Hogy kezdték az utcalányok? 2011-06-27 Huncut Megosztás: Tweet A prostitúciónak is van történelme – nem véletlen hívják a legősibb mesterségnek. Hogyan alakult ki? Manapság lenézett dolognak számít a prostitúció, noha egykor a művészet és a tudomány is átszőtte az akkori prostituáltak szexuális szolgáltatásait. A görög társadalomban például a hetérák értettek a művészethez, hozzá tudtak szólni a tudományokhoz és a politikához, zenéltek, és természetesen a szexuális igényeket is kielégítették. A fuvolás lányokként emlegetett prostituáltak a jelentős események állandó résztvevői voltak és tisztelet övezte őket. Az egyszerűbb prostituáltak – akik nem értettek a művészetekhez és egyébhez, csak szex-szel szolgáltak – az alsóbb kategóriába tartoztak. Állami bordély már időszámításunk előtt 559-ben is létezett a görögöknél. A prostitúció szinte azóta él, amióta házasság is. Sok társadalomban ma is létezik a poligámia, de ahol a monogámia a szokás, ott a férfiakra jellemző, hogy igénybe veszik az örömlányok szolgáltatásait, a házasságon kívüli szexet, persze titokban. Mivel a régi időkben a házasság nem a szerelmen és többnyire nem a testi vonzalmon alapult, a prostituáltak lényegében megadták azt, amire az emberek titokban vágytak. A középkorban a városi fürdők voltak a prostitúció színterei, de később, a szifilisz-járvány terjedésével megváltoztak a dolgok. Isten büntetésének fogták fel a betegséget, és erkölcstelennek nyilvánították a szexet. Bezártak a fürdők és a bordélyok. A prostitúció terjedését azonban nem akadályozták meg, sőt, sokkal nagyobb lett a testüket áruló hölgyek száma, mint korábban, különösen francia területeken. A pornográfia is ekkoriban kezdett elterjedni – a 18. században. A szexipar terjedése megdöbbentő méreteket öltött, a 19. és 20. századra óriási üzletté lett – szinte minden leleményesebb ember próbált hasznot húzni belőle. Magyarországon, a fővárosban eközben csak 40 bordély működését engedélyezték, ezekben közel 300 prostituált működhetett. Az 1867-es rendelkezés után 1916-ban már csak hat bordélyház állt rendelkezésre hivatalosan és majdnem 3000 örömlány, de rengetegen űzték mellettük az ipart titokban. Majd megérkezett a huszadik század, ami ismét nagy változásokkal járt. Manapság a prostitúcióhoz sokkal negatívabban állnak az emberek, mint akkoriban. A 19 században már elindult az a fajta szexuális szolgáltatás-nyújtás, amely inkább az anyagiasságról szólt. Széles körben elterjedt a pornográfia, az erotikus szórakoztatóipar felfejlődött, az örömlányokat tömegesen adják és veszik, többnyire a fegyverrel és kábítószerrel kereskedő maffiahálózat irányításával. Napjainkban már kevés olyan hely van, ahol nem találkozhatunk meztelen női testekkel, a plakátoktól kezdve az újságokon át a televízióig. A tiltásból és erkölcstelenségből elérkeztünk abba a korba, amikor az kezdhet unalmassá válni, hogy a csapból is a pucér hölgyek folynak. Házasságot – többnyire – érzelemből kötnek az emberek: házastársuk, élettársuk, párjuk az a személy, aki minden szempontból kielégíti az igényeiket. A prostituáltak szolgáltatásait ma is sokan veszik igénybe, de már nem kiegészítő szolgáltatásnak tekinthető, hanem afféle helyettesítést tölt be. A házasságok mellett ugyanis ott vannak a laza kapcsolatok, amelyektől nem várnak semmi komolyat a felek, de emellett is akadnak olyan igények, amelyeket a prostituáltak tudnak kielégíteni. Forrás:
