Barabás Éva az energiabomba 2011-04-28 Sztáregészség Megosztás: Tweet Szinte nincs olyan műsora az RTL Klubnak, melyben Éva ne jeleskedne. Energiája mellett még a felkészültségét is dicsérni kell, mert nem elég kérdezni, tudni is kell. Úgy látom, iszonyú munkabírásod van. Honnan ez a rengeteg erő? Azt hiszem, akiknek manapság van munkájuk minden testi és lelki erejüket mozgósítják, hogy bírják a tempót. Amikor pedig az ember azzal foglalkozhat, amit igazán szeret, ritkán érzi tehernek a feladatokat. Engem például leginkább az idő szorítása stresszel. Egészen konkrétan élő adás reggel, élő adás este, minden másodpercekre kiszámítva, örökös versenyfutás az idővel. A szívósságom, a monotónia-tűrésemet otthonról is hozom és valószínűleg sokat jelent, hogy nyolc éves koromtól tizennyolcig versenyszerűen úsztam. Most pedig naponta egy-másfél órát gyalogolok a kutyáimmal erőltetett tempóban a hegyen, és ezzel próbálom visszaállítani a megbillent harmóniát. Mert a test tényleg nem bírja egy idő után a kizsigerelést, és a léleknek is kell a lecsendesedés. Emlékszel még milyen a lakásod belülről? Vagyis: mit jelent neked az otthon? Nem telik el nap anélkül, hogy ne örülnék az otthonomnak, a szerencsémnek, hogy a fővárosban igazán természet közeli életet élhetek. Nemrég egy róka nézett be az utcánkba, de a vaddisznók is köztünk élnek. Most, hogy végre kibújtak a hóvirágok, fellélegeztem. Van olyan, hogy kedvenc sarok? Ahová időnként lekucorogsz? Van egy kis sámlim, erre nagyon szeretek lekucorogni. Teát vagy tejeskávét szürcsölve vakargatom a kutyák fülét és lesem, hogy mennyit nőtt a fű tegnap óta, közben ellenőrzöm, hogy melyik útvonalon jár a mókus. Mesélj a kutyáidról. A másfél éves Hugóval három hete fejeztük be az alapfokú engedelmes tanfolyamot a gazdi-képző kutya-suliban. Picur, az anyuka pedig lassan ledoktorálhat vakondtúrás -fúrásból. A két zsemleszínű terrier keverék bizony gyakran jár velem dolgozni, előfordult többször, hogy őket előbb ismerték fel az utcán vagy az erdei úton, mint engem. Szerintem az idegen civilizációk, a földönkívüli lények felé a kutyákon keresztül vezethet az út. Ha, képesek lennénk a velünk szívesen élő szőrös és ugatós intelligenciát megfigyelni, megérteni, megszeretni, akkor nem csak jobb emberekké lennénk, de új kapukat nyitnánk mások felé. Nagyon érdekel, hogy a kutya- és farkas-kutatásban világelső magyar etológusok hol tartanak, és lelkes híve lettem a tükörmódszer kifejlesztőinek, akik tudatos gazdikat és egészséges kutyákat oktatnak. Milyen egzotikus állatot láttál testközelben? Nyaraltál távoli helyeken? A legfantasztikusabb élmény Namíbiában ért, amikor egy héten át láttam az autónk előtt sétáló zsiráfot, elefántot, oroszlánt. Máskor meg bálnát és hatalmas fókakolóniát. A szurikátákkal pedig majdnem megvalósítottuk a második típusú találkozásokat. Hihetetlen kommunikatívak voltak, az arcuk pedig pont olyan a hatalmas szemükkel, mint amilyenek általában a földönkívüli ábrázolások. Ha vendégeket hívsz mit szoktál nekik készíteni? Szeretik a krumpli-krém levesemet és a csokis süteményeimet. Mikor voltál utoljára kényeztetve? Attól függ, mit értünk kényeztetés alatt? Masszázsos, bugyborékolós, gyertyafényes, meghitt, szeretgetést? Ajaj, nem emlékszem… Forrás:
