Sok szülő gondolja, hogy ha gyermekét addig tiltja el kedvenc hobbijától vagy sportjától, amíg jobb jegyeket nem szerez, akkor rábírja a tanulásra. Világos, hogy ez a szándék a tanulásra ösztönöz, de sajnos még kevesebb sikerélményt biztosít a gyereknek, nem is beszélve a mozgás hiányáról. Ha szeretnénk így szankcionálni, szabjunk időkorlátot: egy órára lemehet focizni a barátaival, utána azonban le kell ülnie tanulni.

Attól függetlenül, hogy jó vagy rossz lett a bizonyítvány, a gyereknek pihenésre van szüksége a nyáron. Ha a jegyek azt mutatják, hogy van mit tanulnia, akkor se kényszerítsük rá, hogy egész szünidő alatt a könyvek fölé görnyedjen: csak még jobban megutáltatjuk vele az iskolát. Nyugodtan sportoljon, játsszon, szórakozzon, élvezze az életkorának megfelelő kikapcsolódási lehetőségeket, a visszarázódást elég a nyár végén elkezdeni.

Sok szülő a rossz bizonyítvány láttán ráerőszakolja gyermekére az együtt tanulást. Kisiskolás korban jól működő módszer lehet, ha segítünk elsajátítani a tanulást megkönnyítő fortélyokat, gyakorlunk a kicsivel, idővel azonban terhessé válhat. Egyszer-egyszer érdemes leülni csemeténkkel a könyvek fölé, és segíteni neki tananyag a problémásabb részeivel, de a folyamatos együtt tanulás rossz viszony kialakulásához vezethet szülő és gyerek között, vagy ellenkező esetben megszünteti az önálló gondolkodást.

Végül nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a jegyek a gyerek egész éves munkáját értékelik, így ha egész évben elég figyelmet fordítottunk rá, a bizonyítvány sem okozhat váratlan meglepetéseket.

Forrás: