A romantikus szerelem tartós

Kutatás támasztja alá az elképzelést, hogy létezhet tartós szerelem. Összehasonlították ugyanis a régóta szerelmi házasságban élők, és a frissen szerelembe esett emberek idegi összeköttetéseit.

A Stony Brook Egyetem pszichológia tanszékén Bianca Acevedo és Arthur Aron vezetésével a Social Cognitive and Affective Neuroscience című folyóiratban megjelent cikk tanúsága szerint nagyon hasonló aktivitást mutattak mindkét esetben az agy jutalmazással, motivációval és vággyal összefüggő területei.

Funkcionális mágneses rezonancia-vizsgálatnak (fMRI) vetettek alá tíz nőt és hét férfit, akik átlagosan huszonegy éve éltek házasságban, és még mindig forró érzelmeket tápláltak társuk iránt. “Nagyon sok hasonlóságot találtunk azok között, akik régóta szerelmesek, illetve nemrég találta szíven Ámor nyila.” – mondta el Aron, és az agy azon, fentebb említett területeire célzott, melyek a dopaminban gazdag ventrális tegmentális (az agytörzs egyik része) zónát töltik ki.

“Ebben a tanulmányban azt láttuk, hogy a ventrális tegmentális rész erőteljesebb válaszokat adott a partner arcképére, mint a közeli barátéra vagy egy idegenére.”

Acevedo és Aron elmagyarázták, hogy a régóta kapcsolatban élő párok MRI-vizsgálatából származó adatok szerint a partnerrel összefüggő jutalom-érték ugyanolyan erőteljesen fennmaradhat, mint a friss szerelmesek esetében. Az eredmények alátámasztják azon elméleteket is, mely szerint valószínűleg egy speciális agyi mechanizmus felel a romantikus érzelmek hosszú távú fennmaradásáért.

Forrás: https://napidoktor.hu/index