Az űr, ahol semmit sem látunk!

A súlytalanság állapota miatt az űrhajósok csont-és izomtömege csökken. A hosszas űrben tartózkodás a látást is károsítja, bár a hosszú távú hatásokat még nem sikerült tisztázni.

Az amerikai űrprogram több mint 300 résztvevőjének bevonásával készített tanulmányból kiderült, hogy a hosszú ideig (hat hónapig, vagy tovább) szolgálatot teljesítő űrhajósok csaknem fele számolt be arról, hogy az űrben illetve visszatérésük után nem látták jól a hozzájuk közel eső tárgyakat. A rövidebb ideig űrben tartózkodók 23 százaléka jelzett hasonló problémákat.

A NASA finanszírozta a kutatást, melynek keretében hét, látászavarra panaszkodó űrhajóst vizsgáltak meg hathónapos küldetésüket követően. Mindegyiküknél több jelét is felfedezték a szemet ért stressznek, például a látóideg körül folyadék gyülemlett fel, a retinát ellátó vérerek medrében gyűrődések keletkeztek, a szemgolyó ellapult.

"Már fél évszázada járnak fel emberek az űrbe, de soha egyikük sem vakult meg.” – mondta Dr. Tom Mader, az Alaska Központi Kórház szemészorvosa, a tanulmány vezetője. „Mégsem lehetünk teljesen nyugodtak emiatt.”

Az elváltozásokat okozhatja az agyat körülvevő folyadék megemelkedett nyomása, mely nem kerül vissza megfelelő mértékben a keringésbe, de a pontos mechanizmus még ismeretlen. A hét vizsgált űrhajósból egynél még öt évvel a visszatérés után is fennálltak a szem fizikai elváltozásai.

A NASA nyomon követő tanulmányokat végez, többek között a Nemzetközi Űrállomáson is, hogy leírhassák a mechanizmust.

MRI készüléket és más módszereket is bevetnek majd az űrhajósok látásának és szemének alapos kivizsgálására a küldetés előtt és után egyaránt.

David Robertson, a Nashville-i Űrpszichológiai és -orvostani Központ vezetője meglepőnek találta a szemben bekövetkező változások mértékét. Közismert, és az űrben készült fényképek is bizonyítják, hogy a személyzet tagjainak arca felpüffed útjuk során.

"Több változást tapasztaltunk a szem állapotában, mint gondoltam, de el tudom képzelni, hogy az űrutazás során bekövetkező fejirányú folyadékáramlás megnövekedése az arc szöveteinek megduzzadásával együtt a látószerveket is érinti.” – mondta Robertson.

Robertson elmondása szerint eddig nem mutatkoztak a hosszú távú űrküldetések egészségkárosító hatásai.

Egy Mars-expedíció például 2,5-3 évig tartana, de ennyi időt még senki sem töltött fenn egyhuzamban.

A rekordot Valerij Poljakov tartja, aki az orosz Mir fedélzetén 437,7 napot keringett az űrben, 7 000-szer megkerülve a Földet.

Forrás: