Figyelemterelő meditáció 2011-04-28 Kívül-belül Megosztás: Tweet Az éberség-meditáció a fájdalomra és a munkamemóriára gyakorolt pozitív hatásai az alfaritmus nevű kulcsfontosságú agyhullám fokozott szabályozási képességéből eredhet. Ez a ritmus vélhetően „lehalkítja” a figyelemelterelő információkat, ami arra utal, hogy a meditáció fő értéke abban rejlik, hogy segít az agynak megbirkózni a világ gyakran túlzott stimulusaival. A Brain Research Bulletin folyóiratban megjelent tanulmányban a Massachusetts General Hospital, a Harvard Orvostudományi Egyetem és a Massachusettsi Műszaki Intézet kutatói arról számolnak be, hogy az alfa ritmus változása a figyelemirányító jelzésekre való reakcióként gyorsabb és jelentősen fokozottabb volt azokban a kísérleti alanyokban, akik egy nyolchetes éberség-meditációs programban vettek részt, mint a kontroll csoport tagjaiban. „Az éberség-meditációról már kimutatták, hogy számos mentális képességet javít” – állítja Catherine Kerr, a Massachusetts General Hospital Martinos Biomedikai Képalkotó Központjának kutatója. „Annak felfedezése, hogy az éberség-meditációt végző személyek gyorsabban igazítják a figyelemeltereléseket kiszűrő agyhullámot megmagyarázza, miért rendelkeznek jobb képességekkel a gyors emlékezésre és az új információk beillesztésére.” Az agysejtek bizonyos frekvenciákat illetve hullámokat használnak az információáramlás szabályozására, valahogy úgy, ahogyan a rádióállomások különféle frekvenciákon sugároznak. Az egyik frekvencia, az alfa hullám különösen azokban a sejtekben aktív, amelyek az érintést, a látást és a hallást dolgozzák fel a legkülső agykéregben, ahol segít elnyomni a nem odaillő vagy figyelemelterelő érzeteket, szabályozza a szenzoros információ áramlását az agyi területek között. A tanulmány arra is fényt derít, hogyan befolyásolja a meditáció az alapvető agyműködést – magyarázza Stephanie Jones társszerző. Abból kiindulva, amit arról tudunk, hogyan jönnek létre az alfahullámok a szenzoros agykérgi sejtek elektromosságából, ezek az adatok arra utalnak, hogy az éberség-meditációt gyakorló személyek felhasználhatják elméjüket az áramlatok szabályozásának fokozására a célzott agykérgi sejtekben. Ennek jelentősége pedig messze túlmutat a meditáción, és lehetséges kapaszkodókkal szolgál olyan módszerek kidolgozásához, amelyekkel segíteni lehet az agyi ritmusok jobb szabályozásának elérésében például a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarban és más betegségekben szenvedő páciensekben. Forrás:
