Hogy nyugtassuk a gyereket műtétkor?

Nos, a feladat nem könnyű. A szülő is ideges, ám az operációt mégiscsak a gyermeken végzik. Hogyan nyugtassuk meg őt?

Egy szülő sem kívánja magának és a gyermekének az idegeskedést, ami egy műtéttel jár, még akkor sem, ha rutin eljárásról van szó.  Hogyan készítsük fel a gyermeket a beavatkozásra? Talán a legegyszerűbb, ha elmagyarázzuk neki, mi fog vele történni, mi vár rá, ezzel a dolog kevésbé lesz stresszes számára.

Remélhetőleg nem balesetről van szó, és van időnk a csemetének elmagyarázni, hogy műtéten fog átesni. Higgyük el, hogy a gyermek, aki eleve retteg az új helyzettől, az új helyszíntől, az orvosoktól, a fájdalomtól, könnyebben megnyugszik, ha a szülő higgadtan és megnyugtató szavakkal elmondja neki, mi történik majd. Természetesen a gyermek szintjén, hogy megértse. Az emberi természet ilyen: mindig fél az ismeretlentől. Kevésbé félünk, ha tudjuk, mi következik.

Persze ahhoz, hogy el tudjuk magyarázni, mi vár a gyermekre, magunkat is ki kell egy kicsit okosítani a témában – ez fontos, mert különben nem leszünk hitelesek. Bizonyára fog kérdéseket feltenni. Ha nem boldogulunk egyedül, kérdezzük meg a műtétről az orvost – fontos, hogy ne hagyja ki az esetleges kockázatokat sem. Gyűjtsünk össze minden fontos információt. Tudjuk meg, meddig kísérhetjük be a gyermeket a műtétre, illetve, ha ott kell maradnia, éjszaka benn lehetünk-e vele.

Hogyan nyugtassuk meg a csecsemőket?

A gyermekek igen érzékenyek a környezetre, még ha beszélni nem is tudnak. Könnyen felizgatja őket a kórházi környezet, mivel teljesen új és idegen számukra. Érzékenyen reagálnak a róluk gondoskodó felnőtt hangjára, modorára is. Tehát, ha a szülő feszült, ideges, akkor az átragad a gyermekre. Szükséges, hogy magunkat is megnyugtassuk! Vigyük magunkkal a kedvenc játékát, plüssállatát, bármit. Ha körülötte vannak a megszokott dolgai, az is sokat segít. Legyünk rutinosak.

Bizonyos esetekben nem szabad enni a műtét előtt, ez megnehezíti a dolgokat, a gyermek különösen nyűgös lehet. Legyünk a közelében, vonjuk magunkhoz, tegyünk meg mindent, hogy kicsit jobb legyen a közérzete.

Mit tegyünk a kisgyermekekkel?

Ez az a kor, amikor a gyermek már tud beszélni, de azért nem tudja teljesen kommunikálni azt, amit szeretne. Önálló is akar ugyanakkor lenni. Megkérhetjük a gyermekorvost is, hogy beszélgessen egy kicsit a csemetével a kórházi látogatásról. Vegyünk egy készletet, amellyel orvosost szokás játszani.

Ezzel imitálhatjuk, mi fog történni vele a kórházban. Ezzel a forgatókönyvet is érthetőbbé tesszük számára, hogyan zajlik egy vizsgálat, illetve a műtét előkészítése. Legyünk mi a doktorok, ő pedig a beteg, majd fordítva. A pácienst a gyermek kedvenc babája is „alakíthatja”. Mindig használjunk olyan nyelvezetet, amit a csemete megért és nem hangzik idegenül számára. Nem rossz ötlet tenni vele egy sétát a kórházban, hogy a környezethez kicsit hozzászokjon. A kórházba aztán vigyük be neki a kedvenc játékát, könyvét vagy DVD-jét.

Hogyan nyugtassuk meg az iskoláskorút?

Az iskolás gyermek már sok mindent tapasztalt, sok dolgot megért. Érettebb és kíváncsibb is, mint a kicsik, számtalan kérdéssel bombázhatja a szülőt a műtéttel kapcsolatban. Óvatosak legyünk a szóhasználattal! Magyarázzuk el, miért van szüksége a beavatkozásra. Sok gyermekre jellemző, hogy az ilyesmit valamiféle büntetésnek fogja fel, azt hiszi, erre azért van szükség, mert valami rosszat tett. Tudjon róla, hogy erről szó sincs!

Őt is nyugodtan elvihetjük megnézni a kórházat, járhatunk odabenn egyet. Magyarázzuk el, mit jelent a kórterem, a műtő, az érzéstelenítés, sebész fogalma. Legyen vele tisztában, hogy orvosokkal és nővérekkel fog találkozni. Lehet, hogy nem engedik majd meg, hogy egyen; be kell öltöznie a műtéthez külön ruhába, a nővér megméri majd a lázát, stb. Készítsük fel rá, hogy a műtétet követően bizonyos testrészei be lesznek kötve, nem kell ettől megijednie. Ez csak addig tart, amíg meggyógyul. Hangsúlyozzuk ki, hogy a felépülés hamar bekövetkezik majd.

Segítségünkre lehet, hogy a gyermek minden bizonnyal látott már a tévében kórházat, műtőt, műtétet. Ám az is lehetséges, hogy rosszul értelmezte, amit látott. Mondjuk el neki, hogy amit a tévében lát, az sokszor nem a valóság.

Sose mondjuk neki azt, hogy „Te már nagy vagy, nem kell sírni!” Mert akkor csak azt érjük el, hogy a félelmét magában tartsa, ideges lesz és rettegéssel tölti el a műtét gondolata is. Ugye, ezt nem akarjuk?

Ne használjuk azt a kifejezést, hogy „elaltatnak”, mert a gyermek könnyen arra asszociálhat, hogy elaltatni örökre szokták, az állatokat. Azt is gondolhatják, hogy sosem ébrednek fel többé. Készítsük ellenben fel arra, hogy lehet, az ébredést követően fognak érezni fájdalmat, de az orvosok majd adnak nekik gyógyszert, hogy az csillapodjon.

A műtét után a gyermekek hajlamosak arra, hogy túl ingerlékenyek legyenek, különösen, ha nem tudnak felkelni. Éhesek, fájdalmaik vannak, az altatás után még nem érzik teljesen önmaguknak magukat. Szédülhetnek kicsit, tántoroghatnak.

A regeneráló fázisban tartsuk be az orvos utasításait. A felírt gyógyszert időben adjuk be, hiba nélkül. Ha a csemetének kórházban kell még maradnia, mindenképp látogassa őt valaki vagy valakik a családból, amennyiben a szülőnek több gyermekről is gondoskodnia kell otthon. A nagyobb gyermekhez jöhetnek a barátai is. Jó hatással lesz rá, hogy meglátogatják, elfeledteti a fájdalmat és megnevetteti őt!

Forrás: