Egyszerű vonalrajzok 2011-05-23 Kórkép Megosztás: Tweet Egy agyi képalkotó segítségével készült kutatásból kiderült, hogy az egyszerű vonalrajzok ugyanolyan jól megragadják az ábrázolt tengerpart vagy hegyvonulat lényegét, mint egy fénykép. A kutatók kimutatták, hogy egy tengerpartot ábrázoló vonalrajz az agyműködés majdnem ugyanazon útvonalait aktiválták a kísérleti alanyokban, mint a tengerpartról készült színes fénykép nézése. Ugyanez volt igaz akkor is, amikor a résztvevők más tájképeket, például városi utcát, erdőt, autópályát vagy hegyeket ábrázoló vonalrajzokat és fényképeket tekintettek meg. Még amikor a kutatók közel 75 pixelt eltávolítottak a vonalrajzból, az alanyok akkor is a véletlennél jobban képesek voltak meghatározni a kép témáját, feltéve, hogy a maradék vonalak a tájkép kontúrjait nagyjából megmutatták. „Eredményeink azt bizonyítják, hogy az agyunk aprólékos képeket is újra tudnak alkotni csupán néhány vonalból” – állítja a tanulmány vezető szerzője, Dirk Bernhardt-Walther, az Ohiói Állami Egyetem pszichológusa. „Az ilyen látképek osztályozásához szükséges reprezentációk egy kissé elvontabbak, mint sokan gondolják; nincs szükségünk textúrára és színre ahhoz, hogy megkülönböztessük egy tengerpart és egy utca látképét.” A Proceedings of the National Academy of Sciences online kiadásában megjelent tanulmány során a kutatók 10 résztvevőnek mutattak színes fényképeket és vonalrajzokat hat kategóriában: tengerpart, utca, erdő, autópálya, hegy és iroda. Agyműködésüket közben funkcionális mágneses rezonancia vizsgálattal (fMR) figyelték, melynek segítségével követni tudták, mi zajlik a résztvevők agyában, amikor megtekintik a fényképeket és a vonalrajzokat. A legjelentősebb eredmények a parahippokampális helyterületen (PPA) következtek be, mely agyi terület köztudottan jelentős szerepet játszik a látképek (nem pedig az arcok vagy tárgyak) kódolásában és felismerésében. A résztvevőktől származó agyműködési adatok alapján a kutatók betanítottak egy szoftver alapú dekódert, hogy ez tegyen különbséget a képek között. A dekóder messze nem volt tökéletes, de a véletlennél jobban meg tudta állapítani, melyik képet nézte a személy egy bizonyos fMR kép esetében. A dekóder ugyanolyan jól meg tudta állapítani a látképet, amikor vonalrajzot illetve amikor fényképet nézett a résztvevő. Amikor a kutatók pixeleket távolítottak el a képekről, a résztvevők egészen addig fel tudták ismerni a vonalrajzokat, amíg a fontos körvonalak megmaradtak a képen. Az eredmények ellentmondanak az emberi vizuális észleléssel kapcsolatos egyes elméleteknek, amelyek szerint az embereknek specifikus információkra, például színekre, árnyalatokra és textúrára van szükségük ahhoz, hogy azonosítani tudjanak egy látképet. Walther szerint bár felhasználjuk a fénykép gazdag információit, amikor rendelkezésünkre állnak, egy egyszerű vonalrajzból is rengeteg információt tudunk szerezni. Forrás:
