Tehetséges a gyermekem? 2013-04-23 Iskolatáska Megosztás: Tweet Mindenki kitűnhet valamiben: egy tehetséges gyermeknek különleges érzéke van valamihez, jobban boldogul egy adott területen, mint mások. Öt fő irány van, miben lehet kiemelkedő a csemete: az intellektuális, az elméleti-tudományos, a kreatív, a művészi és a vezetői tehetség. ,,A tehetség fogalmát sokszor félreértik, félreértelmezik az emberek.” – állapítja meg Julia Roberts, a Nyugat-Kentucky Egyetem tehetségekkel foglalkozó központjának vezetője. Véleménye szerint sokszor nem fedezik fel a tehetséget, mert a szülők valamiféle csodát értenek ez alatt. Gyermekeiket kiemelkedő teljesítményűnek, jól haladónak találják egy adott területen, vagy csupán elégedettek velük, és amíg valaki nem mondja rájuk, hogy tehetséges, talán el sem gondolkodnak ezen. A szülők egy része IQ-tesztnek veti alá gyermekét, ezzel igyekszik megbizonyosodni a képességeiről, igazolni azokat. Csakhogy ezek a tesztek főként a képzés éveiről árulkodnak, ráadásul sokszor megbízhatatlanok is. Miért? Mert a tehetség egy bizonyos területre koncentrálódik, és egy általános intelligencia teszt nem derít rá fényt. Minden gyerek ugyanúgy indul? A gyerekek életük első három évében szeretik biztonságban érezni magukat: kötődni a szülőkhöz, szeretve, megbecsülve lenni, akkor érzik jól magukat, ha az alapvető szükségleteik megvannak. Ezek megléte vagy nem léte kritikus pont a jövőbeli tanulmányokat illetően. Ösztönzésre is szüksége van, hogy a gyermek változzon, alakuljon. Minden alkalommal, amikor egy kisgyermek új játékkal, szavakkal, hangokkal, anyagokkal, ízekkel, szagokkal, arcokkal, helyekkel találkozik, tanul. Nem kell állandóan azon dolgozni, hogy ez megtörténjen, minden nap – és abban minden dolog – új a gyerek számára. Hogy ő utána milyen irányba megy, az sokban a törődésen múlik. Akkor boldogul a legjobban, ha a környezet érthető számára, a mindennapok előreláthatóak: gyakran megérintik, biztatják őket, sűrűn beszélnek hozzájuk, gyakran olvasnak nekik, s ha érdekes tapasztalatokkal gazdagodnak, és van elég alkalom tartalmas játékra is. Nincs szükség a túloktatásra! Szakemberek szerint a különféle programok, oktató DVD-k, ,,agytréningező” számítógépes játékok nem feltétlenül segítenek abban, hogy a gyermek intellektuális képességeit fokozzuk. Az oktatók szerint nem származik sokkal több előnye belőle, annál fontosabb azonban, hogy legyen lehetősége könnyedén tanulni, megkötések, kényszer nélkül. Érdemes olyan elfoglaltságokat találni inkább a gyereknek, amelyekkel játszva tanul. ,,Ha valami szórakoztató, vicces, játékos, az könnyebben megmarad a fejben.” – véli Robin Schader tanácsadó. Ha a gyerek élvezte az oktató jellegű játékot, akkor szívesen emlékszik vissza rá, szeretné megismételni. Észrevétlenül jegyez meg dolgokat, ez a módszer hatékonnyá teszi a tanulást. Mindez megmagyarázza, miért a játék minden a gyerekek számára. Ezen keresztül tanulnak, szórakoznak, kreatívvá válnak, tapasztalnak érzelmeket, szocializálódnak, tökéletesen elsajátítják a nyelvüket, új szemszögből látják a világot. Az óvoda elsősorban a tanulás felfedezésére kellene hogy fókuszáljon, valamint hogy megtanítsa az alapvető szabályokat a szocializálódáshoz. Sok szülő szeretné, ha csemetéje már úgy menne óvodába, hogy le tudja írni a nevét és elszámol százig. Csakhogy az a gyerek, aki valóban így tesz, az iskolában fogja furcsán érezni magát, mert nem fogja lekötni az óra, nem fog tudni egyszerűen csak ülni és figyelni. Ha a gyerek valamiben kiemelkedő Nancy Robinson professzor szerint ha például azt tapasztaljuk, hogy gyermekünk verbálisan fejlett, összetettebben is bemutathatjuk neki a nyelvünket: például, használjunk több melléknevet! Ha a gyermekhez sokat beszélnek mindig mondják neki, éppen mit csinálnak, mit esznek, hová mennek, az rendkívül hasznos lehet! Ez képességépítés! Ha meglátunk egy Stop jelzést, írjuk le neki azt, magyarázzuk el a jelentését, majd hívjuk fel a figyelmét a benne szereplő betűkre! Mutassuk meg, hogy az áruház nevében is ugyanaz a betű van, majd kérjük meg, szóljon, ha máshol is lát ilyet! Készítsünk kérdés-könyveket! Ha a gyermek kérdez valamit, de hirtelen nem tudjuk a részletes választ, írjuk le a kérdést egy füzetbe, majd a következőt is! Később együtt kereshetünk rá választ! Nézzük meg könyvben, az interneten, látogassunk el könyvtárba, múzeumba! Vezessük, ne oktassuk! A gyerek és a szülő viszonya a tanuláshoz való későbbi hozzáállást is befolyásolja. Szelíd vezetői legyünk, ne magas elvárásokat támasztó ,,edzők”! Ne azon gondolkodjunk, jobban számol-e ez a gyerek a többieknél, hanem azon, mi a szórakoztató és izgalmas a számára! Azért legyünk, hogy segítsük őt a fejlődésben, akármi is az általa leginkább kedvelt érdeklődési kör! Nem túl jó ötlet, ha elkezdjük különféle foglalkozásokra járatni, hátha majd kiderül, melyik lesz a kedvence. Előbb az derüljön ki, mi az, ami érdekelné! Építsünk mindig erre! Forrás:
