Félő, hogy belépünk a veszélyzónába

A legfrissebb adatok szerint évi 40 gigatonnányi kibocsátható szén-dioxid keretünk van 2020-ig, melyet ha átlépünk, nem kerülhetjük el a klímaváltozás komoly veszélyekkel fenyegető hatásait.

A ?Plugging The Gap? (Betömni a szakadékot) című tanulmány rávilágít arra, hogy a legfrissebb adatok szerint évi 40 gigatonnányi kibocsátható szén-dioxid keretünk van 2020-ig, melyet ha átlépünk, nem kerülhetjük el a klímaváltozás komoly veszélyekkel fenyegető hatásait.

Sajnos a világ azonban nem ezen az úton halad. Még ha a legnagyobb országok be is tartják kibocsátás-csökkentési ígéreteiket, a kibocsátások akkor is évi 47,9 és 53,6 gigatonna közöttire tehetők a jövőben. Sőt, a korábbi tapasztalatokból kiindulva még az sem biztos, hogy ezt a szintet sikerül elérni.kl?Bizonyos országok már készen állnak arra, hogy átalakítsák a gazdaságukat, azonban vannak olyanok is, melyek nem, vagy csak nagyon lassan reagálnak. Késlekedésükkel globális szinten veszélyeztetik a biztonságot és a jólétet.? ? emelték ki a WWF éghajlatváltozással foglalkozó szakemberei.

?A tiencsini klímatárgyalásokon fontos lenne elérni, hogy ezek az országok legalább valamilyen hajlandóságot mutassanak arra, hogy ők is megkezdik az átállást.? ? tették hozzá.

A WWF tanulmányából kiderül, hogy a kormányoknak elegendő eszköz van a kezükben ahhoz, hogy áthidalják az országok által ígért kibocsátás-csökkentés és a katasztrófa elkerüléséhez szükséges szint között tátongó szakadékot.

Hatékony megoldás lehet például a fejlődő országok szénfelhasználásának csökkentése a gazdaságok átalakításával; pénzügyi források biztosítása kiemelten fontos klímavédelmi tevékenységekhez, szintén a fejlődő országokban; valamint a megfelelő szabályozás biztosítása az új szektorokra, és azon gázokra vonatkozóan, melyeket még nem fed le a jelenlegi éghajlatvédelmi szabályozás.Amennyiben ezeket az elemeket nem építjük be a folyamatba, azzal azt kockáztatjuk, hogy a megmaradt szén-dioxid keretünket ? azt a mennyiséget, amelyet még kibocsáthatunk a légkörbe anélkül, hogy átlépnénk a 1,5 °C fokos felmelegedési küszöböt az ipari forradalom előtti szinthez képest ? túlhasználjuk. A WWF elemzésében szereplő becslés szerint a globálisan összesen kibocsátható szén-dioxid keret a 2010 ? 2050 -es időszakra már kevesebb, mint 1000 gigatonna.

Már az évi 40 Gt is csak az időszak elejére (2020 előtt) megengedhető szint, későbbiekben messze ez alá kell csökkenniük az éves kibocsátásoknak. Könnyen kiszámítható, hogy ha a kibocsátásunk évi 50 gigatonnára emelkedik, akkor nagyon hamar túl fogjuk használni a meglévő keretet. Muszáj tehát évről évre csökkentenünk a kibocsátásainkat és a megmaradt keretet igazságosan elosztani az iparosodott és a fejlődő országok között. Itt fontos azonban megjegyezni, hogy míg az iparosodott országok már sokat elhasználtak ebből a keretből, addig a fejlődőknek erre még nem igazán nyílt lehetősége.

Az elemzés arra is kitér, hogy a tudományos alapokon nyugvó kibocsátás-csökkentési célok meghatározása az iparosodott országok számára az egyik leghatékonyabb megoldás lehet. A számítások szerint így elérhető, hogy évente 4,3 gigatonnánál többet ne bocsássunk ki az atmoszférába.A WWF a tanulmányban rámutat arra is, hogy a kibocsátásokkal kapcsolatos számítások rendkívül bonyolultak, időnként pedig erősen hiányosak, így előfordulhatnak kétszeres elszámolások vagy akár téves eredményekre alapozott kijelentések is. A klímapolitikában fennálló joghézagok betömésével és a számítási trükkök kiküszöbölésével – melyek jelenleg igencsak aláássák a kibocsátás csökkentési célok hitelességét – évi további 2,4 gigatonnányi kibocsátást takaríthatnánk meg 2020-ig.

Például a dupla elszámolás miatt keletkező, a Tiszta Fejlesztési Mechanizmusból (CDM) eredő kibocsátás csökkentési érték évi kb. 1 gigatonnát tesz ki. Jelenleg ezt a mennyiséget mind a két oldalon el lehet számolni, azaz a fejlődő országban is, ahol valóban jelentkezik és a fejlett országban is, mely megvásárolja az így keletkezett CDM krediteket.

További évi 1,7 gigatonnát spórolhatnánk meg, ha valóban megindulnának a pénzügyi támogatások a fejlődő országoknak, és nem csak egy-egy akció valósulna meg időről időre. A szakadék áthidalásához az is hozzájárulna, ha a szabályozás hatálya alá vonnák az eddig kimaradt szektorokat, mint például a hajózást és a légi közlekedést, valamint ha nem kerülnének elszámolásra azok a CDM kreditek, melyek nem jelentenek valós hozzáadott értéket. Mindezekkel plusz 1,3 gigatonnát takaríthatnánk meg.

Forrás: